Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-353
353 erseáges ülés május 2. 1884. Ü5 már erről régen nem gondolkozik (Derültség) és hogy ő a súly egyént a mi pénzügyi viszonyainkban soha helyre nem állítja, erről már rég meggyőződtem, de azt megint hozzáteszem, hogy ilyen költekezést, ilyen prédálást (ügy van! a szélső baloldalon) róla fel nem tettem soha; mertén azt állítom, hogy Bosznián kivül ennél feleslegesebb kiadást nem tettünk. Én azt tartom, hogy 7 millió tökéletesen elég arra, hogy a nemzet méltóságának és minden kívánalmának megfelelő országház építtessék. Ennélfogva én a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem elfogadom Orbán Balázs képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Oly annyira messze és eltérő irányokba fejlődött már ez a vita, hogy csak igen röviden egy pár perezre veszem igénybe a t. ház becses türelmét. (Halljuk!) Annál inkább tehetem ezt, mert Móricz Pál t. barátom okoskodásom egy részében már megelőzött, mikor megjegyezte, hogy a mi felett vitatkozunk, az tulajdonképeu azon hét millió, a mivel drágábbra becsüli gr. Apponyi képviselő ur az ezen oldalon javasolt országház felépítését, mint a mibe a túloldal által szintén concedált költségbe — hét millióba — annak kerülni szabad volna. A financiális calculust is megtette gr. Apponyi t. képviselő ur s abból kiderült, hogy ezen hét milliónak megfelelően 375,000 frt volna az általa keresztülvitetni szándékolt épület évi terhe. Somssich Pál t. képviselőtársam borzasztó színekkel festette le, mennyire elveszik a nép kenyerét, mennyire nem adunk a népnek kenyeret, mennyire nyomorba döntjük az országot. Egy kis calculust tettem magamnak, hogy ezen borzasztó összegből mily teher hárul reánk ? És mily eredményre jutottam ? Arra, a ki ezer forint adót fizet, esik egy esztendőre 1 frt 10 kr., a ki pedig három frt adót fizet, arra esik egy esztendőre egy harmad krajczár. Nem tudom már most, Somssich t. képviselő ur egy harmad krajezárral hogyan tudja megebédeltetni az embereket. (Derültség a jobboldalon.) De azt mondhatom, hogy nekem egy forint tíz krajczár háromszázhatvanöt napon át ebédre nem elég. (Élénk derültség a jobboldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Hoszszan tartó zajos felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Nem vettem volna igénybe ez alkalommal a t. képviselőház türelmét, ha Magyar János képviselő ur a rágalmazásnak magaslatára emelkedve, (Derültség) oly állítással nem lépett volna fel, mely megérdemelte volna azt, hogy a t. elnök uraltál rendreutasittassék. Elnök: (Osenget. Halljuk!) Én t. ház, figyelemmel szoktam hallgatni a szónokokat, és ha valaki sértő kifejezést használ, figyelmeztetni is szoktam. De megvallom, én oly valami nyers kifejezést, mely akár személyt, akár pártot sértett volna, nem hallottam. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Ugyanis t. képviselőház, Magyar János képviselő ur azt mondotta, miként mi, a közjogi ellenzék tagjai a nép ellenségei vagyunk. Meglehet, a képviselő ur talán háláját akarta ez által leróni a kanonokságra kinevezésért. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Figyelemmel szoktam a szónokokat meghallgatni. A képviselő ur nekem is szemrehányást tett azért, hogy Magyar képviselő urat meg nem szólítottam. De én meg vagyok győződve, hogy maga a képviselő ur ezen párt ellenében számtalanszor sokkal erősebb kifejezéseket használt, mint a milyeneket megró Magyar János képviselő urnái, (ügy van! a jobboldalon.) Azért most is azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyar képviselő ur okot a megszólításra nem szolgáltatott, de igenis szolgáltatott a képviselő ur, mert az insinuatio ; hogy a kanonokságért rója le háláját. (II sszan tartó zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: a szélső balon: Az igazságot mondta!) Egy képviselőnek sincs joga a másik képviselő intentióit félremagyarázni. Mindenki köteles azon föltevéssel lenni képviselőtársa iránt, hogy meggyőződésből mondja azt, a mit a házban mond. (Mozgás.) Csanády Sándor: Ugyanis (Nagy derültség a jobboldalon) oda nyilatkozott, mintha mi a nép ellenségei volnánk. Nem rágalom-e ez? Kérdem én, mi vagyunk-e a nép ellenségei, a kik folytonosan Magyarország önállóságáért és függetlenségéért küzdünk ? Mi vagyunk-e a nép ellenségei, a kik folytonosan oda működünk, hogy az adók lejebb szállíttassanak, hogy a nemzet vére és vagyona idegen érdekekre, Ausztria-Bécs érdekeire ne pocsékoltassanak ? (Helyeslés a szélső balon) Azt hiszem, alig van tagja e háznak, a ki be ne ismerné azt, hogy a Magyar János képviselő ur által elmondottak valóságos rágalom. A mi már magát a szőnyegen lévő törvényjavaslatot illeti, én, t. ház, ezen törvényjavaslatot általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem fogadom el azért, mert nem látom szükségét annak, hogy egy új képviselőház építtessék, miután t. ház, e jelenlegi helyiség képes volna befogadni a 448 képviselő urat, e szerint alkalmas arra, hogy itt a képviselői tanácskozások folytattassanak. A képviselőház külsejét illetőleg, ez méltó jelvénye a nemzet jelenlegi szánandó nyomorúságos állapotának. (Zajos helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) De t. ház, ha annyira rongált állapotban volna
