Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-13

13. országos ülés október 20 1834. 123 De hát a tisztelt képviselő urak felirati javaslata is általánosságokban forog; hisz az sem oldja meg mindazon kérdéseket, a melyeket érint ; hisz a t. képviselő ur maga is megengedte azt, hogy a gróf Apponyi Albert által a tisztviselők kinevezésére mondottak a felfogásoknak végtelen nagy tért hagynak szabadon s a t. képviselő ur ezen felfogások egyik terén már mozgott is, mig mások erre nézve más téren mozoghatnak! Ez \ alapon tehát a felirati javaslat ellen szemrehányást tenni valóban nem egészen igazságos. S mit mond a t. képviselő ur ? Elmondja, hogy közigazgatási rendszerünk rossz és erre az érveket keresi és feltalálja a választási visszaélésekben és ebből igen sokra következtet. A t. képviselő ur a sötét szinfestésben talán itt is túl ment a valóságon, mert nem tagadtatott, sőt a mi felirati javaslatunknak minden egyes tételében hangsúlyoztatik az, hogy közigazgatási rendszerünk javítása szükséges. Lehet ezeken kívül többeket is felszámítani. Én pl. magam szükségesnek tartom, ámbár ez a felirati javaslat elfogadásával egy cseppet sem áll ellentétben, a köz-. ségi törvény revisiójáí s azt hiszem, hogy a közigazgatás tetemes javításának erős sarkköve fekszik ebben; de ha fel is számittatnak mindezek és kétszerte inkább hangsúlyoztatnak is: a végén • nem ezen felirati javaslatban oldatnak meg ezen kérdések, hanem azon törvényjavaslatokban, melyek a ház elé terjesztetnek. Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy mi nem tárjuk fel a valóságot és mi tulaj donkép a szabadelvííséget mint elixirt használjuk, melylyel magunkat éltetjük s a mely kelendő. Hanem az áll, hogy a t. képviselő urak is próbáltak elixirt árulni és hirdették a szabadságot, függetlenséget és jogegyenlőséget, egyszóval mindazokat, a miknek árulását nekünk tulajdonítják, megkísértették áruba bocsátani, de az volt furcsa t. képviselő urak s azt nem tagadhatják önök sem, hogy kevésbé vették az önökét. (Derültség.) De arról, hogy az országban kevésbé hisznek az önök árújában, mint a mienkben, arról mi csakugyan nem tehetünk. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelöl.) Felemlítette a képviselő ur a választási viszszaéléseket s itt át kell térnem gr. Apponyi képviselő ur beszédére. En a gróf beszédének egyik legszebb, 1 egügyesebb s leghatásosabb fordulatául tekintem azt, mikor a képviselő ur maga a választási visszaélések ecsetelésétől elállott azért, mert mint mondotta, e tekintetben csatlakozik Irányi Dániel képviselő ur előadásához. (Derültség jobbfelöl.) Ez a legfényesebb oldala beszédének, ezzel mi is meg tudnók védeni magunkat, mondván, hogy a visszaélések tekintetében csatlakozank Irányi képviselő úrhoz; (Derültség jobbfelöl) e ezélra ennél jobb személyt ki nem választhatott volna a képviselő ur. (Helyeslés jőbbfélól.) Igaz az, hogy visszaélések történtek ma, történtek a múltban és fognak történni a jövőben: ezt itt a házon belül és azon kívül mindenki el fogja hinni és én még nem láttam oly törvényt, melylyel ezen visszaéléseknek, de általában minden visszaélésnek teljes kiküszöbölését el lehetne érni. Abban egyetértek Irányi képviselő úrral, t. ház, hogy e baj ellen a leghatásosabb orvosság, a parlamentnek magának a visszaélésekről képződött felfogása, nem képes javítani semmiféle törvény sem, de képes javítani maga a helyzet: és ha méltányosan, igazságosan bíráskodunk, hanem azt tesszük feladatunkká, hogy egyik a másiknak. hogy ugy mondjam — bocsánat a banális kifejezésért — szemetet szórjunk a szemébe és piszokkal dobáljuk egymást, hanem a szemetet és a piszkot, bárhol legyen, egyformán elitéljük: ez az egyetlen egy mód, a melylyel a mai állapoton javítani lehet, ez a mód, melylyel a választási törvény reformját, revisióját még sok időig elhalasztani lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, ha türelmével visszaélek, (Halljuk! Halljuk!) de nem tehetem, hogy el ne mondjam azt is, hogy a coneret esetekre nézve furcsák lehetnek a felfogások. Nem kétlem, egészen való, igaz, a mit Horánszky képviselő ur coneret esetül felhozott. En is tudom az egyik coneret esetet: de a képviselő ur valamit el méltóztatott hallgatni, ha jól emlékszem; ha nem jól idézem, méltóztassék helyreigazítani. Azt monda a képviselő ur, hogy egyik megyében a szolgabíró elfogatott két egyént azért, mert ellenzéki zászlókat vittek és hogy a jegyzőkönyvben az foglaltatott volna, hogy azok dühöK kortesek s kérdi, hogy hát hol van a személyes szabadság megóvása, stb? A képviselő ur, azt hiszem feledékenységből nem mondotta el, hogy azokon a zászlókon pléh keresztek voltak. Már pedig, t. ház, a választási jelvények közé a kereszt felvételét a zászlókra még azok sem kísérlettek meg, a kikkel szemben a képviselő ur is állást foglalt, t. i. az antisemiták. A keresztes zászlók alatt, Kálmán király idejében, a második évezred elején folytatott üzelmeket megtiltotta még akkor Kálmán király és hogy most ez évezrednek második felében induljon meg a keresztes-háború? Ezt a t. képviselő ur sem ismerheti el jogosnak. Es vájjon, t. képviselő ur, nem volt-e az az egyik zászló véletlenül nem nemzeti színű, hanem oláh zászló? Újból mint választási jelvény? Lehet — épen azért mondom, lehet — hogy épen olyan, mint a minő alatt a t, képviselő ur ajánló beszédet tartott? (Horánszky ellentmond.) Nincs okom, t. ház, kételkedni abban, hogy at. képviselő ur az ilyen zászlónak a magyar alkotmányos életben való hordozását ép ugy elitéli, mint én; csakhogy ne16*