Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

349 országos ülés április 28. ISS4. ;m azoknak czélszerfísége, szükségessége ; a másik az épületekre fordítandó költségeknek fedezete. A mi az épületeket illeti, erre nézve elismerte maga a t. képviselő ur, hogy büntető törvényköny­vünk rendszerének egyik alapelve az; hogy a bűnösök egyideig magánzárkában tartassanak, a mi úgyszólván az egész rendszernek egyik sark­pontja s a mi ezen építkezések foganatosítása nélkül nem létesíthető. Egyetlen intézetünk sincs, melyben a magán elzárásra vonatkozó intézkedéseket egész kiter­jedésükben keresztül lehetne vinni; ennélfogva tehát több fegyintézetben munkatermeknek építése indítványoztatik, mert ez által magában az épület­ben a büntetés szabályszerű foganatosítására helyet nyerünk, Váczon pedig egy külön épületet a magán-zárkák számára, melyek azonban ma már természetesen összefüggésben lesznek magával a fegyintézettel. így tehát nincs az iránt aggo­dalom, hogy a kellő ellenőrzés meg ne legyen. A másik az államfogházak. A t. képviselő ur azt mondja, hogy azon ház, mely Váezon e ezélra fordittatik, az ő véleménye szerint elégséges és czélszeríí. A ki látta azt a házat, tudja, hogy csak néhány szobából áll és azok sem épen oly minden kifogáson felül valók. Egyszer hallottam már itt e házban az iránt panaszt. — A kert kiesi. A ház­bér 560 frt évenként s az épület egyáltalában nem felel meg a ezélnak. Az előtt, mikor csak a sajtó vétségekért el­itéltek tartattak ott fogva, könnyebben volt tűrhető : de nem szabad megfeledkeznünk büntető törvény­könyvünknek azon intézkedéseiről, mely nem csak sajtóvétségért, hanem igen sok bűntett és vétség­ben az elzáratást államfoghäzban rendeli, különö­sen mindazokban, melyek politikai bűntettek. És igy — remélem ugyan, nem lesz rá szükség — de mégis lehetséges, hogy egy olyan épület szüksé­gessé váljék, a mely mind berendezésére nézve, mind az építés módjára nézve s egészség tekinte­téből is minden szempontnak megfeleljen, a mit a mostani házról egyáltalában állítani nem lehet. Egyébiránt mindezen építkezéseket a t. képviselő ur a maga részéről elfogadta. Fegyháznak szük­ségét a dunántúli részeken kétségbe vonni nem le­het. 900-nál több olyan fegyencz van, a ki nem fegyházban állja ki büntetését, hanem vagy kerü­leti börtönben, vagy törvényszéki fogházakban. Hogy ez a büntető törvénykönyv rendelkezéseivel ellenkezik, azt indokolni nem szükséges, hiszen az előadó ur is mondta. Főgondom irányult tehát arra, hogy a dunántúli részeken egy alkalmas épü­letet szerezzek, egy olyat, a melyet a kor igényei szerint kevesebb költséggel át lehet alakítani. Meg­néztem a közalapítvány i épületek közül mindazokat, a melyeket e tekintetben fel lehetett volna használni, de sem a vörösberényi, sem a bánfalvi nem mutat­kozott ilyennek, mutatkozott azonban a Kőhíd mel­letti hajdani czukorgyár, melynél mind a fő, mind a melléképületek alkalmasak ; mert a melléképületek olyanok, hogy azok munkatermekké, igazgató laká­sává ésabörtönőrök lakásávákevésköltséggel átala­kíthatók ; a főépület pedig olyan erős falból készült, hogy azon belől 720 zárkát felállítani lehet, az ottani anyag felhasználásával és az épület ezélsze­rtíbb berendezésével. Ha a t. képviselő urnak ez iránt kételyei vannak, szívesen szolgálok a minis­teriumban a részleles tervekkel, a mérvekből mea;­győződhetik, hogy itt a főfal felhasználásával a mostani rendszernek megfelelő fogházat lehet ál­lítani. Hozzájárul, hogy 8 hold kertje van és fek­vését illetőleg egészséges, a mi pedig a vizet illeti, az a szakértők állítása szerint elegendő mennyiség­ben van, ellenkezőleg azon kifogással,a mi e tekintet­ben tétetett és a mi nem felel meg a valóságnak és igazságnak. így tehát a soproni fegyház felépí­tése czélszeríí oly helyen, hol annyi a közlekedési eszköz, hol egy nagy város szomszédságában van, melyben a fegyházban készített munkát könnyebben lehet értékesíteni, oly helyen, a hol a Dunántúl leginkább szükségesnek mutatkozik és hol oly áron lehet építeni, a mely a többi önálló fegyházak építési költségeivel összehasonlítva, még a külföl­dön is igen csekélynek mondható. Az átidomítás 380,000 frtba kerül, holott más fegyházak a külföldön, pl. a pilseni 910 egyén szá­mára 1.500,000frtba került; a regensburgi 750,000 frtra volt előirányozva és 1.648,000 frtba került, a freiburgi 1.340,000 írtért építtetett fel. Tehát e tekintetben gondolom kifogást tenni nem lehet. Kifogást tett azonban a képviselő urazon mód el­len, a melylyel én a költségeket fedezni szándéko­zom és a melyet az igazságügyi bizottság és a pénz­ügyi bizottság is a maga részéről elfogadott, t, i. hogy azon alapból fedeztessék a költség, mely a foglyok segélyezésére és javító intézetek felállítá­sára van szánva. Szólok mindkettőről. A mi először a javító intézeteket illeti, meg kell jegyeznem, hogy azok nem oly intézetek, a melyekbe minden javítani való fiút vagy leányt be lehet fogadni, hanem a törvény szerint meghatáro­zott esetekben, oly elítélteket, a kik huszadik évü­ket még nem haladták túl, ha a bíróság a magán elzárás helyett javító intézetbe szállittatásukat határozta el, vagy a felügyelő bizottság azt indít­ványozza és czélszerűnek tartja; vagy pedig olya­nokat, a kik 12—16 év között fel nem ismerhet­ték cselekvényük bűnös voltát és ennélfogva meg nem büntethetők, de javító intézetbe küldhetők; ugy nemkülönben a csavargó gyermekeket és azokat, kiket a koldulásra használnak. E szerint csakis a büntető törvénykönyvben meghatározott vétségek, bűntettek vagy kihágások elkövetői, kik huszadik életévüket még túl nem haladták, küldhetők oda. Az aszódi intézet teljesen elkészült és műkő-

Next

/
Thumbnails
Contents