Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-358
178 358. orsz;i:us ülés május 9. 1S84. vonatkozik a 3,200 írtra. Ez, ha szintén 50 évre számíttatik, kitesz 160,000 irtot és ennek 57«-a évenkint 8,000 frtra megy. Miként jön ki tehát az ingyen szállítás, ha 50 évig 7,200 frt fizettetik a jelenlegi 4,000 frt helyett és 50 éven túl fizettetni fog 8,000írt.Hogy ez ingyenes szállítás és jó gazdálkodás-e, azt méltóztassék megítélni. E tekintetben lehetetlen praeeedensre hivatkozni ; részemről olyanról nincs tudomásom. A minister ur sem hivatkozott arra, hanem a közlekedési bizottság úgy látszik, ezzel kívánja a minister jelentését kedvező színben feltüntetni. Én csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy ez engedélyokmányban ki van mondva, hogy mindennapi vasúti közlekedés nincs, hanem hetenként háromszor. Kérdés, hogy ha hetenként esak háromszori közlekedés van, miként fogja a vállalkozó társulat a postát szállítani, kocsikon, a mi olcsóbb lenne ; vagy nem lehetett volna, amint eddig történt, mérsékelt díj mellett, épen az idézett törvényczikk alapján szerződést kötni az illető vállalkozóval a postakincstárnak. Hogy ez mért nem lehetséges, azt hiszem, igen könnyű kitalálni. Ezzel a t. kormány a társulatnak segélyt akart nyújtani és ezen segély a 120,000 frt, a mivé • biztosítva van a postaszállítás és a kincstárnak a vasútra való befolyása. Hogy azonban ezen segélyezés és eljárási módozat sem a helyes államgazdászati, sem a jól felfogott kormányzati érdeknek nem felel meg, az első tekintetre kitűnik. T. ház! Miután mindkét irányban bátor voltam röviden indokolni felszólalásomat, azt hiszem, nem vétek sem a házszabályok, sem a tárgyalási rend ellen, ha elérkezettnek látom az időt e jelentések alkalmából határozati javaslatot terjeszteni be a képviselőházhoz, annál is inkább, mert az 1881: XXXI. t.-cz. 1. §-nak alkalmazása, vagy nem alkalmazásáról van szó, a postai kezelésnek állami kölcsönközvetítés útján eszközlése pedig az engedélyokmányban nem fordul elő, csakis a minister ur jelentésében, melyet a közlekedési bkottság szintén pártolandónak talált. A háznak mindkét irányban kötelessége határozni. Részemről magát a jelentésben foglalt engedélyezést azon reményben, hogy az mindenesetre megközelítő út a tölgyesi vonal felé, nem ellenzem, mert úgy látszik, tényekkel állunk szemközt, a mennyiben a t. minister ur az engedélyokmányt már f. é. márcz. 25-én az azt kérőknek ki is adta. És azon meggyőződésben, hogy ez csak administrativ intézkedést tételez föl, egyúttal nem tehe- j tem, hogy a marosvásár-tölgyesi vonal érdekében azon annyiszor igért diplomatiai érintkezés iránt a képviselőház által a kormánynak határozott utasíttatását ne indítványozzam, vídamint azt is, hogy u postai szállításnak ezen jelentésben foglalt terhes voltát kiemelve, annak ellenében ép az engedélyokmányra támaszkodva, határozott utasí- , tást ne indítványozzak, hogy ezt mérsékelt díj mellett szerződésileg tartozzék biztosítani. Mindkét irányban szerkesztett határozati javaslaton a következő: (Olvassa.) „A kép viselőház utasítja a kormányt: 1. hogy a marosvásárhely-tölgyesi vasút érdekében szükséges romániai csatlakozás iránt haladéktalanul hivatalos tárgyalást kezdjen és annak eredményéhez képest jelentést, illetve törvényjavaslatot terjesszen be; 2. hogy a postaszállítás biztosítása végett az állami kölcsönközvetítés mellőzésével, a postakincstár érdekeinek megfelelőleg a vasutvállalattal jutányos egyezséget kössön." Ajánlom e határozati javaslat elfogadását. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T.képviselőház! (Halljuk!) Lázár Ádám képviselő ur két irányban nehezményezi a maros vásárhely-szászrégeni vasutakról kiadott engedélyokmánj^t. Az egyik nehezmény vonatkozik arra, hogy ez a vasút veszélyeztetné a marosvásárhely-tölgyesi vasút kiépítését; a másik szól a segélyezés azou módjáról, mely abban először alkalmaztatott, a vicinális vasutakra vonatkozólag. Legyen szabad mindkettőre röviden válaszolnom. A vicinális vasutakról szóló törvény kereken és határozottan azt mondja, hogy az államnak bármikor joga van vicinális vasutakat visszaváltani ; és itt még speciális intézkedés is van ugyanezen vasutat illetőleg, hogy t. i. ha ez fővonallá válnék, azon esetben az állam által visszaváltható lesz. Magam is azt hiszem, hogy ez fővonallá fog válni és ennek következtében már most felvétetett az engedély-okmányba az a rendelkezés, hogy szükség esetén ezen vasútnak fővonallá való átalakítása könnyen eszközölhető legyen. Tehát e tekintetben nincs veszélyeztetve semmi. Felemlítette Lázár képviselő ur, hogy majd kétségkívül Beszterczéről Szászrégenbe viszik és azután tovább a vasutat s a fővonalat, t. i. a marosmentit mellőzik. Nekem ez eszembe nem jutott, de ha netalán ugy történt volna a dolog, hogy Marosvásárhely és Szászrégen közt ki lenne építve és Beszterczéről újra Szászrégenbe és folytattatnék Szászrégenen felül,ebből az következnék, hogy nem egy, hanem két vasutunk van, í. i. a főirányban és attól eltérőleg is. Azon nézetben vagyok, hogy midőn a marosvásárhely-szászrégeni vasút kiépíttetik, lépést tettünk arra, hogy a kocsárd-tölgyesi vonal, melynek egy részét képezi a marosvásárhely-szászrégeni vonal, szintén kiépíttessék. Összesen hiányzik 15—16 mértföld; ki lett építve a jelen esetben 4 — 5 mértföld. Ez beváltható, a mikor tetszik. Tehát mikép gátolhatná, ez magának a fővonalnak kiépítését? Ezen aggodalmat én nem csak, hogy nem értem, de hoiniokegyenesf ellenkező nézetben vagyok.
