Képviselőházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–deczember 3.

Ülésnapok - 1884-12

104 IS. oruágog tllés oktfter IS. UU. * hogy e

gy választó-polgár, kire már a szolgabíró hatni másképen nem tudott, megidéztetett s eczím alatt: részegeskedő, ötven forint pénzbirságra Ítéltetett : tehát a kihágási törvénytől eltérő ítéletet nyert, mert abban csak : 5 írt van ez esetre szabva. Tudom, hogy ez az eset complicáltatott azzal, hogy a korteskedő a községi jegyzőt is megsértette, minthogy neki a korcsmában nem parírozott. És így ezzel együtt ötven frt pénzbirságra, esetleg tíz napi elzárásra ítéltetett. Midőn másnap a szolgabírói hivatalhoz ment, hogy ítéletét kikérje és felehbezését indokolhassa : a szolgabíró oda nyilatkozott, hogy nem felebbezett és nyomban le is tartóztatta és büntetésének kitől tése végett elzáratta. Tehát mielőtt a 15 nap letelt volna, mely alatt a pénzbírságot lefizetni tartozott, elzáratott. Midőn harmadnap atyja odament a szolgabíróhoz, hogy kifizesse a pénzbírságot és fiát reclamálja, a szolgabíró ugy oldotta meg a kérdést, hogy öt napot kitöltvén, legjobb lesz, ha 25 frtot ott hagy, a másik 25 frtot pedig visszaviszi; a pénz természetesen most is ott van. Tehát saját ítéletét revideálta. (Tetszís balfelől,) Ugyanezen választókerületben történt, hogy a t. főispán ur, ki ott a választási izgalmak élén állott, napokon keresztül künn levén a kerületben, sőt, sajnos, a királyi ügyészszel együtt, ki szintén tíz napon keresztül járta a községeket, tizenkét előkelő polgárt, kik közt földbirtokosok, papok és tanítók valának, elfogatott, egyszerűen egy kortesdal miatt, melyről, hogy ne méltóztassanak képzelni, hogy isten tudja mit tartalmaz, megmondom, hogy körülbelül ez a tartalma: Hogyha igy fogtok eljárni,magatok és gyermekeitek vérkönnyeket fognak hullatni. Nem vitatkozom a felett, foglaltatik-e ebben bűneset vagy nem. Ez nem rám és nemidé tartozik. De mi történt? A kir. ügyész azokat 24 órán keresztül a választás székhelyén tartotta és akkor beküldte csendőri fedezet alatt a törvényszékhez. Természetesen ott nyomban szabadlábra helyeztettek, de a czél el volt érve, mert akkor érkezhettek haza, mikor pártjuk részére a választás érdekében semmit sem tehettek. Történt pedig ez egy oly esetért, mely esetleg sajtóvétséget képez, tehát nem közönséges bűntett miatt. Ugyanezen kerületben történt egy még szebb eset. Az odavaló járásbiró még májusban egy heti szabadságot nyervén, kiment a választókerületbe, annak községeiben korteskedett s midőn 10 nap lejárt, újabban szabadságért folyamodott, azonban ez megtagadtatván, orvosi bizonyítványnyal állott elő, a melynek következtében újabban két heti szabadságot nyert. Ekkor ismét kimenvén a választókerületbe, midőn egy községbe jött, a hol az ellenpártiak még együtt voltak és jelöltjüket éljenezték, leszállt kocsijáról és egy választónak neki ment, bottal főbe ütötte és megvérezte; látván pedig, hogy nagyon is tilosbán jár, magához hivatta az illetőt és öt forintot adott át neki, természetesen azért, hogy ezen esetről ne beszéljen. Ugyanezen egyén volt az, t. ház, a ki az illető jelölt bizalmi férfi a volt és a ki szabadságidejét azon czím alatt kapta, hogy nagyfokú agybántalmakban szenved. (Derültség balfelől.) És még egyet t. ház, — mert hiszen számos esetet lehetne felsorolni — melyet azért hozok fel, hogy a t. ministerelnök ur figyelmét egy körülményre felhívjam. Ugyanazon kerületben az árvaszéki jegyző kimenvén a községekbe, azon czím alatt, hogy ott „eltitkolt közmunka" van, nappal, midőn az igavonó jószág a mezőn volt, összeírásokat eszközölt egyes ellenzéki választóknál; az összeírásokat eszközölte pedig találomra és az illető helyen tartott kötelek száma szerint; kijelentvén nekik, hogy ha kormánypárti jelöltre szavaznak, akkor a bejelentésekről szó sem lesz. T.ház! Ez az eset, hogy igy szavaztak volna, nem következett be és most a választások után ezer frtot jóval meghaladó büntetések rovattak az illetőkre, anélkül, hogy az illetők valóban eltitkolt közmunka szolgálmány tekintetében bűnösök lettek volna. Hát legalább utólag kérem a t. ministerelnök urat, nem a választások, hanem a humanismus érdekében, hogy ezen egyéneket, kiknek talán ezen kirovott büntetés felebbezés utján való reparálása tetemes költséggel fog járni, legyen szíves benézni ez ügybe és lehetőleg eszközölni, hogy azon emberek, a kik még hozzá oly területen laknak, a melyen más ajkú honpolgárok vannak többségben, a kiket tehát inkább az administratió jótéteményeivel és a cultura eszközeivel kellene megnyerni, hogy, mondom, lehetővé tétessék, hogy legalább ezen választás utófájdalmai reparál tassanak. Nem szívesen hozom fel ezeket, de ha azon alternatíva előtt állok, hogy vagy hallgassak és ez által ezen valóban romlott állapotoknak további táplálékot nyújtsunk, vagy pedig igyekezzek ahhoz járulni, hogy valahára Magyarország administratiójában a tisztaság és a rend helyreálljon: akkor kénytelen vagyok megvallani, hogy minden sajnálatommal is az utóbbi kötelességemet kell hogy teljesítsem, mert őszintén megvallom, hogy ezen dologban nem gyönyörködöm. És ha a t. ministerelnök ur azt mondta tegnapelőtt, hogy nemcsak itt és e téren történtek visszaélések, hanem történtek más téren is, a melyeket mi fel nem említünk, arra nekem csak egy megjegyzésem van: és ez az, hogy bárhol történjenek visszaélések, soha és semmi körülmények közt nem fog tőlem hangot hallani bárki is, ha ezek a visszaélések kellőleg megtoroltatnak és medrökbe sodortatnak. De ha t. ház, a visszaélések onnan jönnek, a hol őrködni kell a politikai erkölcs, a választási szabadság, az egyéni jog tiszteletben tartása érdekei felett: akkor, t. ház,