Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-356

jgg 356. országos ülés májas 7. 1884. czéljából egyenesen a t. honvédelmi minister úrhoz fordulok és a következő interpellátiót bátorkodom hozzá intézni: 1. Van-e tudomása arról, hogy Brassó megyében az 1879. évi XXXVI, t.-cz. többszöri sürgetés daczára még mindig nincsen végrehajtva? és 2. szándékozik-e a t. minister ur annak mielőbbi és egész terjedelmébeni végrehajtása és a törvényesen megállapított összegeknek az érdekelt községeknek leendő teljes kifizetése iránt intézkedni, hogy azok mielőbb a reájuk nehezedő szükséghelyzetből felszabadulhassanak ? Bátorkodom ezen ügyet a t. minister urnak kegyes figyelembevétel végett újólag is ajánlani. Elnök: Kiadatik a honvédelmi ministemek. Herman Ottó: T. ház! Ahhoz ugyan nem kellett valami profundus előrelátás, hogy az a nagy reconstructionális mü, mely Szegeden végrehajtatott, bizonyos abnormitásokat szülni fog, mégpedig szükségképen, mert a vállalat magában sokkal nagyobbszabású volt, semhogy ott előbb-utóbb ne mutatkozzanak az emberi gyarlóság következményei. A mint tudva van, Szeged reconstructiója egyfelől államkölcsön útján jött létre, másfelől a mennyiben az építkezési költség az államkölcsönből nem futotta, az illető építkezők még másnemű rövidjáratú kölcsönökhöz voltak kénytelenek folyamodni. Innen keletkezett az, hogy midőn most Szeged reconstructióját elérte, azok, kik teherrel vannak megróva, egyszerre azon veszik észre magukat, hogy őket a veszély két oldalról is fenyegeti. Egyfelől bekövetkezik a kötelezettség, hogy az állami építkezési kölcsönből fölvett összegeket törleszszék, azokért a kamatokat is megfizessék, tehát az állami kölcsön feltételeinek tegyenek eleget, másfelől fenyegeti őket a veszély és a pressió, hogy a hitelükhöz képest felvett rövid lejáratú kölcsönök terheinek szintén megfeleljenek. T. ház! Itt nem arról van szó, hogy Szeged azon polgársága, mely az állami építkezési és más kölesönök útján súlyos helyzetbe került, az államhoz leengedésért folyamodik. Attól egyáltalában távol van. Hanem a mit az építkezők szerintem méltányosan megvárhatnak, az az, hogy adassék meg nekik a kellő idő és mód, hogy kettős kötelezettségüknek akként feleljenek meg, hogy ne legyenek kénytelenek vagyonikig bukni. En elismerem készségesen, hogy Szeged város törvényhatósága a törvénynek szigorúan eleget tesz, azonban tekintettel a helyzet rendkívüli voltára, mégis tagadhatatlan,hogy egy ily bonyolultügyben, egy keletkező városban, mely egy nagy katastrófa után újra felépült, találkoznak oly helyzetek is, hogy a törvény rideg alkalmazása megvalósítja azon tételt, hogy summum ius, summa injuria. E lakosság érdekeit szem elől nem téveszthetjük, hanem a törvényen kivül tartozunk tekintettel lenni a méltányosságra is. A concret helyzet a következő: 550 építkező polgára Szeged városának folyamodást intézett a, város törvényhatóságához az iránt, hogy miután rövid lejáratú kölcsönnel is terhelve van, melynek eleget kell tennie s miután a jelen körülmények közt kétféle teher, u. m. az államkölcsön és magánkölcsönök törlesztése és a kamatok fizetése összetalálkozik, a nevezett polgárok pedig nem képesek e kettős terhet egy azon időben elviselni, adassék meg az állami kölcsöntörlesztésére, illetőleg a kamatok megfizetésére két évi haladék. Tehát nem akarnak kibúvni a teher alól, elvállalják azt, csak respiriurűot kérnek, hogy rövid lejáratú kölcsöneik fizetési kötelezettségeinek megfelelhessenek. Ez a helyzet ugy keletkezett, hogy midőn e polgárok az államkölcsönért folyamodtak s azt megkapták, a kölcsön összege nem lehetett oly magas, hogy abból az egész építkezést fedezhessék, annál kevésbé, mert építkezésökben nem alkalmazkodhattak ízlésükhöz és vagyonukhoz, hanem a biztonság tekintetéből megállapított szabályokat meg kellett tartamok, a mi az építkezést költségesebbé tette, igy kénytelenek voltak az államkölcsönön kivül személyes hitelüket másképen is igénybevenni. Ismétlem tehát nem kibúvásról van szó, hanem csak kíméletről, haladék megadásról, hogy a polgárok a kettős teher alatt össze ne roskadjanak. Minthogy ez nemcsak a polgárok állítása, hanem maga Szeged város törvényhatósága is azon határozatában, melyben a kérvényt visszautasítja, világosan oda nyilatkozik, hogy a legtöbb építkező valóban súlyos helyzetben van és kívánatos, hogy rajok nézve könnyítés történjék, a,zonban a könnyítésre nézve más módot javasolni nem tud, csak azt, hogy a pénzpiacz javul, a 67° kölcsön talán convertálható lesz 4%-ra és ekkor bekövetkezhetik a könnyítés, a mi azonban problematicus, mert épen az ellenkezője is következhetik be, az t. i., hogy a pénzpiacz rosszabbul, mire tehát építeni nem lehet. így, ha a haladék meg nem adatik, megeshetnék, hogy mielőtt a könnyítés bekövetkezhetnék, az illető építkezők saját vagyonukból kimozdittatnak, még pedig oly körülmények folytán, a melyeknek rendkivüliségét nemcsak a nemzet, a ház, hanem az egész polgárosult világ is elismert, t. i., hogy saját hibájokon kivül történt nagy elemi csapás következtében jutottak e hetyzetbe. Én tehát azt hiszem, hogy a kölcsöntörvény rideg alkalmazása e polgárokat oly helyzetbe J juttatná, mely nem lehet a törvényhozás érdeke, t. i., hogy vagyonilag tönkremenjenek Ismétlem, nem kibúvásról, hanem a méltányosan adandó j haladékról van szó. Miután elismerem, hogy azon alap, mely ne-