Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-360

222 360, «rsKig*» tilés mäjm 13. 1SS4számokat mutatják: összesen van azon árterületen 83,000 parczella 33,000 birtokossal. Méltóztassanak meggondolni, hogy 83,000 parczellával és 33,000 birtokossal hogyan lehet rövid időre egy ideiglenesen fölvett ártér alapján olynemű rendezést létrehozni, melynek folytán oly társulat állhasson elő, mely kölcsönöket vehet fel? Ennélfogva azon egyetlen mód maradt fenn, hogy a múltban fennállott társulatoknak autonomicus joga a kölcsön financiális rendezésére vonatkozólag visszuállittassék. Ezek után meg fogja engedni a t. ház, hogy áttérjek a Széll György képviselő ur által felhozottakra. Azt hiszem, hogy a« általa előadott számadatokra nézve legpraegnásabb czáfolatot adja azon árlejtési jegyzőkönyv, mely az érdekeltek által elfogadtatott és alá is Íratott. Megjegyzendő, hogy akkor, mikor a munkálatok nyilvánosan kiírattak, Békéstől egész Makóig minden város, minden község bírája, illetőleg elöljárósága és azonkívül minden nagyobb birtokos ezen árlejtésre meghívatott. Ezen árlejtés megtartása alkalmából, miután constatáltatott, hogy minő összeg az, a mely ezen töltés építésére fordítandó és melyik a legolcsóbb ajánlkozó: én, mint azon árlejtési bizottság elnöke, mint kormánybiztos a következő kijelentést tettem,amely a jegyzőkönybenbenfoglaltatik és a melyet bátor leszek a t. ház engedelméből onnan felolvasni. „Ezeknek — t. i. az árlejtés eredményének — felolvasása után a kormánybiztos ur az előlegesen kifogástalanoknak talált ajánlatoknak zavartalanul komoly megfontolt tárgyaihatása szempontjából távozásra szólítja fel az ajánlatok megbirálása végett általa meghitt érdekelt birtokosokon kivül jelen levő hallgatóságot, kiknek távoztával felhívja a zárt körben együtt maradt érdekelteket az ajánlatok feletti vélentényök nyilt, Őszinte elmondására. Részéről kijelenti, hogy bár az általa legelőnyösebbnek tekintett Deutseh József ajánlati összege több mint egy millióval kevesebb, ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy az árkifejtések aránylag magas napibérek alapján történtek, mint a magas kormány által tervezett költáégelöirányzat, s igy azzal szemben ezt egy alig remélhetett eredménynek lehet tekinteni, mindazonáltal tekintve, hogy ezen építkezésekkel járó költség az állam által csak elölegeztetik s végtére is a töltések építése által érdekelt földbirtokosoknak azt majdan legnagyobb részben az államkincstárnak vissza kell téríteni, azért annak elbírálására, hogy Deutseh József ajánlata a mai munkaviszonyok közt előnyös-e, első sorban is az érdekelt birtokosokat tartja legilletékesebbeknek, legjogosultahbaknak * bár véleménye szerint a czélba vett töltésépítés a kitűzött határidő alatt egyedül biztosan csakis vállalat utján vihető keresztül, mindazonáltal, ha az érdekeltek a beadott ajánlatok legelőnyösebbikét elfogadhatónak nem találnák s azon véleményben volnának, hogy a töltések a szakaszonkénti érdekelt községek és társulatok közbejöttével házi utón olcsóbban és a kitűzött határidőben kiépíthetők lennének, daczára annak, hogy a munkának igy több részre szaggatása által az teljes mértékben megterheltetnék, mindamellett határozottan kijelenti, hogy a töltések kiépítésének módjára nézve az érdekeltek által választandó utat fogja követni s csak azon biztosítást kívánja az érdekeltektől, hogy a töltések a már megállapított határidők alatt kiépíttessenek.* Tehát az eredményeket az illető ártéri birtokosok, a megjelent községi és városi elöljáróságok és nagybirtokosok elé terjesztettem és őket tartván legelőbb is illetékeseknek, hogy felettök ítéljenek, miután ezek azon határozatot hozták, hogy ezt annyira olcsónak találják, hogy ily módon a házi kiépítést egyáltalán lehetetlennek tartják, csak miután ezt kinyilatkoztatták, ily értelemben — az érdekeltek által aláirt jegyzőkönyvvel együtt terjesztettem fel annak idején a közlekedési ministér úrhoz és csak azután tettem az ajánlatot, hogy mint legolcsóbb ajánlkozónak a Műnk Deutseh J. József urnak adassék ki. De még tovább megyek t. ház és bátor leszek egyszersmind felvilágosításul azt is elmondani, hogy én daczára ennek, még többet is tettem. Ugyanazon árak mellett, melyek mellett a vállalkozó a munkát elvállalta, ajánlatokat tettem az egyes községeknek s ezek közt ép a Maros töltésekre nézve Makó városának, még pedig 3 kr. árjavitás mellett, tekintve azt, hogy ezen munkálat a. város által, a mennyiben a felügyeleti költségek kisebbek lesznek, könnyebben lesz talán keresztülvihető. És szintén itt van az iratok közt Makó város válasza, hogy igen sajnálja, de ily terhes feltételek mellett az építkezést azon árban el nem vállalhatja. Hogy a t. képviselő ur összehasonlítást tesz és azt mondja, hogy a makói vasúti töltés, mely 8 méter magas, 18 krért építtetett Széll György: 24»/» krajczárért! Horváth Gyula: Az mindegy. Meg fogom mondani, hogy miért. Kíváncsi levén, kikértem a makói vasút töltéseinek átlagmagasságát és egyetlen egy ponton — igaza van a t. képviselő urnak —8 méter a magasság a 30 és egynehány kilométer hosszú vasúton. Ott t. i., a hol a Maros hídjára átmegy s a hol az ártérbe érkezik, de a makói vasútvonalon a töltésezésnek átlagmagassága nem több mint 75 cm., azaz egyetlenegy helyütt 8 m. magas, de hosszú kilométereken keresztül vagy 10, vagy 15, vagy 20, vagy 30 cm., de már egy méter magasságú vonal is alig található 1 km. hosszban. Már, t. ház, hogy a Maros védtöltéseit összehasonlíthassuk egy vicinális vasút töltéseivel, a hol a kubikos gödröt a töltés mellől ásták ki, a ki