Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-362
246 Ml, orsüégos Illés május 15. 1884. vényhozás, eszközölhető legyen, mert ha azt előre hirdetjük és tárgyaljuk, az ár annyira fel fog szökni, h ogy az üzlet megköthető épen nem lesz. Én ezzel a felfogásommal az alkotmányosság elvét nem látom megsértve. Ki van mondva, hogy a pénz mily czélra fordíttassák, de hogy a törvényhozás az egyes részletekbe a vétel előtt is bele bocsátkozzék, ezt inpractieusnak tartom s mellőzését kérem. (Helyeslés jobbról.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Azok után. a ndket ministertärsam e kérdésben mondott, nem volna szükséges felszólalnom, mert azokhoz minden tekintetben hozzájárulok. Ha mégis felszólalok, teszem ezt különösen azért, hogy némely itt mondottakra és különösen arra reflectáljak, a mit Helfy Ignácz t. képviselő ur az államjavak kezelésére és eladására vonatkozólag felhozott. (Halljuk!) Hogy 400.000,000 érték elpocsékolásáról lehessen szólni, az semmikép sem áll. Ily nagy összegre menő érték eladásáról szó nem lehet, mert méltóztatnak látni, azon füzetben, melyben az eladásra kijelölt államjószágok foglaltatnak, hogy csak 40.000,000 értékre szól a fölhatalmazás. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az államjavaknak ily módon :i törvényhozás ellenőrzése nélkül való kezelése és eladása, ellenkezik a parlamentáris felfogással. Nem tudom, t. ház, hogy lehetséges-e e tekintetben nagyobb és megfelelőbb ellenőrzés, mint az, a mely most gyakorlatban van. Az eladandó államjavak kimutatása évenként betériesztetik a törvényhozásnak, még pedig nemcsak az államjavak leírásával, de egyszersmind azok becsárával is és azok ezen alól nem adatnak el; és évenkint beterjesztetik a pénzügyminister által az időközben eladott államjavak kimutatása. A mikor a háznak előzetes és utólagos tudómása van a dolgokról, hogy akkor minő nagyobb ellenőrzést kivan gyakorolni a t. képviselő ur, azt nem tudom, de igen örvendenék, ha a t. képviselő ur azt velünk megismertetné. Én a létező ellenőrzést alkotmányosság szempontjából tökéletesen kielégítőnek találom. (Helyeslés jobbfelől.) A mi azt illeti, hogy az erdővásárlásokról jelentés tétessék, ha ez ugy kívántatik, a mint többen jelezték, hogy előlegesen történjék, akkor kár ezt a törvényt megalkotni, mert ez esetben ily erdők vétele lehetetlenné volna téve. Eltekintve attól, hogy az illető eladóra nézve nagy alkalmatlanság volna az, hogy az alkut végleg meg nem köthetné, mig a törvényhozás a szerződést heteken vagy hónapokon át tárgyalna és szentesítené akadna akárhány ember, a ki speculatió tárgyává tenné a dolgot, megvenné a birtokot az illetőtől és midőn a törvényhozás a sanctiót megadja, kétszeres áron kellene az erdőt megvenni. (Ugy van! jobbfelől) Az ilyeneket előleg tárgyaim, felfogásom szerint, teljesen lehetetlen. Méltóztassanak a garantiának | bármely módját alkalmazni; akár nyilatkozatainkat a jegyzőkönyvbe beiktatni, akár a törvényben keresni biztosítékot: sem én, sem a kormány bármely tagja — a mint ministertársain ki is jelentette — ezt ellenezni nem fogjuk. De ha ettől méltóztatik el is állani és ha nem nyilatkoztak volna is e tárgyban a ministerek, megtörténnék az utólagos kimutatás a dolog természetéből folyólag. Ha azonban kívánják és nem méltóztatnak megnyugodni a kormány tagjainak nyilatkozatában, részemről nem látok nehézséget, hogy a törvényjavaslat egyik szakaszába felvétessék •— a mint ez az államjavak eladására vonatkozólag történt s a mi minden ily üzletnél különben is meg szokott történni — hogy évről évre e tárgyban is jelentés tétessék. Végre t. ház, a mi azt illeti, a mit Gaal Jenő t. képviselő ur és mások kívántak, hogy módosíttassák a közgazdasági bizottság jelentése alapján a törvényjavaslat ugy bogy csak előlegkint adassanak azon összegek, melyek vicinális vasutak építésére fordíttatnak, ezt ily általánosságban, a mint a közgazdasági bizottság kívánja, a törvénybe felvenni nézetem szerint nem lehet. Mert mit jelent e kifejezés „előlegkint"? Azt, hogy „addig, mig a költségvetésben a megfelelő összeg a 1 törvényhozás által megszavnztatik' 1 . Ez esetben azonban t. ház, ez előleges pressio volna a költségvetés összeállítására és ennek a törvényhozás által leendő tárgyalására, mert ekkor fix tétel volna, mely iránt a kormány már intézkedett és előlegeket adott és így az összegeket a törvényhozásnak meg kellene szavazni. Szerintem a törvényhozás kezének ily módon való megkötése nem helyes. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha pedig nem ez az intentio, hanem az, hogy az előleg időnkint törlesztessék és fizettessék vissza az államkincstár által, akkor ez egyrészt felesleges, másrészt complicált elszámolást okozna; mert, ha ugy marad a törvényjavaslat, a mint eredetileg benyujtatott és a pénzügyi bizottság által ajánltatik, akkor is mindenesetre csak előlegről van szó, csakhogy nincs kitéve, hogy mily évi részletekben fogja azt a vicinális vasuttársulat vagy az illető érdekeltség visszafizetni; de az előleg az illető részvények jövedelme által mindenesetre visszafolyik. Méltóztassanak másfelől a kezelési nehézségeket tekinteni. Ha az itt szóban lévő összeg csak mint előleg adatik és az államkincstár azt visszafizeti, akkor a részvények, melyeket az államkincstár kap, nem az erdészeti alap tulajdona lesznek, hanem az államkincstáré és igy háromszoros complicált kezelés lesz. Az állam fogja a tőkét fizetni, egyik zsebéből fizetni fogja a törlesztési részleteket, a másikba fogják a részvények kamatait. Ez oly complicált kezelés volna, melyre felfogásom sze| rint semmi szükség nincs. (Helyeslés jobbfelől.)
