Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-359
359 országos Hé* május 12- 1881 203 állammal szemben az apahida-százrégeni állami kőút ki nem épített részének kiépítéséhez és a kiépített rész fenntartásához szükséges fedanyag olcsóbb kiszolgáltatásában elvállalni hajlandó. Az olcsóbbságot ugy értem, mint a szakminister ur kifejezi, hogy kétharmaddal kevesebbe fog kerülni, t. i. hogy ha eddig egy köbméter 6 frtba került, ezentúl 2 frtba fog kerülni, odaértve a bánya nyitásokat, a fel- és lerakási, ugy a Sármásra szállítási költségeket, de nem értve oda a továbbszállítás költségeit. Ezt azért vagyok bátor megjegyezni és reménylem, hogy a szakminister ur ki fog erre terjeszkedni válaszában, hogy ezen köbméterenként 2 frtos fedanyag által el fog-e éretni azon czél, hogy a 10 év óta épülőben levő apahida-szászrégeni állami kőút építése czélszerüen be fog fejeztetni, mert hogy e pénzből ezen kőút építésére akkor, midőn a pénz egyúttal ezen állami segély útján vasút létrehozására is van szánva, mennyi forditttathatik, azt nem tudom megbírálni, de miután a szakminister ur azt mondja: hogy a fedanyagnak később megállapítandó idő és módozatok mellett raktározása iránt gondoskodni fog, ezen gondoskodást akként fogja érteni, hogy ott, hol legsürgősebb, a még ki nem épített állami kőút építtessék és mindenekelőtt az a 23—24 kilométer hosszú kőút építésére fordíttassék; mert különben azon elodázhatlan kőútnak olcsó és gyors kiépítése el nem érhető, mely pedig, mint a javaslat is mondja, másik főczélja ezen törvényjavaslat által engedélyezendő államsegélynek. Hogy mi jut 20 év alatt a í 50,000 köbméterre számított fedanyagokra fordítandó 300 ezer írtból magára a vasút építésére, mely az indokolás szerint ugyanezen összegtől váratik, azt szakértő mondhatja meg, illetve a t. szakminister ur adhatna fölvilágosítást. Van azonban egy más része a bizottsági jelentésnek, melyre nézve a szakminister ur csak a bizottságban nyilatkozott, azon nem remélt esetben, ha az illető társulat ezen vasutat nem építené ki, illetve ha a kőút kiépítésére és fentartására szolgáló fedanyagot ki nem szolgáltatná, a 300,000 frt mikép biztosíttassék, ha akár a jelenlegi engedélyesek, akár azok utódai mindezen kötelezettségeknek nem tennének eleget; mert az állam, tekintettel a 20 évi tartamra, mindenesetre kell, hogy biztosításról gondoskodjék szemben a társulattal. Részemről a szakminister urnak a bizottságban tett nyilatkozatára súlyt fektetek ugyan, de elegendőnek nem tartom, méltóztassanak belenyugodni abba, hogy a teljes biztosíték belemenjen magába a törvényczikkbe is. Azonkívül a bizottság hangsúlyozta, hogy ezen állami segély tulaj donkép előlegkint adatik. Ezen kifejezést is be kellett volna venni a törvényjavaslatba, mert ez inkább megfelel a kitűzött czélnak. A mi a sármási indóházhoz való szállítást illeti, erre nézve előbb röviden megtettem észrevételeimet, hogy ez irányban mily intézkedések lesznek szükségesek, hogy maga ezen kőút kiépítése lehető gyorsan és mielőbb, talán még ez évben történjék. Nem tudom, ez mennyiben lehetséges, mert a jövő évben fognak kezdődni ezen előlegek, de 1885 előtt ugy látszik, nincs is *zó arról, hogy az engedélyeseknek vagy azok utódainak az engedély-okmányok ki fognak adatni, egy év pedig nagy különbség ily kőút sürgős és gyors helyrehozására. Ezen megjegyzéseket előreboceátva, ismételve kijelentem, hogy részemről azon reményben, hogy a t. szakminister ur ezen, némi aggályt ébresztő észrevételeket becses válaszával felvilágosítandja, hajlandó vagyok annyival inkább elfogadni e törvényjavaslatot, mert annak idején, midőn e törvényjavaslat az engedély-okmánynyaí a ház elé kerülend — a mit a t. minister ur indokolásában azzal fejez ki, hogy a szünet alatt az engedély megadatnék és később bejelentetnék, hogy ez mindenesetre az 1880 : XXXI. t.-cz. értelmében fog megtörténni és hogy az államsegélyt a közszükség az ottani forgalmi, közgazdászati és kereskedelmi viszonyok egyiránt teljes mértékben indokolják, csakhogy mind a vas-, mind a kőút-építések előhaladjanak. Részemről ily feltevés és megnyugtatás reményében a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Miksa Elek: T. ház! Részint, mint a ki az erdélyi Mezőségnek geographiai területével ismeretes vagyok, részint mint képviselője egy oly mezőségi választókerületnek, mely e tekintetben igen közelről van érdekelve, erkölcsi kötelességemnek tartom az ügy mellett felszólalni. Az erdélyi úgynevezet Mezőség a hegyek nagy tömkelegéből áll s valószínűleg ide tévedt fel ama alföldi magyar ember, ki igy kiáltott fel: „ Boldog isten, milyen görbe ország! ís E hegyekről a tavaszi hó s a tavaszi és őszi eső, akkora mértékben lepik el a völgyeket, a melyekbe utak vezetnek, hogy ez időszakokban a közlekedés tökéletesen megszűnik. Nincs eset, hogy onnan kimozdulni lehessen addig, inig a száraz idő be nem áll; a mint tudjuk, e részét Erdélynek az ország gabnásának nevezik, mert onnan ugyan a termést kihordani nem lehet, mert mikor az utak kiszáradtak, a mezőségben nagyobb gazdasági időszak következik, t. í. kaszálás, széna-csinálás és ekkor a szállításra idő nincs, őszszel pedig lehetetlen, mert ekkor áll be az esőzés és a tapadó sár iszonyú fagyos gomoly okká változva, járhatlanná teszi az utakat. Azt hiszem, Magyarországban egyetlen egy vidék sincs, a mely e tekintetben nagyobb figyel 26*
