Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-352

82 352. országos ülés május 1. 1884 elfogadhatónak nem tartom. (Élénk helyeslés balfélöl.) Elfogadhatónak nem tartom pedig azért, mert az a másik szempont, a melyet a kormány akkori indokolásában még figyelembe veendőnek tartott, t. i. az ország pénzügyi helyzete, ezen előterjesztésnél teljesen háttérbe szorult, teljesen un llőztetett; és mert én ebből a szempontból utasítom vissza ezt az előterjesztést, nem szükséges a különböző építészeti stylusok közt ez alkalommal fejlődött vitába beleelegyednem. Én elismerem azt t. ház, hogy az a tervezet, mely az előterjesztésnek substratumát képezi, mindenesetre a magyar művészetnek becsületére válik és mint olyat örömmel üdvözlöm, valamint üdvözlöm azon tervezeteket, melyek avval concurráltak, mint annak jeleit, hogy az építőművészet terén is jeles erők működnek hazánkban, melyek nagy conceptiókra képesek. Én tehát ezen terv művészeti oldalának bírálatába egyáltalán nem bocsátkozom, mert akármennyire meg lennék is győződve arról, hogy ez a tervezet acsthetikai szem pontból a legszebb, czélszertíségi szempontból a legjobb, a mely létezhetik — én nem tudnám lelkiismeretemmel megegyeztetni, hogy az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében arra a ezélra oly nagy összeget szavazzak meg. (Élénk helyeslés balfeUl.) Jöjjünk először tisztába t. ház, a költségek valószínű nagyságával. E tekintetben pontos számítást egyikünk sem tehet, hanem, hogy ez a 9 és fél millió, a mely az indokolásban föl van véve, a bécsi Rathhauson tett tapasztalatok alapján előirányoztatott, hogy az semmi esetre sem képezi, vagy képezheti a hozandó áldozatnak egész összegét, az a következő körülményeknél fogva igen világos. Magának a ministeri indokolásnak szövege szerint e 9 és fél milliónyi költség nem tartalmazza magában a belső berendezés és díszítés költségeit; már pedig a logika is azt kívánja és képtelenség is volna másként cselekedni, hogy ha az épület a maga külső megjelenésében oly nagy fényű és oly nagy igényekkel lép fel, a belső berendezés is okvetlenül megfelelő arányban fog eszközöltetni. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ha ez igy van, akkor a belső berendezést 2 —2 és félmillióra számítani gondolom a legkevesebb, a mit egyáltalában lehet. Ez már elvisz minket 12 millióig. Azonkívül nem akarok azon általános tapasztalatra hivatkozni, hogy rendesen minden építkezés többe kerül, mint előre föltételezték; de figyelmeztetek a talaj-viszonyokra azon a helyen, a hova ezen országház terveztetik. Tudvalevőleg ott, hogy ugy mondjam, alluvialis térre terveztetik az építés és minden valószínűség és az eddig azon a tájon épült házaknál tett tapasztalás szerint ifi igen erős, mélyreható és igen nagy alépítményekre lesz szükség, melyek a bécsi városháznál hasonló mérvben nem mutatkozván szükségesnek, természetesen az onnan vett analógia itt nem concludens, itt mindenesetre már ezen okból is nagyobb költségre lehetünk elkészülve. Hozzájön még az, hogy minden valószinűségszerint, minthogy az ily fájta építkezésekre szükséges kőbányákkal Budapest szomszédság-ában nem rendelkezünk, az anyagot is sokkal messzibbről kell majd hozni, mint Bécsben történt. Mindezen okoknál fogva, a nélkül, hogy ezen számításhoz praecise akarnék ragaszkodni, 15 millió, mint hozzávetőleges előirányzata azon egész költségnek, melybe ezen országház kerülni fogna, semmi esetre sem sok, ellenkezőleg minden valószínűség szerint kevés. (Igás! Ugy van! bal- és szélső balon.) Ebből kiindulva, t. ház, tizenöt milliónyi befektetési tőkét véve kiindulási pontul, ennek 5 és V* százalékos kamata fejében — a mely államadósságaink mostani árfolyama szerint körülbelől képviseli a pénz árát, melylyel mi dolgozunk —• nyolczszázezer forintnyi évi költség hárulna ezen S országra ezen igen szerény számítás szerint csak az országház építése folytán. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Már most, t. ház, nézzünk szembe ezen évi teherrel és állítsuk ezzel szembe a czélt, melyre ezen évi terheltetés szolgál. Én ezen czél iránt hideg nem vagyok; nagyon tudom méltányolni annak szükségét, hogy a magyar parlament elhelyezés tekintetében is mostani provisorius állapotából kibontakozzék és állandó elhelyezést nyerjen és — mint mondám —e tekintetben az 1880:LVIII. törvényczikk alapján állok. Azt is teljesen elfogadom, hogy az ily állandó országháznak, ha épül a nemzet méltóságához és állanitekintéh éhez méltónak, elfogadom, hogy emlékszerűnek kell lennie. De, t. ház, ha egy parlament két házának együttes befogadására épületet emelünk, az az épület már csak azon dimensióknál fogva is, melyekre terjednie kell, hogy ennek a gyakorlati czélnak megfeleljen, nagyságánál fogva okvetlenül emlékszertí lesz még akkor is, ha a czélszerűség mellett a legnagyobb nemes egyszerűség tartatik szem előtt. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Én azt hiszem, vannak Budapesten középületeink, csak utalok a szomszédunkban lévő nemzeti múzeumra, (Helyeslés balfelöl) melyről senki nem fogja mondani, hogy az nem emlékszertí épület, hogy nem imponál a maga nemes egyszerűségében nagy dimensiói által. (Ugy van! balfelöl.) Én tehát azt a költséget, a mely szükséges arra, hogy egy a czélszerűség igényeinek teljesen megfelelő és már ennek folytán is, ha az kellő ízléssel történik, okvetetlenül izlésszerű épület felállittassék, megszavazni hajlandó volnék. De meggyőződésem az, hogy egy ilyen épületet az itt fel-