Képviselőházi napló, 1881. XVII. kötet • 1884. április 26–május 19.
Ülésnapok - 1881-353
ti53. országos ülés május % 1884 m hez. (Derültség.) Azt, hogy Szalay Imre tisztelt képviselő ur ért a füxinhoz, nem én találtam ki; ott aaon t. párton, (a szélső halra mutat) ha jól emlékszem, Almássy Sándor képviselő ur mondotta egyszer Szalay Imre t. barátomnak itt e házban, hogy ő nagyon jól ért a füxinhoz. Részemről akkor, mikor közbe tetszett kiáltani, hogy Boszniát is elfoglaltuk, ezzel a kifejezéssel: „nem fuxinez K ,azt akartam mondani, hogy Boszniát nem ismeri annyira, mint a fuxint. (Élénk derültség.) Ha a t. képviselő ura füxinhoz sem ért, akkor megnyugszom benne, hogy annál kevésbé ért Boszniához. (Nagy derültség.) Szokás egyébiránt itt össze-vissza vagdalózva közbekiáltani és teszszük ezt itt is, ott is; (ügy van! jobbfelől) s igen csodálkozom, hogy a t. képviselő ur, ki nagyon sokszor él ezzel, (Igás! jobbfelöl) ha egyszer kicsúszik szánkból egy odavetett tréfás kifejezés, miért csinál belőle országos kérdést. {Derültség. Mosgás a szélső baloldalon.) Elnök: Küvetkezik a napirend: az állandó országház építési tervének jóváhagyásáról és az építér, végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Szontagh Pál: T. képviselőház! (Halljuk.) A csurgói kerületnek általam is mélyen tisztelt képviselője tegnapi előadásában egy megkülönböztetést tett. . Ellentétbe helyezte egymással az adóköteleseknek két fiiját, azokat, a kik minden nap jól ebédelnek és azokat, a kik nem ebédelnek minden nap jól. Ezen megkülönböztetés reám nézve jelenthet és jelent annyit, hogy talán daczára mostani megviselt phisikai állapotomnak a jól ebédelő adókötelesek közé tartozom; de azon metaphoricus értelemben, a melyet a t. képviselő ur tulaj donitni látszott enuntiatiójának, mondhatom, hogy én egyike vagyok a legrosszabbul ebédelő adóköteleseknek, mert nem tekintve arra, hogy már a német időben örökös harczban voltam adófizető kötelezettségem és túlterheltetésem miatt, az alkotmányos aera óta nem volt csak egy finánezministere Magyarországnak, a kivel ugyanily bajaim miatt gyakran az orvoslás elérése nélkül tárgyalásba ereskedni kénytelen ne lettem volna. Hogy itt az ország szine előtt tett ezen vallomásomnak daczára, a mely szerint igenis a rosszul ebédelő adókötelesek közé tartozom, mégis melegen pártolom e törvényjavaslatot, azt szükségesnek tartom a ház előtt indokolni. (Halljuk!) Indokolom ezt pedig hódolva azon felszólításnak, a melyet pár nappal ezelőtt Esztergom városa képviselőjétől hallottunk, hogy igyekezzünk eszmékkel harczolni és eszméket eszmék ellen felállítani. Én megkísértem; ha nem sikerül, méltóztassék ezt különösen, a jelen pillanatban rajtam erőt vett gyöngeségemnek tulajdonítani és e tekintetben elnézésükért könyörgök (Halljuk!) Ha visszatekintek emlékezéseim táblájára, azt találom, hogy a pénzügyi bizottságok ülésein, a melyeken résztvenuem kötelességszerűen annyiszor volt alkalmam, midőn először a tisztviselők bizonyos brancheainak fizetése emeléséről volt szó és felhozatott az az argumentatio is, hogy magántisztviselők, pl. bankok elöljárói, főtisztjei, iparvállalatok elöljárói és főhivatalnokai, szakférfiak mennyivel díj áztatnak jobban, mint az államnak igen magas helyzetű tisztviselői, bátorkodtam a mennyire még emlékemben él — a következő enuntiatiót koczkáztatni és ezen enuntiatiómat egy akkori hirbapban is megírtam: Vannak bizonyos dolgok, a melyeket pénzértékre reducálni nem lehet, a melyeket pénzhez viszonyítani nem szabad, vannak dolgok, a melyeket pénzzel megfizetni sohasem lehet és ezek közé sorozom én az államhivatalnokok kiváló működését (Tetszés a jobboldalon) és azt merészeltem mondani, hogyha az államhivatalnokokat nem lelkesíti magasabb inger, nem lelkesíti a nobile officium érzéke, az a nemes ambitió, hogy ők az országot. szolgálván, ez által az országnak, hazájuknak tesznek szolgálatot: (Tetssés jobbfelől) akkor nincs az a nagy pénzösszeg, a melyly el szolgálatukat megfizetni lehetne. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) De viszont vannak kiadások, a melyek ha egyszer megpendittettek, én nem vonhatom ki magamat alóla, hogy azokat gazdálkodó hajlamomnak ellenére, rosszul ebédelő adóköteles létemre ne pártoljam. Ilyen volt a kir. cívillista. Ezen cirillisíának egész fele részben fizetője Magyarország. I Képzelhető volt oly véleményárnyalat, mely a civillistát is csak a quota arányában akarta fizetni; de sohasem jutott eszébe Magyarország képviselőinek, hogy e tekintetben a szatócskodó filléreskedésig menve, ne teljes készséggel az egész fele részét vállalják magukra. Ilyen volt továbbá a honvédségre fordított költség, a melynek hasonmérvű fizetése alól a Lajtán túli tartományok oly ügyesen és gazdálkodókig ki tudták magukat vonni, holott a magyar képviselőháznak sohasem jutott eszébe, hogy e téren törléseket indítványozzon. Itt van a Horvátországnak sok éven át és folyton nyújtott subventió. (Felkiállások a, szélső baloldalon: Elég rósz!) Itt van a Fiume városa emelésére, díszítésére, nagygyátételére fordított költség. E költségeket mind oly természetűeknek tekintettük, hogy az ország, nem mondom, hogy nyomorult, de szorongatott financiális állapotának tekintetbe vétele daczára, a többség által soha sem érintettek és mindig megszavaztattak, (Ugy van! jobbfelől.) Ilyen hatással van reám jelenleg az előttünk levő törvényjavaslat. Azt tartom, hogy ha Magyarország oly fényesen gondoskodott a souverainitás egyik factorának civillistájáról, nem fukarkodhatik a souverainitás 13*
