Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-15

16fi IS. «ruá*M ftlte október SS. 18M. egyénekkel, kik akkor, mikor Verseczen megfordultam, körülöttem voltak és az azon időben történteket észlelhették, sőt azokban részt vettek: azt tartom, hogy az olyan súlyos váddal szemben, mint a minő a ministerelnök ur szavaiban foglaltatik, a képviselőház minden tagja önmagának és azon pártnak, melynek kebelében helyet foglal, tartozik a2:zal, hogy azt a szükségen túl egy pillanatig se hagyja, viszonzás nélkül. (Élénk helyeslés bálfelől.) Ez indokból nyilatkozom ma; és a teljes tájékozottságnak megszerzése után, saját emlékezetemet, mások visszaemlékezésével összehasonlítva, kérek engedelmet a t. háztól, hogy a t. minis terelnök urnak szavaira röviden nyilatkozhassam. [Halljuk! Bálijuk!) A mi bennök foglaltatik, nem egyéb,mintáz, hogy én — minthogy már most iudom, hogy rólam van szó — ha elég óvatos voltam is arra, hogy magam államellenes, nemzetellenes, lázító szavakat saját számból ki ne ejtsek: a pillanatnyi pártczélra való tekintettel mégis eltűrtem nemcsak hogy ez mások által jelenlétemben történjék, hanem hallgatással azokat mintegy sanctionáltam, azokat mintegy helyeselni legalább látszottam és ez által a megfelelő hangulat terjesztéséhez hozzájárultam. Ez foglaltatik a ministerelnök ur szavaiban. Már pedig minthogy fel nem tehetem, hogy Magyarország ministerelnöke, ha politikai ellenfelem is, ilyen vádat egy vele szemben ülő képviselő ellen könnyelműen ejtsen ki, fel kell tennem, hogy ezt meggondoltan és szavai súlyának teljes tudatával tette. Ha ez igy van, köteles vagyok kijelenteni, hogy én emlékezetemnek legnagyobb megfeszítésével, de másoknak, a kik ott voltak és a kikkel időközben beszéltem, emlékezete hasonló megfeszítésével sem birunk visszaemlékezni egyetlen egy szóra sem, a mely jelenlétemben bárki által mondatott volna ; a mely ilyen gyanúnak esak távolról is alapjául szolgálhatna : ugy hogy bátran állíthatom, mivel ilyen jelentékeny episodra vissza nem emlékezni lehetetlen, mondom, bátran állíthatom, hogy ily nyilatkozat jelenlétemben, ugy hogy hallhattam volna, hogy tehát kötelességem lett volna vele szembe szállni, Verseczen történt kétszeri megjelenésem egyikének alkalmával sem fordult elő, hogy tehát az a tény, a melyet a ministerelnök ur itt állít, egészen téves informátión alapúi, hogy abból egy szó sem igaz. A dolognak illustrátiójára felolvashatok egy mondatot az utolsó beszédből, melyet Verseczen tartottam, mikor a képviselőválasztás ott már megejtetett és mikor én a czélból, hogy az ezen szerintem törvényellenesen megejtett választás megsemmisítésére a kellő lépések megtétessenek, Verseczen megjelentem. Felolvasom ezen mondatot azért, mert ez vonatkozik épen arra a pontra, a mely pontot a ministerelnök ur minapi beszédjében érintett és mert jelzi az én felfogásomat ezen vádak tartalmára és jogosultságára nézve, a maga egész kiterjedésében. {Halljuk!) Én akkor a következőket mondottam: „Jól tudom, hogy a pártszenvedély odáig megy, hogy nem restelli azt állítani, hogy mindazok, a kik Verseczen a kormánynak kárhozatos politikája ellen küzdenek, a magyar állami eszmének ellenségei; de ez, t. barátaim, csak egy fogás, a mely a hatalmasok részéről történik abból íz indokból, hogy a saját önző hatalmi czéljaikat a magyar állam eszméjével identifikálhassák." (Felkiáltás bálfelől: Országmentő!) „És ez, hogy a legkevesebbet szóljak, az önérzetnek igen jogosulatlan túlhajtását jelenti. De, ha abban, a mit az ellenpárt állít, csak egy szó is igaz volna, akkor ezen a helyen, de ezen a környéken Apponyi Albertnek még csak árnyékát sem pillantanák meg.

a {Élénk helyeslés bálfelől.) De hogy megmutassam, mennyi joga volt a ministerelnök urnak épen Verseezre és épen az általam és elvbarátaim által Verseczen kifejtett tevékenységre, akármicsoda tudósítások alapján — mert az ő jóhiszeműségét kétségbe nem vonom — gyanusítólag nyilatkozni, leszek bátor at. háznak asztalára egy igen érdekes nyomtatványt letenni, a mely nyomtatványt használhattunk volna a vita közben ezen provocatio nélkül is; azonban nem tettük, mert mi egyáltalán nem akarjuk — ma sem teszszük — mondom, nem akarjuk a velünk szemben ülő pártot akár egyetemében, akár egyes vezéreiben vidéki elvbarátaik aberratióiért felelőssé tenni; de annyit azután megkövetelhetünk, hogy ha az ő részükön oly igen súlyos tények fordulnak elő, mint a minőknek egyik példáját leszek bátor at. háznak bemutatni: hogy ők akkor velünk szemben, a kiknek egész működése épen azon megyékben, a hol nyelvileg vegyes ajkú lakosság van, jó lelkiismerettel mondhatom, nemcsak teljesen correct volt, hanem a magyar állameszme iránti tiszteletnek és ragaszkodásnak terjesztésére vezet, {Élénk helyeslés bálfelől) mondom, akkor ők velünk szemben ily könnyelmű vádaskodással ne éljenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Az az okmány pedig, melyet bátor vagyok a t. háznak bemutatni, íme, egy szerb nemzeti szinü plakátum, (Felmutatja a liánnak. Mozgás a bal- és szélső baloldalon) mely plakátumban Versecznek szerb választói ezen megjelöléssel: „szerb nemzeti párt" az azután megválasztott kormánypárti képviselő urnak kandidálására összehivattak. (Felkiáltások bálfelől: Ez szép !) Ezen plakátumokkal Versecz városának számtalan háza volt ellátva a választási mozgalmak alatt. Mondom, nem használtam volna ezen tényt támadásra, de azt hiszem, hogy teljes joggal felhasználhatom azt ily támadással szemben a védelemre. {Hosszan tartó ssajos helyeslés és taps a bál- és