Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-360

2 "5 4 ***• országos ttl biztos, azt állította, hogy az ottani helyzettel és viszonyokkal nem ismerők félrevezetésére számított adatokkal állottam elő. Ezt, ha igy mondotta, határozottan vissza kell utasítanom. Mert t. ház, én az adatokat éppen a képviselő ur rendelkezése alatti főmérnök Szász urnak 1881. deez. 17-én éppen ő hozzá beadott jelentésére és indokolt számítására basiroztam Tovább megyek, hogy ne méltóztassék azt mondani, hogy valakit félrevezetni akartam, különösen e helyen, és valótlan számadatokkal állottam volna elő, tovább megyek még annál is, a mit mondottam, mert ezen számadatok szerint a vállalkozónak a töltésezési munkálatokra vonatkozó adatai a valóságnak meg nem felelnek, mit igazol a vezető főmérnök jelentése és kimutatása. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az állítólagos személyes megtámadásra válaszolni. SZÍ'^11 György: Személyes megtámadásra válaszolok. Elnök: Akkor ne tessék értekezést tartani. Széll György: Én csak válaszolni kívánok a támadásra. Elnök: Ha a képviselő urat valaki méltatlanul megtámadta, tessék azt visszautasítani, a házszabályok szerint ez a szokás, de ne méltóztassék egész csomó Írásra provokálni. (Helyeslés jóbbfdöl.) Széll György: Horváth Gyula is olvasott fel egy csomó írást. Elnök: Ne méltóztassék velem polémiába bocsátkozni. A képviselő ur ép ugy elmondta a maga beszédjét, a mint azelőtt elmondta Horváth képviselő ur. Tessék figyelembe venni, hogy Horváth képviselő ur egyszer, tehát jogosan beszélt, mert. a dologhoz szólt; de kétszer ugyanazon tárgyhoz nem lehet beszélni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Széll György: Tehát én, t. ház, az általam hivatkozott udatok alapján azt az állítást, a melyet Horváth Gyula képviselő ur tett irányomban, határozottan visszautasítom. Horváth Gyula: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Én egyáltalán sem a képviselő urat, sem, mióta a képviselőházban vagyok, soha senkit tudva és akarva megsérteni nem akartam. Ha sértegetni akarok, akkor bizonyosan a házon kívül teszem meg, de a házon belül tőlem tiszteletlen szót sem egyes képviselő, sem a ház nem hallott. A képviselő úrról nem mondtam — távol van tőlem, hogy mondottam volna — hogy félre akarja vezetni a házat, hanem azt mondtam, a mit bármely parlamentben el lehet mondani, hogy a vaButi töltések és a vizépítészeti töltések összeállításából kivont eredmény csak félrevezetheti azokat, a kik ezen dolgokban nem jártasok. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások: Ezt mondta!) És miután soha sem tettem, ennélfogva és májas IS. IS 4. egészen felesleges volt nézetem szerint a t. képviselő ur felszólalása. Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és a minister urat. B. Kemény Gá^or, közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Valóban nem szólanék, mert ugy látom, felesleges magának a törvényjavaslatnak elvét támogatni, alapját erősbbé tenni, mint az a t. ház előtt feltűnik. Csak azért szólok, hogy a hozzám intézett több kérdésre feleljek és miután egypár megjegyzés tétetett a kormány eljárása iránt, ezekre felelettel tartozom. Hoitsy képviselő ur azt mondta, hogy elfogadja ugyan a törvényjavaslatot, de kénytelen megjegyezni, hogy jobban és másképen lehetett volna e törvény helyett intézkedni Felhozta, hogy azon kölcsön, a mely felveendő lesz, nemcsak azokat a társulatokat terheli, melyek a Maros és Tisza közén fennállanak eddig, hanem azon többi érdekelteket is, kik a társulaton kiviil állanak. Ez való és azt nem tagadom, hogy ez anomália. De a t. képviselő ur e helyett mit ajánl? Hogy meg kellett volna hivni az összes érdekelteket. Ha a t. képviselő ur ki tudja mutatni azt, hogy kik ezen összes érdekeltek, én kész vagyok őket rögtön meghívni. De megmondom, mikor lehet tisztába hozni, hogy kik az összes érdekeltek: akkor, mikor a műszaki ártérfejlesztés bevégeztetett, ez pedig még foly. Hiszen az 1884: XIV. t.-cz. által elegendő jog van letéve a kezembe, melynél fogva a társulatokon kívül álló testületek érdekeltségét belevonhatom az egyes társulatokba és van jogosultságom arra, hogy a társulatokat addig terjeszszem, a meddig a legnagyobb és legmagasabb vizniveau terjed; de nem vagyok képes ezt oly hirtelen végrehajtani, mint szükséges. Tehát itt nem valami véletlen, vagy szeszély vezetett ezen útra, hanem a kényszerűség. A t. képviselő urnak egy további megjegyzése az volt, hogy a visszafizetésről már a törvényjavaslatban kellett volna intézkedni. Nem tagadhatom, t. ház, hogy én magam is óhajtom, hogy a törvényben ugy legyen megalkotva, hogy a korábbi visszafizetés ne legyen kizárva; de azt hiszem, nem lett volna hasznos ezt törvénybe venni, mert minél inkább megnehezittetnek azon feltételek, melyek mellett valamely kölcsön felvétetik, annál terhesebbé válik a kölcsön. Azért, hogy nincs benn a törvényben, nem következik, hogy ne lehessen benn a szerződésben. Én a magam részéről örülni fogok, ha benne lesz, sőt súlyt helyezek reá. A bekebelezést illetőleg azt mondotta a t. képviselő ur, hogy helytelen volna, ha nem csak az egyes birtokok lennének lekötve, hanem tömegesen, kölcsönös jótállás mellett egyik a másikért oly módon, hogy nem lehetne megmondani, hogy