Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

S30, orssiigos ülés márczius 18. 1884. 5S dekeltségnek, vidéknek meglett volna az alkalom, | hogy 30—40 év alatt tegye ezen beruházásokat, teljesen képes lett volna minden segítség, minden hozzájárulás nélkül azt teljesíteni. De az Í881-ki és az azt megelőző 1876. és 1879-ki nagy vizek nemcsak a vidéket magát, hanem az azon terüle­teken levő népes városokat is végveszéiylyel, el­pusztulással fenyegette. Ennélfogva természetes is az a félelem és a lakosság azon folyamodása ugy a kormányhoz, mint a törvényhozáshoz, hogy területeik okvetet­lenül biztosíttassanak. Az is természetes volt, hogy midőn az 1881: LH. t.-cz. meghozatott, mert itt nemcsak arról volt szó, hogy a művelhető föld mentessék meg, hanem arról, hogy népes városok­nak teljes védelmi biztonság adassék a jövőre, tehát a gátak nem oly mérvekben épültek, mintha csak gazdasági területet kellett volna megvédeni, hanem építtettek azon nagy érdekeknek megfelelő arányban, melyet népes városok megvédésének érdeke követelt. Természetes következménye tehát ennek az, hogy az érdekeltség csakugyan óriási költségek előtt áll. De kötelesnek érzem magamat ugy itt a ház­ban, mint a házon kivül az iránt felvilágosítást adni bármikor és nemcsak felvilágosítást adni, de magamat igazolni is arra nézve, vájjon az adott viszonyok között a munkálatok, melyek ott telje­síttettek, drágák voltak-e ? Mert t. ház, én épen oly hibának tartom és az érdekeltekre nézve töké­letesen mindegy, akár hűtlen kezek, akár köny­nyelinü kezek által okoztatott a veszély, a kár, mely abból származik s mely egyformán sújtja az érdekeltséget. Ennélfogva nem igazolható drága­ságot elfogadhatónak nem tartok. De végre ne­kem is tetemes aggályaim voltak a munka kezde­tén azon felelősséggel szemben, mely előtt állot­tam, midőn az állampénztárból előlegeztettek az összegek oly lakosok érdekében, kiket hogy meg is hallgattam, az általában nem. a törvény rendel­kezéséből, hanem saját elhatározásomból folyt. En sokkal természetesebbnek, sokkal igazolha­tóbbnak, helyesebbnek tartom minden működé­sünknél felhasználni az autonóm közegek közre­működését, kik felvilágosítást adhatnak az ügyek állásáról s kellő időben és kellő alkalommal az ügyek vezetésére maguk is befolyást gyakorol­hattak. Épen ezért már mindjárt, midőn a leg­nagyobb munkák kiadattak, első kötelességemnek ismertem azt, hogy az egész vidék nagybirtokos­sága és népes városok képviselői mind meghivas­sanak az illető árlejtésre, melyen igen számosan meg is jelentek. Itt van kezeim között eredetiben az akkor tartott ülés jegyzőkönyve és midőn az ajánlatok felbontattak, kötelességem szerint fel­világosítottam az érdekeltségeket s elmondám, a mint itt szóról-szóraf benfoglaltatik az eredeti jegyzőkönyvben: a szükséges pénz ugyan előle- I | geztetik az állam által, nekem ugyan nem köteles­ségem, hogy az urakat meghallgassam, de arról határozott tudomással birok, hogy az ebből szár­mazó terhek az urak vállát fogják nyomni. Da­czára annak, hogy én egységes vállalat által a biztosítást helyesebbnek, jobbnak vélem a keresz­tülvitel szempontjából és annak szempontjából, hogy az gyorsabban teljesíttessék: azonban min­denek felett az érdekeltség belenyugvását óhaj­tom magamnak biztosítani és kijelentettem nekik előre ünnepélyesen, hogy akár egyes kisebb vál­lakozó, akár pedig a társulatok saját regiejökkel hajlandók ezen munkákat teljesíteni, habár az némi nehézséget és nagy megterheltetést is ró rám, a legnagyobb készséggel fogom fogadni és el­járásomat az ő határozatukhoz fogom módosí­tani, azt ajánlván az illető ministernek, mit az illető érdekeltek el fognak fogadni. Erre az érdekeltek egyhangúlag azon módot fogad­ták el, melyben azt mondják, hogy a régi árak­kal összehasonlítva, ugy találják, hogy ezen mun­kálatok nem drágák, ennélfogva ők ajánlják a vállalatban való kiadást. Ez bizonyítéka lehetne annak, hogy tulaj donképen a felelősség ezért nem egészen rajtam áll, hanem állana azokon is. De én tovább mentem, még alaposabb meg­győződést igyekeztem magamnak szerezni azután, hogy ezen munkálatok foganatba vétettek. A be­következett ősz folytán nagy esőzések állottak elő. Nagyon természetes, hogy az illető vállalkozó nem igen szívesen akarta teljesíteni a munkát és bejelentette, hogy le akar a munkáról mondani. Azt mondottam, tessék ezt Írásban beadni. És épen akkor, mikor az érdekeltek közt hallható volt bizonyos panasz, hogy a munka drága, midőn az általa teljesített 5.500,000 köbméterből még csak 1 millió köbmétert hordott ki, akkor kérte, hogy minden kártérítés nélkül storniroztassék a a szerződés. Ezt észrevétel nélkül az érdekeltek elé terjesztettem. Az érdekeltség meggyőződött, hogy a storni­rozásnak ez idő szerint helye nem lehet. De tovább mentem, azt mondották, hogy az érdekeltek olcsób­ban teljesíthetnék a munkát. Hogy ezt megpróbál­juk, a Kőrös mentén minden egyes községet, min­den egyes várost felszólítottam azzal, hogy ezen ajánlati árak mellett nem utólag fizetve, hanem én előlegezve a pénzt a szükséges munkák kivitelére, hajlandók-e elvállalni e munkát ? Erre itt van min­den egyes községtől a nyilatkozat, hogy a rend­kívüli viszonyokra hivatkozva, magokat hajlan­dóknak nem jelentik ki. Sőt tovább mentem és ez szól Széll György képviselő urnak, ki azt mon­dotta, hogy mennyivel olcsóbban teljesítette volna azt Makó városa, a mi telj esittetett az állam által. Kekem mondották ezt előbb és épen ezért meg­próbáltam Makó városát felszólítani és tekintettel I arra, hogy egy város teljesítvén az építkezési fel-

Next

/
Thumbnails
Contents