Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-361

Ml or^xAsro* fiiéi mAhis 14. 1884. 233 megóvása, de a mélyen t. többségnél ez mindannyiszor süket fülekre talált. Daczára annak, hogy mondhatnám, fagyasztó közönynyel találkoztunk e téren, a meggyőződés erejére támaszkodó párt nem lankad, sőt e törekvésünkben azon ténykörülmény, hogy közönynyel találkozunk, inkább kitartásra és lelkesedésre ösztönöz és cselekvésre ébreszt. Tudjuk, hogy a nyakig felfegyverkezett Európa, illetőleg annak katonasága mily óriási teherrel nehezedik a kenyérkereső nép vállaira. Minden más országban a nemzetek és népek könnyebben elviselhetik a nagy katonaság terhét, mint nálunk, a hol az kétszeresen érezhető. Mert mig más nemzeteknél, ha nem is származik belőle a mérlegre jótékonyan ható közgazdászat! előny vagy haszon, de legalább azon ténykörülmény, hogy a katonaság részére eszközölt szállításoknál az ipar részére jutott keresmény mérséklőleg jelentkezik ezen teherviselésnél, addig nálunk ezen tényezővel sem számolhatunk, mert a magyar iparnak a hadügy részére teljesített szállításokból úgyszólván semmi, de jelentékeny haszna semmi esetre sincs. Számtalanszor hansúlyozzuk, hogy millióink miként vádorolnak Bécsbe és még néha-néha kedélyes mosolylyal is találkozunk a túloldal részéről. Ha azonban a gyakorlati életbenjszámoini akarunk a tényekkel, akkor kénytelenek vagyunk bevallani, hogy például csak a közös hadsereg részére szállított bőr és posztónemífeknél nem kevesebb, mint a Magyarországra eső quotta szerint, két és három millió közt variál béke idején évenként azon érték, melyet nem a magyar kézmű ipar szállít az osztrák közös hadseregnek; két három millió érték vonatik meg évenkint aniagyarországi kézműipartól a közös hadsereg részére teljesített szállításnál, melyből ugyan imitt-amott egy-egy zágrábi bőrgyár-részrénytársulat kap ugyan munkát, de a magyar kézműipar absoluíe nem részesül a szállításban. De még a honvédségnél is a félszegrendszer és hiányos intézkedés mellett azon csekély haszon is, a ml a honvédségnél lehetséges volna, az iparosok részére teljesen paralizálta tik olyan intézkedés által, melyek a szegény kézmfíiparosnak a megélhetést teljesen lehetetlenné teszik. Itt van például a honvédség részére teljesített posztóneműek szállítása. Hát itt másfél évtized óta mivel találkozunk? Van az úgynevezett Harapat-féle, most már Regenhardr-consoríium, a mely körülbelül Í4 év óta szerződéssel monopolizálja a posztónemfíeknek a honvédség részére való szállítást, holott Magyarországban, hogy csak néhány példát említsek, a brassói, nagyszebeni és leibiczi posztógyárak telj esen versenyképesek arra, hogy a magyar honvédsereg részére ugy a hogy ezen monopóliumot gyakorló czég azt teszi, a posztóneműeket szállítani képesek legyenek. De hogy van a bőrneműekkel V Itt fővállalkozó kezéKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVII. KÖTET. ben van az egész üzlet, a kinek kötelessége az elfogadott rendszer szerint a bőrt kiszabni, ennél azonban nincs kikötve az sem, hogy hazai bort tartozik feldolgoztatni. Az ekként kiszabott bor azután kiadatik egyes iparosoknak elkészítés czéljából. És itt mivel találkozunk ? Á törvényhozásnak annakidejénintentiójaaz volt, hogy legalább a honvédség részére teljesített szállításoknál a kisiparnak foglalkozás és kenyérkereset biztosíttassák. Megállapittatott tehát előre azon egységár, a mely mellett ezen bőrnemtíek a honvédség részére szállíttatnak, ugy, hogy példát említsek egy bakancsot — melyért a fővállalkozó, hajói vagyok értesülve, 5 írt 25 krt kap — a kisiparos tartozik 1 frt munkabérért elkészíteni. És itt az történik, hogy évek hosszú sora óta az ország legnagyobb részében a szakbeli kézműiparosok teljesen meg vannak fosztva ezen munkában való részvételről. Egész Erdélyben egy pár bakancsot sem varrnak a honvédség részére és még ott is a hol protectióként kiosztják ezen munkát, mi történik ? A vállalkozó az 1 frtos szerződésszerű, tarifaszertí árból csak olyan iparosnak adja ki a munkát, a kiktől páronkint 10—15krajczárt vonhat le a keresményből. Így történik t. ház, hogy a legutolsó szállításokból, melyek körülbelül 30,000 pár bakancsot tesznek ki évenkint, 12,000 darabot Vácz szállít, a többit Esztergom, Jászberény, Érsekújvár, Czegléd, Szent-Márton, Kata és Nagy-Kőrös szállítják; mig ellenben az ország legnagyobb részének iparosai, kik ily iparral foglalkoznak, mint pl. Miskolez, egyetlenegy pár bakancs szállításában részt nem vehetnek. No, már t. ház. szeretném én megtalálni azon méltányossági vagy jogossági indokot, mely mig a polgárokra az adózást úgy pénzbelileg, mint véradó alakjában egyenlően terhessé teszi, akkor ily dolgokban, hol bizonyos keresményre lenne kilátásuk, az monopolizáltatik a fővállalkozók részére és hasznára, ;: ki a kézműiparosok keresményéből a szerződésileg megállapított bérből és talán a ministerium tudtával levonást tesz. Én nem hiszem, hogy ezt tűrni óhajtaná a ház. Ezeken a bajokon segíteni kell. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És ha a bőrnemfíekre nézve a jogos és méltányos igényeket kielégíteni akarjuk, akkor végre-valahára szakítani kell az eddig fennálló szállítási rendszerrel és lehetővé kell tenni, hogy az ország iparosai egyenlő arányban részesülhessenek a munka és szállításban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Interpellatiómnak, melyet föl fogok olvasni, két czélja van. Az egyik az, hogy a magyar iparosok végre-valahára meggyőződhessenek. arról,hogy azon ígéretek, melyek a túloldalról tétetnek, csak Ígéretek maradnak; a másik czél pedig az, hogy ha nem akarnak csak az ígéretek mellett maradni, 30