Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-349
349. országos tilég április 28. 188*. 37 azt nem szükséges bővebben fejtegetni. Miaezélja ugyanis e segélyezésnek ? Az, hogy az ilyen szabadon bocsátott fogoly, legalább az első hetekre nézve ment legyen attól, hogy kereset hiánya miatt ismét a bün útjára térjen. No már ha mondom csak ezer fogoly van is e helyzetben és 8000 frtot akarunk ily ezélra szánni, akkor egyre-másra egynek-egynek jut 8 í'rt. Deniásezéljais van az ilyen segélyezésnek. A börtönökben bizonyos mesterségre okta itatnak a foglyok. Ezen mesterségeknek gyakorlása czéljából, ha az életbe kilépnek, eszközökre is van szükségök. ügy de hogy az a 8 frt elég legyen a megélhetésre és az eszközök beszerzésére, ezt ugy hisz em maga a minister ur sem tartja valószínűnek. Sok évvel ezelőtt bátor voltam figyelmeztetni t. minister urat annak fontosságára, hogy országszerte minden fegyház, minden börtön kerületében egy-egy társulat alkottassék, mely a kiszabadult rabokat, a mennyire lehet, munkával lássa el és általában bizonyos ideig atyailag gondoskodj ék anyagi és erkölcsi állapotj okról. Tett-e a minister felszólalásom következtében vagy magától ez irányban valamit, nincs tudomásom. Akkor egyetlen egy ily egyesület létezett, az úgynevezett rabsegélyzőegyesület Budapesten, azóta olvastam, hogy NagyVáradon is van, de hogy az ország más városában is léteznek-e ily egyesületek, arról nincs tudomásom. Már pedig ily egyesületek létrehozása nemcsak azért kívánatos, hogy a kincstár terhén némileg az önkéntes adakozások által is segítve legyen, hanem azért is, hogy az ily egyesületek tagjai a kiszabadult munkásoknak munkát szerezni igyekezzenek és rajok bizonyos ideig atyai felügyeletet gyakoroljanak, nehogy ismét a bűn útjára térjenek. A másik czél, melyre a pénzbüntetések rendelvék, a javító-házak felállítása. Ily javító-ház eddig egyetlenegy van tervben, mint imént említettem Aszódon, ott is egy czukorgyár alakittatik át e czélra. Vájjon mily állapotban van ez most, vájjon be van-e r már rendezve, arról nincs tudomásom ; köszönettel fogom venni, ha a t. minister ur e tekintetben fel fog világosítani. De hát ez egyetlen egy intézet négyezer és néhány négyszögmértföldre és 13 millió és néhány százezer lakosra ! Horvát-Szlavonorszägot nem vehetvén e tekintetben számba. Hogy hány ily fiatal gyermeknek befogadására alkalmas az az épület, és ha már meg van nyitva, hány talál ott elhelyezést, nem tudom, de ismerve az épület terjedelmét, alig hiszem, hogy 100-nál többet lehetne abban czélszerűen elhelyezni. Ennyi pedig fájdalom magából a fővárosból ki fog telni. Hát a többi fiatal — ne mondjuk gonosztevő, hanem tévelygő — tovább is a közönséges börtönökben maradjon, hogy még jobban megromoljanak, mint már megromolvák ? Ha a minister ur beéri azzal, hogy száz ily | gyermek számára készit és épit javítóházat és a többi pénzösszeget immár nélkülözhetőnek tartja, akkor megvallom én a minister ur felfogását igen különösnek tartom. Különösen, ha tekintetbe veszszük azt, hogy Magyarországon —• fájdalom, másutt is a visszaesések esetei iszonyú mérvben szaporodnak. Már pedig mi sem óvhatja meg a társadalmat a visszaesések veszélyétől, — most nem szólok sem iskoláról, sem vallásosságról, hanem különösen csak arról a mi a börtönügygyei kapcsolatos — mint egyrészt a kiszabadult szegény fegyenczek czéíszertí segélyezése, másrészt a fiatal bűntettesek javítása. Hogy milyen roppant nálunk a visszaesések száma, azt a következő statistikai kimutatás bizonyítja. Az országos fegyintézetekben és a kir. kerületi börtönökben letartóztatva volt 1874-ben összesen 4339. Ezek közt visszaeső volt 1345, vagyis 3 í u / 0 . 1875-ben letartóztatva volt 4265, visszaeső volt 28y u . És igy tovább. Nem fogom az egyes éveket előadni, hanem azon szomorú utolsó adatot nem hallgathatom el, mely szerint 1882 ben a letartóztatott egyének száma 49 í 7, s ezek közt 1864 visszaeső volt, vagyis 37 csaknem 38°/o. A mi pedig a bűntett vagy vétség miatt a kir. törvényszéki fogházakban letartóztatott személyeket illeti, ezekre nézve 1872-től 1882-ig vannak adatok a kezemben. 1872-ben a letartóztatottak összes száma 16,504-et tett. Ezek közt volt visszaeső 4224, vagyis 25v»7o. Ismét nem fogom az egyes éveket előszámlálni, hanem meg kell említenem, hogy pl. 1877-ben már 28 0 /o-ot tett a visszaesők száma, 1878-ban SS^'s-et, 1879ben 28 és körülbelül yio-et. A büntető törvénykönyv behozatala után pedig — 1880-ról nem szólok, mert ez az átmeneti év, ennek adatait, miután különböző jogállapotra vonatkoznak, nem lehet zsinórmértékül venni, hanem átmegyek az 1881. évre, a mikor is a letartóztatottak száma 21,688-at tett. Ezek közt találtatott visszaeső 5,698, vagyis 26-2%. 1882-ben a százalék 25'/»-et tett. Tehát nálunk a visszaesések átlaga körülbelül 27"/o, vagyis minden száz bűntettes között 27 olyan van, ki már előbb büntetve volt, kin tehát az előbbeni büntetés nem fogott akár azért, mert midőn az életbe kilépett, nem birt magának becsületes keresetet szerezni, akár pedig mert általában a börtön, a fegyház nem javította meg az ő belsejét, gondolkozását. Annyi azonban tény, hogy ez óriási veszély a társadalomra nézve, a miért is nem csupán emberbaráti szempontból tekintve, hanem a vagyon- és életbiztonság szempontjából is a legnagyobb figyelmet érdemlik ezen adatok. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt nemcsak azon a módon, melyet imént említettem, lehet némileg ezen bajnak elejét venni, illetőleg azt útjában feltartóztatni; hanem létezik még egy mód, mely kapcsolatos a börtönügygyei és ez a
