Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

351 országos äléä május 3. ISS4, 131 észrevételem van,hogy engem csak a közérdek vezérel, nem járok babérok után, a mindenféle babérok és kitüntetések utáni járásnak törekvését átengedem Országh Sándor urnak. (Mozgás.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Ralijuk!) Midőn a zárszó jogával lehető röviden Ari készülök, törekedni fogok arra, hogy a tárgyhoz teljes objectivitással és azon ingerültségnek kizárásával hozzászóljak, melyet a szőnyegen lévő kérdés úgy sem indokol. Mi a differentia köztünk t. ház, t. i. a ház ezen oldalán ülő képviselők közt, meg a kormány és pártja közt *? Az-e, hogy mi nem akarunk az országnak, a parlamentnek állandó lakhelyet építeni? Az-e, hogy mi nem akarjuk azt a czélszerfa'ség és a decorum minden kívánalmaihoz méltón felállítani, ők pedig akarják? Nem; nem ez a differentia. A differentia köztünk csupán az, hogy mi méltányolva az ország súlyos pénzügyi helyzetét, méltányolva azt a sok megoldatlan feladatot, melynek megoldása pedig a magyar állam méltósága és dísze szempontjából okvetlenül szükséges, mi ezen építkezés költségeit azon korlátok közt akarjuk tartani, melyeket a szükség, a szükségbe beleértve a deeorumot is, igényel; a t. túloldal és a kormány által ajánlott terv pedig ezen a szükség indokolta kiadáson túl is tisztán csak a külső fény emelése czéljából egy sok millióra menő több költséget indítványoz. (Ugy van a szélső halon!) Ez a status questionis. A t. ministerelnök ur ezen álláspontunkkal szemben mindenekelőtt azt állította, hogy nem lehetséges a benyújtott tervezetnél lényegileg olcsóbb építkezés által azt a czélt elérni, hogy a nemzetnek hozzá méltó állandó országháza legyen. Igazolja ezt azzal, a mivel én az ellenkezőt iparkodtam bebizonyítani, hogy t. i. habár az országos bizottság programmjában négy és fél millió frt volt mint maximum megállapítva, a beérkezett tervek egyike sem tartotta be a határt. Ez szerintem nem igazolja a t. ministerelnök ur álláspontját és én az általam használt argumentumot ma is teljes erejében fenállónak tartom. Mert nem'tételezhető fel arról az igen t. országos bizottságról, hogy csak találomra mondotta volna programmjában, hogy négy és fél millió költség határai között mozogjanak a tervek. Ily könnyelmű eljárást nem tételezhetek fel az országos bizottságról. Meg vagyok győződve, hogy a bizottság, mielőtt egy ily maximális határt a költségre nézve megállapított volna, előbb szakértőkkel alaposan megbeszélte a dolgot és csak azok tanácsa folytán állapította meg a maximumot, tehát oly felvilágosítások alapján, a melyekből igenis kitűnhetett, hogy az megtartható a czél veszélyeztetése nélkül. Hogy a benyújtott tervek ezen ma- j ximum korlátait túlhaladták, az igen könnyen meg- I magyarázható. Azon építészek, a kik a terveket j pályázat végett benyújtották, a dolog természete szerint leginkább az ügynek művészi, aesthetikai oldalával voltak elfoglalva, phantasiájuk, mikor egyszer az alkotás útján megindult, keresztül tört ezen korlátokon; és előrelátható volt, hogy egy újabb erélyes figyelmeztetés nélkül, az első kísérletnél az előszabott maximumnál bizonyára drágább terveket fognak beadni. Az egész annyibr.n állott volna: egy újabb kisérletet tenni, az illető művészeket arra figyelmeztetni, hogy különben szép és elismerésre méltó terveik a nagy költség miatt nem fogadhatók el; és meg vagyok győződve arról, hogy az illetők vagy terveiket ezen költségmértékre reducálták volna, vagy új, ezen költség korlátai közt mozgó terveket létesítettek volna. De t. ház, tekintsük azon tervet, melyet a t. kormány elfogadásra ajánl. Nekem egy szakértő mondta — természetesen én ezért szavatosságot nem vállaihatok, mert szakértő nem vagyok — hogy például ezen terven maga a kupola, {Halljuk!) mely pedig sem a czélszerűség, sem a dísz szempontjából nem okvetlenül szükséges, hanem tisztán csak ornamentikái értékkel bir, legalább 2 — 2V

ä millióval emeli az országház építésének költségeit. Es általán véve elég ezen különben igen jeles tervre egy futó pillantást vetni, hogy az ember meggyőződjék arról, hogy vannak számos, tisztán csak a nagyobb fény által indokolt részletei, melyek mellett igen képzelhető egy sok millióval olcsóbb oly tervezet — magából ezen tervezetből világos, hogy lehetséges -— mely a czélnak tökéletesen megfelel, de annak tisztán fényűzési részleteit mellőzné. Itt van, t. ház, pl. az akadémia épülete, mely határozottan nemcsak a mi fővárosunknak egyik legdíszesebb épülete, de a vilhg bármely fővárosában előkelő helyet foglalhatna el a monumentális épületek közt és melynek összes költségei a berendezéssel együtt, ha jól vagyok értesülve, alig 17* millió. Tudom, t. ház, hogy egy országháznak sokkal nagyobbnak kell lenni, (Halljuk!) tudom, hogy sokkal több helyiségre van abban szükség, tudom, hogy az egész építési munka ma drágább, mint akkor volt, a mikor az akadémia palotája építtetett, de mindezt hozzászámítva, ismerve az akadémia épületét, talán nem merész dolog, ha az ember azon hitének ad kifejezést, hogy az akadémiai épület költségeinek négyszeresével lehet egy teljesen megfelelő díszes országházat építeni. (Helyeslés.) Tehát t. ház, az absolute nem áll, hogy lehetetlen lenne egy új, a czélszerűségnek, mint a decorumnak megfelelő országházat lényegesen csekélyebb költséggel létesíteni. (Helyeslés balfelöl.) De ha lehet ezt létesíteni — és ezen lehetőség előttem világos és gondolom mindenki előtt 17*