Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

1-6 330. írsíágos ülés márezius 18. 1884. fenyeget és csaknem emberi erőt meghaladó óriási erővel küzdhető le csak. Az tudja, aki látja, mily óriási küzdelem, mely sokszor eltart 3—4 hétig, sőt tovább is, gáton van akkor mindenki, közpolgár, tisztviselő, férfi, ni!, a legkisebb gyermek, ki csak egy kosárka földet elbir, gyalog, a kinek kocsija nincs; kocsin, a kinek kocsija van; kinek v;än, saját kenyerén, a kinek nincsen, a vagyonosok szednek össze, vagy pénzen vesz a község, néha közel, néha távol, néha 3 — 4 mértföldnyire s éjjel napp: 1 megfeszített erővel kimerülésig dolgozik. Csak az ártéri nagybirtokosok nem iátha tók, ugy nem láthatók jószágaik a vésznek színhelyén, pedig az ártér legnagyobb része az ő tulajdonuk. Csoda-e hát, ha ilyenkor a nép zúgolódik, ha a hosszas munkában testileg és a végmegsemmisülés miatti szakadatlan aggodalom, rettegés folytán lelkileg is kimerül, csoda-e, ha öntevékenységéhez fordul és gondoskodik módokról, hogy ha netalán gátszakadás esetén kenyértermő földjét elönti is az ár, mentse meg legalább önmagát, mentse meg övéit és édes otthonát. Ily kétségbeejtő körülmények közt épülnek a körtöltések, ily kétségbeejtő helyzetben határozta el Hódmező-Vásárhely városa is, hogy körtöltéssel vonja magát körül, mert belátta azt, hogy a mindszent- apátfilvi társulat soha védképes állapotba nem tudja hozni gátját, mert belátta, hogyamindszent-bökényi társulat felől folytonos elbontással fenyegeti, mert ott valóban csökönyösséggel párosult mit sem tevés mutatkozott folytonosan. De fel kellett építeni a körtöltést azért is, mert az ártéri birtokosok a határai közepén összegyűlt vadvizeket nem engedték lefolyni ősi természetes medenczéjében a mostani ártérbe. Ezért katonasággal kellett azokat visszatartani, hogy el ne vágják a töltést, nieby netán kiszakadva, a várost szintén, mint az i 871-ik évben, elöntéssel fenyegessék a vadvizek is. Es hogy épültek ezen töltések? Épültek a községek, a köznép saját munkaerejével, óriási megfeszítéssel. Vásárhely körtöltése 350 ezer forintba került. És most e törvényjavaslat ezen kétségbeejtő körühnények közt épült körtöltéseket akarja adóval megróni, S még hagyján, ha az állam javára és pénztárába folynék be az adó, de nem, hanem egyes nagybirtokosokból alakult szövetkezetek javára, hogy azok rétszárítási terhei könnyebbüljenek. Megjegyzem még azt is, hogy az illető kormányközegek sem teljesítették kötelességüket, annyiban, hogy nem szorították a társulatokat töltéseik kellő iuől '611 Tü dképes állapotba kiépítésére. Ugy érzem, hogy igazam van, midőn azt mondóin, hogy ezen körtöltések megadóztatása igazságtalan, de még nagyobb igazságtalanságnak tűnik fel előttem az, hogy a körtöltésen belül levő házakat is adó alá akarja vonni a törvény. Hisz ha a körtöltés védelmezi a házakat, miért fizessenek érte adót az ármentesítő társulatnak? Vagy talán nem jól értelmezem a törvényjavaslatot, mert nincs kifejezve, hogy a körtöltésen belől levő házak is adót fizetnek s igy talán a körtöltésen kivül levőket is érti. De ezt is igazságtalannak s még igazságtalanabbnak tartom, mert a nép a társulatok javára most is túlságosan meg van adóztatva. De akár igy, akár ugy értessék, én mindenesetre kivétetni óhajtom az összes épületeket a díjterhek megrovása alól. Én ugy érzem, hogy nem ezeket a községeket, hanem igenis az ártéri nagybirtokosokat kellene megadóztatni. En továbbá az utakat is ki akarom vétetni, meri hisz ezeken járnak az ártér megvédésére és hordják az anyagokat, továbbá pedig ki akarom vétetni a csatornákat, mert az 18S1 : XLII. t.-cz. azon védmüvek közé sorozza, melyeknek építési, fentartási költségei az állam által szintén elszámoltatnak. Én ugy lévén meggyőződve, kérem a t. közlekedésügyi miniater urat, méltóztassék belenyugodni abba, hogy e szakasz szövegébe a következő szavak „körtöltések, utak, csatornák, épületek" kivétessenek és bizalommal fordulva a t. házhoz, a magyar nép képviselőihez, kérem, méltóztassék beadandó módosítványomat elfogadni. Annyival inkább bátorkodom ezt tenni, mert az ártéri birtokosoknak roppant kiváltságokat adtak már az 1881 : LII. t.-cz. által akkor, mikor az 1881-iki legmagasabb árviz szine lett ártérfejlesztés alapjául elfogadva, tehát mindazon területek belevonattak az ármentesítési költségekbe, a melyek az 1881-iki töltések által felduzzasztott árviz levegőben képzelt színvonala alá esnek; s e kiváltságot jelen törvény most már az egész Tisza s mellékfolyói mentére is kiterjesztette, a mennyiben mindenütt a legmagasabb vízszint mondja ki ártérfejlesztés alapjául s az ő terheik annyival kevesbednek, a mennyivel most már az egész Tisza s mellékfolyói mentében fölvett területek az ármentesítési költséghez hozzájárulnak, sőt még kevesbednek, mert a körtöltések, átak, csatornák, épületek után kirótt teher is az ő javukra szolgál. Annyival inkább kérem azt, mert valósággal azon kiváltságokkal szemben a nép mintegy jobbágyi helyzetbe lesz ismét visszalökve s visszaemlékezteti azt mintegy azon korszakra, a melyben a földesúrnak háza után füstpénz czíme alatt forintot fizetett. Én azt hiszem, hogy a népképviselők nem fognak ilyen, a jobbágyságra vissza1 emlékeztető törvényeket alkotni. Pedig következik ! egy másik szakasz, a hol ingyenmunkára kötelei-