Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-349

348. országos ölé ne zavartassák, én is teljesen magamévá teszem | és mivel egyes képviselő urak felszólalásaiból arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy úgy látszik, az ország egyes vidékein a hatóságok az 1868-iki törvényben reájuk rótt kötelességeknek kellően meg nem felelnek : én jkötelességenmek fogom ismerni, azokat ezen kötelességük teljesíté­sére figyelmeztetni. (Általános élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: A t. ministerelnök urnak most hallott nyilatkozata után, a melyben azt igérte, hogy a hatóságokat törvénybeli köteles­ségeik teljesítésére kívánja utasítani, ;; t. ház egy ily újabb törvényes rendszabály megalkotásától ez alkalommal eltérhet és én javaslatomat vissza­veszem. (Helyeslés.) Elnök: Gr. Apponyi Albert visszavonván módosítványát, e fölött szavazni nem szükséges. Következik a 116., esetleg 117. § ra vonat­kozó jelentése a bizottságnak. Gr. Bethlenlödön előadó : T. ház! A116. §. után beiktatandó új szakaszra vonatkozó módosít­ványt a közgazdasági bizottság tanácskozás alá vévén, azt el nem fogadhatja. Nem fogadhatta el pedig azon oknál fogva, mert abban az iparszabad­ságnak igen nagymérvű korlátozását látja és azt hiszi, hogy ezen magában különben igen helyes eszme a gyakorlatban kivihetetlen lesz. Ennélfogva a módosítva ny mellőzését és a bizottság által javasolt szöveget ajánlom a t. háznak. Elnök: Felfog olvastatnia közgazdasági bizottság által javaslatba hozott szöveg. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék, kivéve, ha a tiszti orvos a munkára való alkalmazásukat egészségük veszélyeztetése nélkül megengedhetőnek találja." Gr. Apponyi Albert: Nem az a viszketeg vezet, hogy nekem minden áron igazam legyen, midőn a bizottság által javasolt szöveggel szem­ben némi módosítással a magam eredeti javaslatát fentartom és a t. házat igen kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék ; hanem azon meggyőződés, hogy azon szöveg, melyet a bizottság javasol, annyira ki nem elégítő, hogy különösen, ha annak 2. része benne marad, az intézkedés rosszabb, mintha semmi intézkedés nem tétetnék. Ugyanis minő remediumot contemplál a bizott­ság által ajánlt szövegezés ? Azt mondja, hogy a nő 4 hétig szülés után szerződési kötelezettségé ben rejlő munkára ne kényszeríthessék a munka­adó által a nélkül, hogy a szerződés megszűnjék. Ezen intézkedés már magában véve elégtelen azon okból, melyet már első alkalommal indítványom megtételénél a ház figyelmébe ajánltam, t. i. hogy a nőt ne csak a munkaadónak, hanem egyszers­mind saját családjának és illetőleg a családfőnek M április 28. 18S4. 81 | kapzsiságától is meg kell óvnunk. A kik ismerik azon osztályok psychologieumát, melyek nehéz munkával keresik kenyerüket, tudják, hogy nem­csak a gonoszlelkű és a brutális családfők és férjek, de olyanok is, kik különben jó indulatúak, bizo­nyos pontig elfásulnak a megélhetés nehézségeinek kényszere alatt és a finomabb érzék bennök az egészség és a testi ápolás követelményei iránt eltompulnak s ennek következtében nagyon lehet félni attól, hogy ők magok a szegény nőt, melynek organismusa a pihenést nagy mérvben megkívánja, szorítanák, hogy a család jövedelmének bizonyos szaporítása kedvéért előbb menjen munkára, mint a hogy ez úgy saját fentaríása, mint az újszülött gyermek egészségének és erejének biztosítása szempontj'ából megengedhető. Ha azonban ezen rendszabály, mely az ily nőket bizonyos időn át a munkából kizárja, általánossá válik, nem kell attól tartani, hogy ez által a család jövedelme csökken­tetnék, mert ismételve vagyok bátor a t. ház figyel­mébe ajánlani azon consideratiót, hogyha egy bizonyos mennyisége a női munkának a munka­kináíatból egyáltalában kivonatik, ebből csak a munka értékének megfelelő emelkedése követ­kezhetik be úgy, hogy a munkás családok általános jövedelme ily rendszabály kimondása által nem csökkentetnék, de igenis csökkentetnék egyes csa­ládok általános jövedelme, azoké, kik tekintettel kívánnak lenni úgy a nőnek, mint az újszülött gyermeknek egészségügyi követelményei iránt. Hogy a munkáscsaládok egy része ezen köve­telmények iránt tekintettel nincs, ez az egyik szem­pont, mely miatt én az itten felolvasott javasla­tot annak első részében kielégítőnek nem tartom. De most még hozzájárul ehhez a második rész, mely kivételt szab ezen rendszabály alól. T. i. „kivéve, ha a tiszti orvos a munkára való alkalma­zásukat egészségük veszélyeztetése nélkül meg­engedhetőnek találja." Ez annyit jelent, mint ha a tiszti orvos meg­engedhetőnek találja azt, hogy a nő négy heti időközön belül a születés után munkára járjon, akkor a munkaadó követelheti a szerződés feltéte­leinek teljesítését. Ez oda vezet, hogy minden munkaadónak joga van azon nővel szemben, ki hivatkozik a négy heti mentesség idejére, köve­telni az orvosi megvizsgálást, mit én ugy a gyön­gédség mint a humanitás szempontjával ellenke­zőnek tartok, ugy hogy azt mondom, hogyha a törvény így akar intézkedni, inkább ne tegyünk semmit, mintsem egy ilyen inkább sújtó, inkább lealázó mintsem óvó és védelmező intézkedést elfogadjunk. (Helyeslés bálfelöl.) Én, t. ház, a magam indítványát e tekintetben fentartom egy toldással, melyre engem épen e bizottsági szöveg és annak azon consequentiája, melyet most bátor voltam kifejteni, figyelmezte­tett, — annak világos hozzátételével, hogy annak

Next

/
Thumbnails
Contents