Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

350. or záros ülés április 29. 1884. 47 lehetnek esetek, a hol a fegyenczek az állami építkezésnél felhasználhatók, mint pl. a marosvásárhelyi törvényszéknél tervezett börtönöknél, a hol a fogda közel lévén, felhasználhatók; de olyan esetekben, mint Körösi képviselő ur mondta, egy ilyen biztatás alig érhetne többet, mint a körösi szentelt viz. (Derültség.) Mindezeket összefoglalva, bátor vagyok kijelenteni, hogy azon irány, melyet a minister ur ezen törvényjavaslatával kijelöl, nem felel meg a törvény intézkedésének és ha már a legrosszabb esetben minden körülmények megfontolásával a képviselőház elfogadná a törvényjavaslatot: előre kijelentem, hogy csatlakozom minden javitó módosítványhoz, különösen az Irányi t. képviselő úréhoz, hogy kivételesen ezen költségek kölcsönképen vétessenek a segélyalapból és hogy ezáltal a kitűzött czél ne veszélyeztessék. (Helyeslés a szélső halon.) Herman Ottó: T. ház! Ha e tárgyhoz hozzá szólok, főképen két ok indít reá. Az első ok a mindinkább erősbülő áramlat, mely azt akarja hihetővé tenni, hogy a társadalom javulása első sorban a fegyházak szaporításában és egyáltalában a fegyenczügy fejlesztésében keresendő; a másik ok, a hunianismus bizonyos tulhajtása, a mely nem egyeztethető össze a nyomorban sínlődő becsületes emberek helyzetének figyelmen kivül való hagyásával. (Igaz! balfelöl.) T. ház! Hogy Körösi t. képviselőtársam tegnap olyan hangon, a minő hangot én ilyen alkalomból kedvelni nem birok, kapcsolatba hozta a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az ipartörvénynyel, megérintvén Apponyi t. képviselőtársam törekvését, a nők kíméletét illetőleg én is az iparból indulok s constatálom azon szomorú tényt, hogy ime Magyarország virágzó gyárai fegyintézetekké alakíttatnak át. Hát az volna hivatása egy törvényhozásnak, hogy ezen az utón kell keresni a társadalom javulását, tehát az a főfeladat, hogy a már elveszett embereken, a kiknek a jó útra való visszatérítésére nézve garantiákat adni senki sem tud, a visszatérítés experimentatiója folyjék, még pedig a humanismus legfenségesebb és legkíméletesebb rendszabályainak alkalmazásával és akkor, midőn nincs eleje véve a legtöbb bún szülőanyjának, a nyomornak terjedése? Hiszen Lázár Ádám t. képviselőtársam a visszaesésekre nézve megmondta és valóban igaza is van, hogy a viszszaesés legnagyobb része lopás, csalás rovására esik. Mi teszi a tolvajt tolvajjá? A jellemelhajláson kivül az alkalom és legfőkép a nyomor és a mi a visszaesést illeti, hát én felkérném a t. minister urat, hogy méltóztassék a statistikai adatokat nemcsak mint nyers számokat csoportosítani, hanem történelmileg is, legalább a mennyire lehet, öszszeállítani és nem a civilisatióból indulva ki, mint Körösi Sándor t. képviselő ur, ki tegnap a civilisatiot vádolta a bűntettek szaporításával, hanem egészen másutt keresni a visszaesések legfőbb okát. És mit lehet találni ebben az irányban ? Hiszen megtörtént csak a múlt őszszel, hogy a tolvaj összepörölt a bíróval az ítélet fölött, mert a biró őt csak 5 hónapra ítélte el, holott ő 7 hónapra számított, hogy a telet teljes kényelemben és nyugalomban a fogházban tölthesse. Vájjon sok viszszaesésnek nem itt, a jó ellátásban rejlik-e fí'oka? És t. képviselőház, a ki a törvényszékek tárgyalásait nemcsak érdekességük miatt kiséri figyelemmel, hanem azért, hogy psychologiai tanulmányokat tegyen, az meg van győződve, a mint részemről snbjective meg is vagyok győződve arról, hogy a visszaesések túlnyomó nagy része épen azon túlhajtott humanismusban gyökerezik, mely jelenleg a fogházban divatos. (Igaz! a szélsb' baloldalon.) Ha jól emlékszem t. ház, Bakunin egyszer elmélkedett a börtönrendszerről és — paradoxonnak látszik, de van benne valami — azt mondta, hogy ő a börtönrendszer tanulmányozásában arra jutott, hogy a legjobb börtönrendszer mégis az orosz. Miért? Mert — eltekintve az orosz igazságszolgáltatás gyarlóságától, mely ártatlan és bűnös között nem épen válogat — a javító hatásra való tekintetből az orosz börtönrendszer olyan, hogy a legmegrögzöttebb gazember is, a ki abba csak egyszer belekóstolt, ha kiszabadul, soha többé oda vissza nem vágyik és mindent elkövet, hogy megjavuljon. (Derültség a szélső balon.) Erős dolog, de a megtorlás elvére való tekintetből van valami benne. Hát t. ház, én részemről egyáltalán azt tartom, hogy az igazságügynek kivált Magyarországon legfőbb feladata, legégetőbb szüksége, hogy az gyors és biztos legyen. Mert ha csak a legközelebb multak eseményeit nézzük is, tapasztaljuk, hogy itt a nyíltan elkövetett bűnben, in ílagranti rajtakapottak későn érik el a megtorlást, mert ezek a bűnügyek hurczoltatnak itt féléveken, éveken keresztül is. És tudva — csak a sajtó befolyását véve is — hogy az egyik esemény gyakran elfojtja a másikat s hogy ebből az következik, hogy midőn a biró az ítéletet kimondja, az a megbotránkozás, a melyet annak idejében az a bűn a társadalomra gyakorolt, már egészen el van mosódva nagyobb és szörnyűbb bűntettek által, honnan kerüljön az a morális hatás, a melyre az ítéletnek törekednie kell? Bocsánatot kérek, itt fekszik az igazságszolgáltatás feladata: és én a bűnöknek erélyes, gyors megtorlásában látom a biztosítékot arra nézve, hogy nem lesz szükség minden falu határában — Petőfi értelmében — „nyilvános épületre" ebben az új alkotmányos „Okatootajban": „Mi? nyilvános épület nincs? Hát az akasztófa mi?"