Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-359

2(Hj 35Í. *i*z&gm lilés május 12. 18S4 arra, hogy ma soron kivül terjeszthessem elő inter- | pellatiómat Kérdést kívánok intézni az igen t. pénzügyminister úrhoz. A pécskai kincstári uradalom területén, nevezetesen Csanád megye kovácsháti községében számos telepítvényes létezik. Ezen községben az 1881-ben kiadott ministeri rendelet alapján az ottani lelkészek, tanítók és jegyzőknek 10—10 katastrális hold föld adományoztatott ingyen használatra. Ezen adományozás sajátságos föltételekhez vau kötve, így az egyesekkel kötött szerződés 5. pontja azt mondja: a vallás-erkölcsi érzet, a hazaszeretet ápolása, az állam, valamint az uradalom iránti kötelmek teljesítése levén az adományozás föltétele, annak buzgó teljesítésére haszonélvező ezennel kötelezettséget vállal. A 6. pont azután azt mondja: a haszonélvezetre adott földek haszonélvezeti kedvezménye megvonatik a has onélvezőtol, ha vallás- erkölcsi érzület, hazaszeretet — államellenes tanokat hirdet, botrányos életet folytat, az uradalom ellen bármi tekintetben izgat, ha oly magatartást tanúsít, mely az uradalom érdekét és tekintélyét sérti. Ennek következtében azután a 7. pont azt mondja, hogy a haszonélvezeti kedvezmény megszüntetése a pécskai kir. jószágigazgató kizárólagos intézkedési hatáskörébe tartozván, az általa ez alapon hozott határozat ellen sem felebbezésnek, sem jogorvoslatnak helye nincsen stb. Nekem az ellen, hogy a kincstári uradalmak részéről a lelkészek, tanítók, jegyzők dotáltainak, egyáltalában nincs kifogásom. Tudvalevő dolog, hogy a tagosítás alkalmával egyes földesurak részéről az illetők még nagyobb mérvben is dotáltattak — s ez igen nagy jótétemény az illető községek részére, melyek ezen felemelt dotatio következtében jobb egyéneket kapnak ezen fontos állomások betöltésére. Hanem már azt, t. ház, hogy ezen dotatio egyáltalában föltételekhez van kötve, részemről helyesnek nem tarthatom. Ezen dotatio ugyanis csak részét képezi most az illetők által húzott fizetéseknek és miután a mint láttuk, az uradalom van feljogosítva ezen haszonélvezetet tőlük elvonni, az illetők állása bizonyos tekintetben problematicussá vált; mert ha esetleg nem tudják a t. uradalmi igazgató kedvét eltalálni, rendszeresített fizetésük egy részétől elesnek. De visszás helyzetbe jutnak jnég azon tekintetben is, hogy a maguk illetékes, felsőbbségén kivül még új felsőbbség alá kerülnek, mert természetes, hogy a ki ily hatalmat gyakorol, hogy fizetésük egy részét elveheti, az bizonyos tekintetben fenhatóságot képez felettük és ez által nemcsak az ő állásuk jut viszásságra, hanem egyszersmind jogkörébe vág még azon hatóságoknak, melyek alatt állnak természetszerűleg a lelkészek, tanítók és jegyzők. Arra nézve, hogy nem fogja érdemetlenekre pazarolni a maga dotatióját a kincstár, tökéletesen megnyugodhatik abban, hogy ha az illetők hivatalukban megmaradnak; mert ha a pap nem felel meg a maga hivatásának, akkor elfog mozdíttatni a maga püspöke által, hasonlóképen a felekezeti tanító is felekezete, ha nem felekezeti a tanító, a világi hatósága által, a jegyző a megye által. Ebben teljes megnyugvást találhat és ennélfogva ahhoz a külön feltételekhez kötni a dotatiót, „hogy ha jól viseli magát"', nézetem szerint tökéletesen felesleges. Én azt hiszem, hogy ezen feltételeknek értelme nem is lehet más, mint az, hogy az illetők az állam, illetőleg * kincstári uradalom részére teljesen lekoteleztessenek és egészen függő állásba helyeztessenek, a minek czélja ismét nem lehet egyéb, mint az, hogy kortcskedési c^élokra felhasználtassanak a lelkészek, tanítók és jegyzők. Engedelmet kérek, ezeknek a feltételeknek, ha van értelme, más értelme nem lehet, mert az ilyen phrásisok, hogy az illető megfosztatik a haszonélvezettől, hogy ha vallás vagy államellenes tanokat hirdet. Engedelmet kérek, ilyen dolgokat szerződésbe iktatni nem szokás; szerződésben kötelezni valakit, hogy jó hazafi legyen, az mégis csodálatos dolog, majdnem képtelenség. Valóban, a hazafiság szent nevét ilyen hiába venni nem szabad s ezen phrásisok csak takarójául szolgálnak bizonyos czéloknak. Hanem valamivel világosabban szól a szerződés egy másik pontja, tudniillik az, „hogy ha az illető az uradalom ellen bármi tekintetben olyan magatartást tanúsít, a mely az uradalom tekintélyét sérti." Ennek valóban nem lehet más értelme, mint az: hogy ha az illető lelkész, tanitó vagy jegyző nem ugy szavaz, mint az illető kincstári igazgató kívánja, akkor megvonatik a dotatio tőle. T. ház! Nem tarthatom helyesnek az ilyen eljárást, nem tarthatom helyesnek különösen szabadelvű kormány részéről ilyen, alárendelt, valóságos jobbágyi helyzetre kárhoztatni ilyen embereket, mint lelkész, tanító, jegyző, az valóságos feudalisnius. Es általában nem tarthatom helyesnek, hogy ha a kormány a neki adott közhatalmat arra használja fel, hogy j)ártczélokat mozdítson elő általa. Nem arra van adva a kormánynak a közhatalom. Egyébiránt én akarom hinni, hogy az igen t. pénzügyminister urnak nincs is tudomása ezen feltételekről, melyek az általa kiadott rendelet alapján a szerződésbe iktattattak, akarom hinni, hogy ezen feltételek csak az alárendelt hivatalnokok túlságos szolgálatkészsége által jöttek létre. Legyen szabad kifejeznem reményemet, hogy tudomást szerezvén a pénzügyminister ur a dologról, haladéktalanul intézkedni fog az iránt, hogy a szerződés ezen sérelmes pontja megsemmisíttessékgés általa elháríttassék a kormányról azon feltevés és vád: hogy ő olyan czélokra engedi a szerződéseket felhasználni, hogy az illetők a választásoknál a magok szabad mozgásában akadályozva legyenek.