Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

13. •rfaáges ilé§ október 20. 1884. jjg választási eljárásnak és rendszernek egész alapjában, minden gyökerében való megváltoztatása. Mindenekelőtt le kellene szállítani a képTiselők számát. (Helyeslések.) Egy tekintet a többi modern államok parlamentjére, felment engem a további magyarázattól. A másik reform lenne, igénytelen nézetem szerint, teljesen megszüntetni a mostani választási kerületeket. Addig, mig e választási kerület fennmarad, mig a követjelölt tudja azon szűk kört, melyben mozognia kell, inig tudja még a választók neveit, mig őket személyesen is ismeri, addig a megvesztegetésnek mindig tág tér lesz nyitva. Hadd legyen az egész ország egy választókerület, hol mindenki adhatja szavazatát arra, — értem a subsidiőr elvet — a ki bárhol föllép. Hisz ezen választókerületek, t. ház, oda tolakodnak a képviselői mandátum és az állam érdekeihez. Innét van, hogy egyes választókerületeknek ki lesz elégítve ugyan az igénye a parlamentben, de elmarad az államügy igényeinek kielégítése. Ha ezek megszűnnek, érzem, hogy megszűnnék vele minden vesztegetés és akkor fognak nálunk is támadni lord Ebringtonok, kit mikor választói megkértek, hogy híven képviselné az illető kerületnek érdekeit, azzal válaszolt, hogy ha önök e czélból választottak meg, kár hogy engem választottak, mert én más érdeket az ország érdekénél nem ismerek. És volna még szerintem mindennél íbntosabb reform, melyet, megvallom, habozva adok elő. Főleg mióta Horváth Gyula képviselő ur épen az iménti beszédjét hallottam, a ki azt mondta, hogy Magyarország csak addig tarthatja fenn magát, mig democraticus alapon áll; midőn továbbá azt mondja, hogy a ki el akarja hagyni a democraticus alapot, az agressiv politikát űz az 1848-ki törvényhozás szellemével s a ki ezt teszi, az egy oly képet fest — gondolom, ezt mondta — a melyben a túlnyomó szín a Makartszín. Mindezen törekvések — monda végül — melyek ezen alapról eltérnek, a magyar nemzetet erejében, egészségében támadják meg. Ezek után mondom, megvallom, habozva folytatom beszédemet, de a parlamentnek, a t. háznak jó szokása Bzives elnézéssel lenni s ebben bizva, kimondom, a mit igénytelen meggyőződésem szerint szükségesnek tartok és az az, hogy nemcsak a képviselőház tagjainak számát kell kisebbíteni, de épen a vesztegetéseknek és egyéb visszaéléseknek meggátlására meg kell szorítani az aetiv, a cselekvő választási képességet, megszorítani anyagi és első sorban a szellemi census által. Ivánka Imre képviselő ur, mint észreveszem s azt vártam is tőle, gúnymosolylyal fogadja ki jelentésemet, a mely megjegyzem, kizárólag egyéni meggyőződésem. De ha megengedi, hogy egy képet rajzoljak a képviselő urnak, nem hiszem, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. I. KÖTET. az a gúnymosoly komoly vonássá nem fogna változni még nála is. Pártomnak megtisztelő szives bizalmából mint bizalmi férfiú voltam jelen egynehány választáson. Meg is nevezem a helyet: a hírhedt Hontmegyének ipolysági első választásánál. Ott láttam egy képet, a melytől nem tudok megszabadulni és a mely bennem egy erős meggyőződést érlelt, bármit mondjanak is azon democraticus tankönyvek csillogó tanai. Messze a megye székhelyétől, a hol talán a madár és legfeljebb az adószedő jár, igénytelen, semmit nem tanult emberek, pardon! választó polgártársak, a kiket a megyei tisztviselők — legalább én igy láttam — kocsikra rakattak és azután e czélra elzárt megyeház udvarára szállították és ott felállították őket nevük szerint betűrendben, mint mikor Renz a czirkuszban sorban állítja a lovakat (Felkiáltások jobbfdő : Hohó! Zaj) és akkor elkezdődött a nagy munka, a választási előkészítési munkának és azok a t. emberek, pardon ! választó polgártársak, kik még arra sem voltak képesek, a mire a kutya képes, hogy nevére hallgasson. (Általános zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, válaszsza meg kifejezéseit, mert lehetetlen, hogy bármely párt választóiról ily nyilatkozatot joggal tehessen. Ez nem kevésbé iraparlamentaris kifejezés, mint - (Zaj.) Csatár Zsigmond (közbeszól) : Ha mi tettük volna ezt, mit mondanának rólunk! Fenyvessy Ferencz: Mondom, még nevükre sem tudtak hallgatni. S akkor elkezdődött egy szomorú munka. Igazán órákig tartott, míg rá tudták tanítani at. választó polgártársakat egyetlen egy névnek a kimondására, hogy ha majd az illető választó polgártárs bemegy a commissió elé, ott megtudhassa mondani, kire szavaz? S mikor a commissió elé érkeztek, ott újra kezdődött ez a munka. Hosszas elnöki rábeszélés, biztatás, a körülállók súgása, oldalba lökésére voltak csak képesek megnevezni, hogy ki az, kit ők politikai öntudattól ösztönöztetve fel akarnak küldeni Magyarország parlamentházába. S e pillanatot nevezi egy franezia iró a politikai élet legszebb pillanatának. T. ház! Nem az a sötét, szomorú háttér, mit gr. Apponyí Albert — az igazsághoz hűen — a ministerelnök elé rajzolt, az igazi sötétes szomorú kép — ez az, mélyen t. ministerelnök ur. T. ház! Talán már vissza is éltem a t. ház iránt tartozó köteles figyelemmel, azért sietek beszédem végéhez. Én azt tartom, hogy a mint én szerintem a választási visszaéléseket képes lenne megszüntetni egy új választási reform : ugy azt, a mi közigazgatásunkban fennálló bajként jelentkezik, képes lenne megszüntetni egy gyökeresen átalakítandó közigazgatási reform. Távolról sincs szándékomban e thémát fesze17