Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

50 350 országos filé" április 29. 1884. lehetett eltűrni, mert ritkán fordult elő eset, a mint mondám, a melyben valaki oda elzáratott. De az ellen és ép itt a házban történtek felszólalások, hogy a szobák nedvesek, nyirkosak és igy egészségtelenek. Igaz, csak 560 frt évi bért fizetünk, de a tulajdonostól függ minden perczben bármily magasabb összeget követelni és mind a szobák, miml a kert nem olyanok, hogy politikai foglyokra nézve ennél czélszerűbbet ne kellene létesíteni. És minthogy ez megtörténhetik Váezott, a fegyház, vagyis inkább a kerülületi börtön szomszédságában, a tisztviselői kar szaporítása sem igen lesz szükséges. Senki sem tagadta és tagadhatja t. ház, azt, hogy a fegyháznak felállítása szükséges, ha csak azt nem akarjuk, hogy a büntető rendszerben a fegyház és börtön közti megkülönböztetés nagyrészt illusorius maradjon. Ha elismertük annak szükségét, itt csak arról lehet szó, hogy honnan fedezzük a költséget? Épen azok a pam szók, melyeket Hermán Ottó t. képviselő ur felhozott, adatul szolgálnak arra, hogy ne a budget megterheltetésével, hanem oly pénzekből tegyük azt, melyek büntető ezélokra vannak szánva s a melyek már most oly magasok, hogy azon czélokat, melyeket a büntetőtörvény 27. §-a magának kitűzött, mindazonáltal el lehet érni. Én a törvényen nem tettem magamat tűi, mert ez akkor állna, ha én a 27. §-nak daczára rendeleti úton kívántam volna a pénzt más czélra fordítni; de én a kérdést a törvényhozás elé hoztam, melyiiek hatalmában áll a törvényt megváltoztatni s miután czélszertí, kérem a t. házat, méltóztassék azt megtenni és a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Elnök I Kérdem f: t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás még pedig először is a czím. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Matuska Péter előadó : T. ház! A bizottság nevében arra kérem a t. házat, méltóztassék a czímre nézve a bizottság által ajánlott változtatást elfogadni. E változtatás stylaris természetű és következőleg hangzik: „Törvényjavaslat az országos fegyintézeteknek egygyel szaporításáról, a létezők átalakításáról és államfogház építéséről". (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a czím ezen változtatása elfogadtatik. Tibád Antal jegyző {olvassa 1. az §-t). Matuska Péter előadó: T. ház! E szakaszra nézve a bizottság a következő irályi változtatást ajánlja: Ugyanis a szakasz első' sorában, e szavak helyett „rendelkezése alá tartozó" a következő szavak volnának beiktatandók: „rendelkezése szerint felhasználandó", t. i, büntetéspénzek. Kérem e változtatásnak elfogadását. Irányi Dániel: T. ház! Mint már tegnap előre jelezni bátor voltam, ezennel van szerencsém az első szakaszhoz a következő módosítványt beadni : „Az első szakasz harmadik sorában előforduló ezen szó „kivételesen" cseréltessék fel a következővel: „ideiglenesen", a szakasz végére pedig tétessenek a következők: „ ezen összegnek hatos kamattal együtt a nevezett alapba leendő visszafizetése végett a megfelelő összeg, a jövő évi költségvetésbe fogván felvétetni". T. ház! A t. igazságügy minister ur tegnapi válaszában ezen indítványom ellen, a melyet már az átalános vitában volt alkalmam kifejtem, több okot hozott fel. Nevezetesen a mi a pénzbüntetések felhasználását illeti, arra emlékeztetett a t. minister ur, hogy e czélra nem csupán az a 8000 frt szolgál, mely az alapból kiszakittatni terveztetik, hanem ezenkívül szolgálnak még azon összegek is, a melyeknek erre fordítására az igazságügyminister ugy a törvényszékeket, mint a járásbiróságokat felhatalmazta, hozzájárulván még azon öszszegek is, a melyek az egyes foglyoknak kiszabadulásuk alkalmával saját szerzeményük, keresményük után járnak. Megvallom t. ház, hogy én is tudtam azt, hogy ezen és ilyen összeget a kiszabadult foglyoknak kiszoktak szolgáltatni, azt azonban, hogy e kiszolgáltatott összegek együttvéve mennyit tesznek, sem az előttünk fekvő irományokból, sem a t. minister urnak előadásából megtudni nem lehetett. Dehogy többnyire igen csekély az az összeg, a mit az elbocsátott rab kezébe kap, azt igenis tudom, miután számos helyen tudakozódtam az iránt, a hol a börtönöket megvizsgáltam. A mi a javító házakat illeti, a minister ur előadván, hogy egy: az aszódi immár be van rendezve, s hogy abban 8 ifjú már el is van helyezve, azzal biztatott, hogy legközelebb egy második fog felállíttatni Kolozsvárt. Ez néhány év múlva niegtöx*ténhetik, s lesz ekkor Magyarországon 13 millió lakosra mindössze két javítóház. Hogy ez nem felel meg a szükségnek, azt a minister ur épen úgy tudja, mint mindnyájan. En t. ház épen ezen oknál fogva szükségesnek tartottam, hogy ezen alap ne esonldttassék meg, különösen oty tetemes összeggel, mint a minőről itt szó van, hanem fordíttassék azon czélra, melyre a törvény rendeii. A minister ur nem gáncsképen, ezt ő nem tette, hanem mégis humanismusnak nevezte az én felszólalásomat. Nem tagadom, humanismus is vezérelt, de nem csupán ez. Kifejtettem ugyanis azt is, hogy a kiszabadult foglyoknak segélylyel ellátása által, különösen ha kiszabadulásuk után a