Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-350

350. országos ülés ben és én nem látok megnyugtató lépést az iránt, hogy a börtönből kikerültek a büntető rendszer czéljának megfelelőleg erkölcsileg javítva s anyagilag első szükségleteiket fedezhetve fognak visszalépni a társadalomba. Ha tekintjük a t. minister ur által említett rabsegélyzés kérdését, melyből a most igénybe venni szándékolt segélyalapnak nagy része terveztetik átvétetni, ez azt hiszem, meglehetős világosságba helyezi az egész ügyet. Tudjuk, hogy a visszaesők legnagyobb része túlnyomólag lopásért, csalásért ítéltetik el. Mi történik? A visszaesők, midőn kiszabadulnak, először kapják azt a segélyt, melyet a törvény 27. szakasza szerint nekik megszab. De már másodszor és harmadszor tovább nem kapják. Mind a mellett a t. minister ur minden megkülönböztetés nélkül méltóztatott állítani, hogy azon összegek, melyek nemcsak a 27. §. szerint terveztettek kiadatni, minden különbség nélkül adatnak az illetőknek. Sőt a t. minister ur — ugy mond — utasította a bíróságokat, hogy e tekintetben hozzáforduljanak. De a t. minister ur nem méltóztatott reflectálni a 27. §. alapján kibocsátott ministeri utasításra, én bátor vagyok arra hivatkozni. A t. igazságügyminister ur 1880. augusztus 9-én 2106. sz. a. kibocsátott utasításának 11. §-a ekként szól : „Minthogy a pénzbüntetések, az 1878: V. t.-czikk 27. §-a szerint, részben az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére fordíthatók: fölhatalmaztatnak a kir. ügyészek és járásbirók, hogy 1881. január hótól kezdve, a szegénysorsú szabadulóknak, a következők szemmel tartása és elismervény mellett mérsékelt segélyt adhassanak. a) Segélyezésben csakis azon teljesen szegény sorsú, a letartóztatás alatt fegyelmi megrovás alá nem esett, állandóan jó viseletet tanúsított foglyok és rabok részesíthetők — következzék be elbocsátásuk akár a büntetés kitöltése következtében, akár pedig a bűnvádi eljárás beszüntetése vagy birói ítélettel való fölmentés alapján — kiknek letartóztatása legalább három hóig tartott s kiknek a fogházban nem volt alkalmuk a szabaduláskor szükségelt útiköltségre és egyéb mellőzhétlen szükségletekre elegendő pénzt keresni; három hónál rövidebb időre letartóztatott foglyok segélyben csak akkor részesíthetők, ha bebizonyulna, hogy előbbi alkalmazásukat s munkájukat a fogság következtében elvesztették. 6) A segélyezés a legolcsóbb közlekedési utijegyből, a legnélkülözhetlenebb ruhákból és három forintnál nem több készpénzből állhat; azonban mindezen segélyezés összevéve egyénenként 15 frtot, negyedévenként a kir. ügyészeknél 100 frtot, a kir. járásbiróknál 25 frtot meg nem haladhat; ezenkívül: az ugyanazon kir. ügyésznél vagy járásbirónál tényleg befolyt pénzbüntetések tiz százalékát túl nem hághatják. Méltánylást április 29. 18S4. 45 érdemlő rendkívüli körülmények között az ezen szabálytól eltérő segély engedélyezése esetről esetre a kir. igazságügyministeriumnál kérelmezendő. c) A visszaesők és a külföldi szabadulók segélyben egyáltalán nem részesíthetők." Megvallom, nem értem, hogy a törvény 27. §-a ellenére minő indokból adta ki a minister ur ezen utasítást és hogy ezzel szemben tegnapi felszólalásában mégis azt állítja, hogy minden lehetőt megtesz az elszabadult foglyok segélyezésére. Ez nem egyéb mint a törvény kijátszása, mert igy épen azok nem részesülnek segélyezésben, kiknek mint visszaesőknek erre legnagyobb szükségük van. A visszaesők, a kik többnyire vagyonvágyból elkövetett cselekvésekért fogatnak be, főleg ha mellékbüntetés gyanánt pénzbirságra is ítéltettek, kiszabadulásuk esetén meztelenül dobatnak ki, menjenek a merre lehet. Ezeknek legelső teendőjük, hogy hasonló bűntényt követnek el a megélhetés végett, mig újból a börtönbekerülnek. Az oly segélyezéssel tehát, mint a minő az általam felolvasott utasítás 11. §-ában foglaltatik, büntető rendszerünknek alapfeltétele és czélja van kijátszva. Nem czélom a igazságügyminister urnak tanácsot, annál kevésbé utasítást osztogatni, de legyen szabad azon nézetemnek kifejezést adni, hogy az ily visszaesőkre nézve talán lehetne kivételesen oly intézkedést tenni esetleg novelláris úton, hogy azok kisérletképen a javitó- és közvetítő-intézetekbe vétessenek fel és ott akár a magán eljárás, akár a hallgató rendszer alapján olymódon kezeltessenek, hogy jövőre erkölcsi és értelmi fejlődésük, különösen az illető bűntények rugói gyanánt szolgáló műveleteik nagyobb figyelemben részeltetvén, alkalom nyujtassék, hogy őket némileg kitanítva, a társadalomnak biztosabban visszaadni lehessen. De mindensetre szükség lenne, hogy ezen idézett ministeri utasítás a törvény szellemének megfelelőleg, különösen annak 27. §-a értelméhez képest megváltoztató, vagy módosító utasítással pótoltassék. Mert ha az elbocsátott fegyenczek minden segély nélkül mennek ki, az annyi, mint őket arra buzdítani, hogy tovább folytassák bűnös üzelmeiket. Áttérve a törvényjavaslatnak tulajdonképeni tárgyára, a t. igazságügyminister ur, valamint jelentésében, ugy szóbeli előadásában kinyilatkoztatta azt, hogy már a múlt évben sikerült egy alkalmas ingatlant megszerezni az ahhoz tartozó épületekkel együtt, a melyek oly jó karban vannak, hogy kevés költséggel átalakíthatók, mig a főépület kőfalai szintén oly állapotban vannak, hogy azokból 720 zárka átalakítás utján könnyen készíthető. Óhajtottam volna megtudni — remélem a minister ur később szíves lesz felvilágosítani — hogy ezen ingatlanok megszerzése meny-