Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-360

218 360. orsíáím* ülés május II. IS84. heti. Ezeket tehát mind teljesítheti és visszafizetheti az érdekeltség s ezek után a rendes évenkénti munkálatok teljesítésére is képes leend; mert ha pénzügyei igy rendeztetnek, kötelezettségei arányban lesznek anyagi erejével s feladatát teljesítheti a nélkül, hogy az ártér túlterhelve volna. Viszont az állam épen, hogy ezen czélokat elérhesse, a maga részéről is hozzájárul ahhoz, hogy a kölcsönt lehetővé tegye, még pedig hozzájárul az 1881: LII. t.-cz. 6. §-ának értelmében. E hozzájárulást a törvényjavaslat a következőkben sorolja elő: Elengedi az állam az időközben kiutalványozott előlegek kamatait; továbbá a bökény-mindszenti társulatnak régibb időből származott 217,000 frtot tevő tartozását engedi el, miután e kis társulat különben is túlterhelve van. Ha törvényjavaslat által nem intéztetett volna el ezen kérdés, okvetlenül más alakban kerül vala ezen 217,000 forint rendezésének ügye a törvényhozás elé. Végül az állam hozzájárulása gyanánt tekinthető még az is, hogy az állam a kölcsönért jót áll mindaddig, a mig az jelzálogilag nem biztosíttatik. A pénzügyi bizottság tekintettel azon fontos okokra, melyek e javaslat által eléretnek, nem csak túlságosnak nem tartja a hozzájárulás terheit, de szükségesnek is tartja azoknak elvállalását és ennélfogva a közlekedési bizottsággal egyértelemben arra kéri a t házat, hogy a törvényjavaslatot, mely előzőleg folytatott hosszas, kölcsönös tárgyalások és értekezések eredménye és mely épen ezen értekezések következtében kilátást nyújt arra, hogy minden irányban megnyugvással és megelégedéssel fog fogadtatni, ügy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés). Hoitsy Pál: T. ház! Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy az előttünk levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Teszem ezt nem azért, mintha azt hinném, hogy ez ügyet jobban rendezni nem lehet, hanem azért, mert a meglevő körülmények közt azt hiszem meglehetősen kielégítő igy is, a mint van. Arról van szó, hogy az 1881-ben árviz által elborított vidékek mentesítésének költségei miképen viseltessenek és az erre szükséges kölcsön miként vétessék fel. Akkor a dolog ugy állott, hogy azon vidéken sok, rendszer nélkül levő és rendszer nélkül működő társulat állott fenn egymás mellett. Az egyik társulat védekezett a maga módja szerint és nem törődött az alatta vagy fölötte levő társulatokkal, sőt egész hosszú vidékeken mint pl. Békéstől Endrődig semmi társulat nem létezett, ott a községek, hogy ugy mondjam, a maguk szakállára védekeztek. Ezen állapotnak meg kellett szűnnie és czélba vétetett az, hogy a rendszeres védekezési munkálat foganatosittassék. Ez megtörtént az által, hogy e vidékre kormánybiztos rendeltetett, ki a munkálatokat vezesse. Most, hogy a munkálatok be vannak fejezve, hogy a költségek, melyek e munkálatokra fordíttattak, kivettessenek, hozzá kellett nyúlni egy régibb törvényhez, mely azt mondja, hogy csak megalakult társulatok vehetnek fel kölcsönt. Ezen törvény tehát azt mondja, hogy azon társulatok, melyek eddig léteztek, új életre, keltessenek, úgyszólván egy napra felelevenittessenek. De t. ház, nem valamennyi érdekeltet hoz ez a törvény együvé, mert valamennyi érdekelt társulatokba szövetkezve, eddig nem is volt. El fog tehát ezen törvény által éretni az, hogy a meglevő társulatok, pl. a bökénymindszenti, az apátfalvi stb. fel fogják venni a kölcsönt azok nevében is, kik a gyűlésen részt venni nem fognak, mert az érdekeltek nagy része semmiféle társulati kötelekbe nem tartozott, hanem társulati köteléken kivül védekezett. Nevezetesen azon vidék, melyet emiitettem, mely Békéstől Endrődig tart, ezen kölcsön felvételénél képviselve egyáltalában nem lesz. A dolog úgy áll, hogy egy új helyzetet kellett teremteni, a végből, hogy a kölcsön megköthető legyen. A kormány azon módot választotta, hogy felelevenítse a régi társulatokat. Be miután új dolgot kell ez alkalomra létesíteni, talán sokkal jobb lett volna úgy tenni azt, hogy abban azon érdekeltek is résztvegyenek, kik eddig semminemű társulatba nem tartoztak. Lehetett volna ezt igen könnyen elérni azon elv érvényre jutása által, hogy valamennyi érdekelt hivassék együvé és az érdekeltségnek nagysága szerint bizassék meg szavazattal. A hogy a dolog most áll, előfordulhat egy igen kellemetlen positio a kormányra nézve, melyről nem hiszem, hogy előáll, de előállhat. Mi történik ugyanis akkor, ha az egyik társulat igy fog szavazni, a másik társulat pedig amúgy ? Miként lesz a kormány azon esetben, hogy a valódi többséget constatálhassa ? Hogyan fognak a szavazatok számíttatni, mikor például a kákafoki társulat a kölcsön mellett, amindszenti ellene fog szavazni a kölcsönnek? Itt egészen különálló társulatok adják a szavazatot és azonkívül az érdekelteknek van egy igen nagy része, mely egyáltalában szavazni nem fog. Én azért ama másik módot sokkal czélszertíbbnek tartottam volna De ha belenyugszom abba, hogy igy is meglegyen a törvény, teszem azt leginkább azért, mert ily kölcsönök megkötésénél nem annyira azt tartom lényegesnek, hogy a kölcsönt ki köti meg, ki szavazza meg, ki irja alá, hanem sokkal nagyobb súlyt helyezek arra, hogy a kölcsön jó legyen. Ugy a hogy stipulálva van, megvallom a kölcsön a mostani viszonyok közt meglehetősen kielégitő.