Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-348

348. országos ülés április 26. 1884. 19 a máramaros-szigeti esetre nézve saját kezdeményezéséből úgy is már megtett. A mi már most a jövőt illeti, meggyőződtem, hoey a szabályok, ha megtartatnak pontosan, ngy a mint azokat meg kell tartani, e tekintetben nem hiányosak és akkor ilyen esetek egyáltalában nem fordulhatnak elő. A hiba tehát abban van, hogy a szabályok pontosan meg nem tartattak: mulasztás, tévedés, az illető közegek összhangzó működésének hiánya. így a budapesti eset a bárczáknak felcseréléséből vette eredetét, t. i. hogy egy szabadlábra bocsátási bárcza helyett egy letartóztatás! bárcza íratott alá; a máramaros-szigeti pedig onnan, hogy annak idején az illető közegek értesítve nem lettek. Azok ellen, a kik ezt elkövették, mint mondom, a törvényes eljárás meg van indítva; ajövőre nézve pedig, miután nem a szabályokban volt a hiba, hanem azoknak kellő pontossággal meg nem tartásában, tehát az ellenőrzésnek épen nem pontos teljesítésében : nem a szabályok megváltoztatásáról, hanem az ellenőrzésnek biztosításáról kellett gondoskodni. És e tekintetben meg is történtek a szükséges intézkedések, mind a főügyészség, mind pedig az illető törvényszékeket vezető elnökök részéről. Hogy a csekélyebbeket mellőzzem, pl. a névlajstromok pontos vezetését, a bárczákkülönböző színeinek meghatározását: először meg van hagyva, hogy a fogházfelügyelő pontosan tartsa meg a szabályokat, hogy kellőleg és szabályszerűen kiállított bárcza nélkül senkit be ne fogadjon, senkit el ne bocsásson ; másodszor az ilyen rendelet foganatosításáról naponként tegyen a bíróságnak jelentést és azonfelül a maga napi jelentését az ügyésznek. Ha két bárcza állíttatnék ki, vagy ha a legkisebb kétség vagy szabálytalanság gyanúja forogna fenn, tüstént tegye meg a maga jelentését az ügyészségnek. Azok, akik szabad lábra helyeztetnek, többé a fogházba vissza ne vezetessenek és ne zárassanak el, hanem miután ho-mijukat összeszedték és a netán szükséges átöltözködésre idő engedtetett nekik, tüstént a fogházfelügyelő elé állíttassanak. A királyi ügyész, ki íi bárczát láttamozza, a láttamozáson felül még jegyzékbe vezesse az illető elbocsátandó nevét és naponként aláírásával adja át a jegyzéket az ügyésznek, hogy az a fogházfelügyelő "jelentését ellenőrizhesse. A királyi ügyészség vezetője, kinek kötelessége a fogházakat hetenként megvizsgálni, mindig hasonlítsa össze a vizsgálati foglyok névjegyzékét a btínvizsgáló naplóval, a szerint igazítsa ki jegyzékét és azzal kezében tegye meg a fogházakban látogatását. Azonkívül a bíróságnak meg lett hagyva az elnökség által, hogy abárczák kézbesítése mindig kézbesítési könyv mellett történjék. Az illető vizsgáló bíró pedig, miután a bárczát kiállította, ne tekintse befejezettnek az ügyet, ne törölje ki az illető nevét, hanem addig tartsa evidentiában, niig a fogházfelügyelő meg nem teszi neki jelentését a bárczában foglalt rendelet foganatosításáról és ha ez 48 óra alatt meg nem történnék, azt szorgalmazza. Ezek a szabályok ha pontosan meg fognak tartatni, a mint remélem, hogy meg fognak tartatni, elejét veendik az ily eseteknek, a milyenek most történtek. Egyébiránt az egész ügy a bírói eljárás tárgyát képezvén, a bíróság fog e tekintetben fegyelmi úton határozni és ha az eljárás alatt egy vagy más ügyben változtatásnak szüksége vagy czélszerűsége merülne fel, én azt egész készséggel meg fogom tenni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfélol.) Hodossy Imre: T. képviselőház! Minthogy az igazságügyminister nr kijelentette, hogy a múltra nézve a törvényszabta intézkedések megtörténtek ; minthogy kijelentette, hogy a jövőre "nézve további biztosító rendszabályokat igyekezett létesíteni és ezeket közölte is velünk: én e perczben azt indítványozom, hogy a í. képviselőház a minister urnak ezen sajnos esetekre vonatkozó válaszát tudomásul venni méltóztassék. Megengedi azonban a t. képviselőház, ha két megjegyzést mégis bátor vagyok előterjeszteni. (Malijuk! Kálijuk!) Ezen megjegyzések egyike az, hogy már azóta, hogy interpellátiómat megtettem, a mint értesültem, más hasonló esetek is fordultak elő, a mit azért említek föl, hogy az igen t. minister ur ebből is lássa, hogy a baj elég komoly. A második megjegyzésem az, hogy én egyáltalában nem kicsinylem azon technicus kezelési intézkedéseknek a fontosságát, melyeket a minister ur ezentúl is még kilátásba helyezett és hiszem is, hogy különösen, ha valamivel egyszerűbbek lesznek azok az intézkedések, talán lehet még azokkal további sikereket is elérni. De méltóztatott a t. minister ur maga kiemelni, hogy eddig sem az volt a baj, hogy nem voltak meg a kellő intézkedések és rendeletek, hanem abban volt a baj, hogy azok meg nem tartattak és félek tőle, hogy ha e rendeletek még complicáltabbak lesznek, annál kevésbé fognak megtartatni. (Helyeslés a baloldalon.) A fődolog tán mégis az volna t. ház, hogy ha az igazságügyminister ur az általa gyakorolt fő felügy életi jognál fogva bíróságaink szellemére igyekeznék hatni. Jól tudom, hogy a minister urnak tartózkodnia kell attól, hogy egyes concret esetekben a bírói hatóságok elhatározására befolyást gyakoroljon; de a miről én szólok, az egészen más. Nem concret esetekben való befolyásról van itt a szó, hanem a szellem emelése a feladat. Nem szólhatok ezúttal arról, mi módok állanak erre nézve a minister urnak rendelkezésére, de egyet még sem hallgathatok el. (Halljuk!) A minister urnak először is jogában áll a bíróságok ügykezelését időről időre megvizsgálni. Ha ezen