Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-330

41 330 országos Illés ,, ärezius 18. 18S4, napon távollétemben Széll György képviselő ur az j én nevemet kimondotta egy ügy kapcsolatában, erre nézve óhajtanék nyilatkozni. Kijelentem azonbr.n, hogy ha a t. láz bölcsesége ugy találná, hogy jobb ez ügyet tovább nem bolygatni, én készségesen elállók a szótól, (Élénk helyeslés és felkiáltások: Jobb ezt a szomorú ügyet mm bolygatni!) ellenkező esetben kérem a t. házat, hogy a szólási engedélyt megadni méltóztassék. Elnök: Azt hiszem, hogy a képviselő ur kérése jogosult, azonban miután az ügy, a melyre vonatkozik, a bizottsághoz lett utasítva és a bizottság jelentésének kapcsán a ház által pe;traetáltatni fog: talán maga a képviselő ur Ítélheti meg legjobban, vájjon nem ezélszerííbb-e, ha fölszólalását akkorra halasztja. (Helyeslés.) Hoitsy Pál: Tökéletesen abban a nézetben vagyok, a melyet az elnök ur jelzett, hogy itt nincs annak a helye, hogy a szóban levő dolgot feszegessük, főkép most, mikor a képviselőház, miként látom, ugy vélekedik, hogy erre a bizottság jelentésének tárgyalásakor lesz elég alkalom. De nem e miatt akartunk mi felszólalni; sem én, sem társaim nem akarjuk részletezni ez ügyet, mely első szóbahozatala alkalmával is oly kinos benyomást tett a képviselőházra. Annyit akarunk csak mondani — és ennyit mondani talán kötelességünkben is áll — hogy a mennyiben itten valótlanságok mondattak el és a mennyiben egyik képviselőtársunknak, Ugron Gábornak, ki most betegen fekszik, eljárása a valósággal és az igazsággal meg nem egy&zö, oly módon lett karakterizálva, hogy ez az ő eljárásának correctségére nézve is némi kételyeket képes támasztani — ismétlem, csak ennyiben és nem a dolog érdemére nézve kívánjuk megtenni megjegyzéseinket. (Halljuk/) Arra kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, nehogy az itt mondottak addig is, míg az ügy el fog döntetni, Ugron Gábor képviselőtársam eljárására nézve kételyt támaszthassanak, hogy azok megigazíttassanak. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi felszólalásban, a mely itt Széll György képviselő ur részéről történt, a következő valótlan és az igazságnak meg nem felelő passusok vannak. Először a képviselő ur azt mondotta.: „mikor lementek Czeglédre, azt gondolták, hogy az ottani nép az ő lejövetelökről nem tud semmit." Ez először is valótlan. Nemcsak, hogy tudott róla a nép, hanem az ő főemberük három órával előbb indult innen Budapestről, hogy előkészítse a népet az ő jövetelükre. Nemcsak hogy tudták ezt Széll György úrék, hanem azon emberük számára ugyanazon nyomdába, hol az ő többi dolgaikat nyomatják, nyomattak proelamatiókat, melyeket ő száz meg száz példányban kiosztott a nép közt, a mely proclamatio tele volt piszkolódásokkal az ottani polgármester ellen. Azt mondta másodszor Széll György képviselő ur, hogy miután ők megjöttek, Verhovayval együtt a népet esendességre, békére és rendre intették. Ez sem felel meg a valóságnak, mert ők szónoklatokat tartottak ugyan a nép előtt, hanem azon szónoklatok tele voltak piszkolódásokkal mi ellenünk, kik lementünk, nevezetesen Hermán és Hegedüs t. barátaim ellen, én ellenem és az ottani polgármester ellen. Egész este, egész éjszaka tartottak az izgatások és nemcsak mi rólunk volt szó, hanem a zsidókról is. Annyira békés hangon szóltak ezek a felszólalások, hogy azon éjszaka, az ünnepély előtt a zsidók ablakait beverte a nép. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a nép látván, hogy mi az emelvényre akarunk menni, kezdett minket visszavonulásra inteni. Ez sem felel meg a valóságnak. A nép nekünk egész az emelvényig helyet engedett a nélkül, hogy mégis kísérletté volna akárki is bennünket feltartóztatni. Legtöbbet mi közülünk nem is ismertek személyesen, sem engem, sem Ugron Gábor, sem Prónay Gábor t. barátaimat, senki sem ismert, annál kevésbé juthatott volna eszébe az, hogy minket utunkban feltartóztasson. A mi magát a főeseményt illeti, azt a következő szavakkal adja elő Széll György ur: „Én mindig Verhovay felé néztem, egyszerre azt hallom egy mellettem lévő, ugy láttam, az iparos-osztályhoz tartozó egyéntől, hogy „itt jönnek a polgármester emberi." Ezt meghallván az emelvény körüli emberek, rögtön feljönnek, a tért elfoglalják és kezdenek ezen urak felé, t. i. Ugron Gábor és a társai felé kiabálni, lármázni és őket egyszersmind arra kérni, vonuljanak vissza és ne zavarják meg a békét. A nép látván azt, hogy Ugron Gábor ur, mondhatni, a legnagyobb vakmerőséggel tört félénk, — t. i. az emelvény felé— azt a népet, a mely az emelvényen volt, nekem sikerült visszatartani, hogy őket még jobban meg ne támadja, mint a mennyire megtámadta." T. ház! Ez az egész leirás, mely a főmomentumot akarná jellemezni, elejétől végig valótlan, abból az egészből egy szó sem igaz. A dolog ugy történt, hogy mikor mi a templomból kijővén, az emelvény felé kezdtünk menni, ott a hol a nép nem állott nagyon sűrű tömegben — ámbár ezerekre ment a száma — szabad utat engedett mindenki; mi kértük őket; engedjenek helyet uraim. Elől ment Ugron Gábor, közvetlenül mellette magam és igy szemtan uja voltam az egész jelenetnek. Ott a hol sűrűbb lett a tömeg, egy czeglédi polgár, egy ottani mérnök ki mellénk jött, csinált utat. Kérte az embereket: „Urak engedjenek helyet a vendégeknek." És a nép engedett, előre mentünk. I Mikor az emelvényhez igen közel voltunk, akkor