Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.

Ülésnapok - 1881-354

128 354- országos ülés május 3. Í884 város szépítése és szabályozása érdekében fog nyilatkozni ép ugy, mint a betérj"esztett indítvány, melytől azon reményben állottak el, hogy a befolyás a fővárosnak biztosíttatik. A középitési bi zottság véleménye a közmunkatanácsnak adatik át. A közmunkatanács, több mint bizonyos, bár csalódnám, ellenkező, a főváros érdekeit nem mondom mellőző, de mindenesetre e törvényjavaslat keretei közt mozgó véleményen lesz és a különvélemény fölött végleg dönt a belügyminister sez lesz irányadó. A szabálvozás és elrendezés körüli kérdések, melyek törvényhozási megoldás alá újból beterjesztendők, a középítési bizottság, a közmunkailletve a belügyminister döntvénye következtében fognak újból itt tárgyalás alá kerülni. Előre látható tehát, hogy ha e törvényjavaslat elfogadása által oly tervet fogad el a képviselőház, mely a város szabályozási, szépítési érdekeinek nem felel meg, ezen a remélt befolyás segiteni nem fog, mert a közmunkatanács, melynek e törvényjavaslat beterjesztésére kétségkívül befolyása volt, nem fogja magát meghazudtolni s e törvényjavaslat értelmében nem mondom a belügyminister parancsára, hanem intentióinak megfelelőleg e törvény kivitelét elősegitőleg fog intézkedni. Mindezeknél fogva a törvényjavaslat mellett felhozott érvek, sem középítészeti, sem pénzügyi szempontból indokolva nem lévén, ellenkezőleg annak el nem fogadtatása az ellenzék mindkét árnyalata részéről telj'esen ki levén mutatva, csatlakozom Orbán képviselőtársam határozati javaslatához, esetleg a gr. Apponyi Albert által beadott indítványhoz. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját s a két módosítvány beadóit. Országh Sándor előadó: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) Ezen általános vita után, mely több mint két napot vett igénybe, érzem, hogy egyik főkötelességem abban áll, hogy a t. ház figyelmét és türelmét túlságosan ne vegyem igénybe és lehetőleg rövidre szabjam beszédemet. Csak néhány rövid megjegyzést leszek bátor tenni azokra, a mik a vita folyamában egyik-másik képviselő részéről felhozatták. így pl. Steinacker Ödön hivatkozván oklevelére, a műszaki biztonsággal veszi bírálat alá az országos bizottságnak eljárását és dicsérőleg emeli ki azon programmot, a mely a berlini parlamenti épületről közölve lett, és a melyben állítólag minden egyes helyiség a legpontosabban lett körülírva. Erre nézve két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a programm készítésében oly férfiak vettek részt, mint Ybl, Weber Antal és Gerlóczy, kiknek szakértelmét a képviselő ur is elismeri. Másik megjegyzésem az, hogy én magam részéről nem olvastam ugyan a berlini német parlamenti | épületre vonatkozó programmot, de azok után, a I miket ő mondott, bátran merem következtetni, hogy ő meg nem olvasta a magyar parlamentre vonatkozólag, mert abban mindazon hiányokat, a melyeket szemére vet, nem találta volna meg, mert abban minden egyes helyiség körül volt irva. Orbán Balázs képviselő ur kijelenti, hogy azon tervezet, melyet végrehajtani szándékozunk, építészeti absurdum, épen olyan mint a közösügyes állapot, a melyet fentartani óhajtunk. Azt hiszem, hogy a képviselő ur maga is megengedi, hogy e kifej ezést „ absurdum * visszautasítsam. A. hasonla to t azonban elfogadom, mert visszatekintve a legközelebb lefolyt 17 esztendőre, ha ezen országháznak, melyet építeni óhajtunk, oly eszményi hatása lesz a népre, mint amilyen hatása volt a lefolyt 17 évnek anyagi előmenetelünkre, akkor nyugodtam szavazhatjuk meg e költségvetést. Azt mondja Bartha képviselő ur^ hogy midőn e házat fel akarjuk építeni, szédelgést követünk el. Azt hiszem, hogy a mélyen t. képviselő ur is át fogja látni, hogy a parlamentben talán még sem helyes egy nagy pártot azzal illetni, hogy szédelgést követ el. Nem tudom t. ház, hogy ki követ el szédelgést, az-e, a ki a magyar állameszmének külsőleg is a legfényesebb kifejezést kívánja adni, vagy pedig az, a ki egyrészt a népnek fülébe kiáltja szegénységét és nyomorát, másrészt pedig, ha az ekként praeparálva van, oly politikai ábrándokat állit annak szeme elé, melyeket legalább a jelenlegi viszonyok közt teljesíteni nem lehet. Azt mondja továbbá Bartha t. képviselő ur, hogy azon tőkék, a melyeket mi befektetni szándékozunk ezen országházba, hogy ezen tőkék nem lesznek kellőleg fructificálhatók. Megengedem t. ház, hogy ezen tőkék hasznát nem lehet procentekben kifejezni, de meg vagyok róla győződve, hogy nagy lesz annak a haszna, iparunk és művészetünk foglalkoztatásában és fejlesztésében és nagy lesz a hatása egy nagy eszme megtestesülésében. (Helyeslés jobbfelöl.) Halász Géza képviselő ur szükségesnek találta felhozni itt azokat, mik a főváros közgyűlési termében történtek. Megvallom, hogy ez engem nagyon meglepett, mert az egész főváros, valamint a napi sajtó felfogása szerint azok a babérok, melyeket ott ezen kérdésben aratott a képviselő ur, épen nem irigylendők. A mi pedig azon reményeket illeti, a melyeknek itt is, ott is kifejezést adott, az én jövőm magatartását illetőleg, engedje meg a képviselő ur, hogy azok lehetnek igen méltányosak, igen jogosultak, de engedje azon kételyemnek kifejezést adnom, lehetnek igen furcsák is s én ennélfogva mindaddig, míg azokat concrét alakban nem ismerem, sem pro, sem eontra nyilatkozni képes nem vagyok. Ezen rövid észrevételek után engedje meg a | t. ház, hogy felemlítsem, hogy ezen hosszú vita