Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-349
348. országos ölé ne zavartassák, én is teljesen magamévá teszem | és mivel egyes képviselő urak felszólalásaiból arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy úgy látszik, az ország egyes vidékein a hatóságok az 1868-iki törvényben reájuk rótt kötelességeknek kellően meg nem felelnek : én jkötelességenmek fogom ismerni, azokat ezen kötelességük teljesítésére figyelmeztetni. (Általános élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: A t. ministerelnök urnak most hallott nyilatkozata után, a melyben azt igérte, hogy a hatóságokat törvénybeli kötelességeik teljesítésére kívánja utasítani, ;; t. ház egy ily újabb törvényes rendszabály megalkotásától ez alkalommal eltérhet és én javaslatomat visszaveszem. (Helyeslés.) Elnök: Gr. Apponyi Albert visszavonván módosítványát, e fölött szavazni nem szükséges. Következik a 116., esetleg 117. § ra vonatkozó jelentése a bizottságnak. Gr. Bethlenlödön előadó : T. ház! A116. §. után beiktatandó új szakaszra vonatkozó módosítványt a közgazdasági bizottság tanácskozás alá vévén, azt el nem fogadhatja. Nem fogadhatta el pedig azon oknál fogva, mert abban az iparszabadságnak igen nagymérvű korlátozását látja és azt hiszi, hogy ezen magában különben igen helyes eszme a gyakorlatban kivihetetlen lesz. Ennélfogva a módosítva ny mellőzését és a bizottság által javasolt szöveget ajánlom a t. háznak. Elnök: Felfog olvastatnia közgazdasági bizottság által javaslatba hozott szöveg. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék, kivéve, ha a tiszti orvos a munkára való alkalmazásukat egészségük veszélyeztetése nélkül megengedhetőnek találja." Gr. Apponyi Albert: Nem az a viszketeg vezet, hogy nekem minden áron igazam legyen, midőn a bizottság által javasolt szöveggel szemben némi módosítással a magam eredeti javaslatát fentartom és a t. házat igen kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék ; hanem azon meggyőződés, hogy azon szöveg, melyet a bizottság javasol, annyira ki nem elégítő, hogy különösen, ha annak 2. része benne marad, az intézkedés rosszabb, mintha semmi intézkedés nem tétetnék. Ugyanis minő remediumot contemplál a bizottság által ajánlt szövegezés ? Azt mondja, hogy a nő 4 hétig szülés után szerződési kötelezettségé ben rejlő munkára ne kényszeríthessék a munkaadó által a nélkül, hogy a szerződés megszűnjék. Ezen intézkedés már magában véve elégtelen azon okból, melyet már első alkalommal indítványom megtételénél a ház figyelmébe ajánltam, t. i. hogy a nőt ne csak a munkaadónak, hanem egyszersmind saját családjának és illetőleg a családfőnek M április 28. 18S4. 81 | kapzsiságától is meg kell óvnunk. A kik ismerik azon osztályok psychologieumát, melyek nehéz munkával keresik kenyerüket, tudják, hogy nemcsak a gonoszlelkű és a brutális családfők és férjek, de olyanok is, kik különben jó indulatúak, bizonyos pontig elfásulnak a megélhetés nehézségeinek kényszere alatt és a finomabb érzék bennök az egészség és a testi ápolás követelményei iránt eltompulnak s ennek következtében nagyon lehet félni attól, hogy ők magok a szegény nőt, melynek organismusa a pihenést nagy mérvben megkívánja, szorítanák, hogy a család jövedelmének bizonyos szaporítása kedvéért előbb menjen munkára, mint a hogy ez úgy saját fentaríása, mint az újszülött gyermek egészségének és erejének biztosítása szempontj'ából megengedhető. Ha azonban ezen rendszabály, mely az ily nőket bizonyos időn át a munkából kizárja, általánossá válik, nem kell attól tartani, hogy ez által a család jövedelme csökkentetnék, mert ismételve vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani azon consideratiót, hogyha egy bizonyos mennyisége a női munkának a munkakináíatból egyáltalában kivonatik, ebből csak a munka értékének megfelelő emelkedése következhetik be úgy, hogy a munkás családok általános jövedelme ily rendszabály kimondása által nem csökkentetnék, de igenis csökkentetnék egyes családok általános jövedelme, azoké, kik tekintettel kívánnak lenni úgy a nőnek, mint az újszülött gyermeknek egészségügyi követelményei iránt. Hogy a munkáscsaládok egy része ezen követelmények iránt tekintettel nincs, ez az egyik szempont, mely miatt én az itten felolvasott javaslatot annak első részében kielégítőnek nem tartom. De most még hozzájárul ehhez a második rész, mely kivételt szab ezen rendszabály alól. T. i. „kivéve, ha a tiszti orvos a munkára való alkalmazásukat egészségük veszélyeztetése nélkül megengedhetőnek találja." Ez annyit jelent, mint ha a tiszti orvos megengedhetőnek találja azt, hogy a nő négy heti időközön belül a születés után munkára járjon, akkor a munkaadó követelheti a szerződés feltételeinek teljesítését. Ez oda vezet, hogy minden munkaadónak joga van azon nővel szemben, ki hivatkozik a négy heti mentesség idejére, követelni az orvosi megvizsgálást, mit én ugy a gyöngédség mint a humanitás szempontjával ellenkezőnek tartok, ugy hogy azt mondom, hogyha a törvény így akar intézkedni, inkább ne tegyünk semmit, mintsem egy ilyen inkább sújtó, inkább lealázó mintsem óvó és védelmező intézkedést elfogadjunk. (Helyeslés bálfelöl.) Én, t. ház, a magam indítványát e tekintetben fentartom egy toldással, melyre engem épen e bizottsági szöveg és annak azon consequentiája, melyet most bátor voltam kifejteni, figyelmeztetett, — annak világos hozzátételével, hogy annak