Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-347

37C 317 »rszág#

3 ai biztosított előnyök és jogokat élvezik, vagy ha a kevésbbé képesített iparosok annak jó voltát fel nem ismervén, minden előnyeivel együtt elhanyagolják? (ügy van! ügy van!) De nézetem szerint a kormánynak és a törvényt hozó testületnek erkölcsi kötelessége, hogy ne engedje, hogy a jó törvény alól, mivel annak javát valaki be nem látja, kibújhasson. Már pedig, ha valaki azt kívánja, hogy ipartestület alakíttassák, de annak megalakítása, ahhoz pedig a résztvevő tagok kétharmadának beleegyezése szükséges, ez nemcsak a kényszertársulást semmisiti meg, hanem az önkéntes társulást is akadályozza, mert a be nem látó tagok a fizetendő díjaktól és kötelezettségtől félnek és azért be nem lépnek és így az ipartestület megalakítása nem jöhet létre. Ha a törvényben a kötelező társulás ki lesz mondva, akkoz az ipartestületek mindenütt meg fognak alakulni, (ügy van! ügy van!) Miután a kötelező társulás hasznát és előnyeit ismerem, annálfogva gróf Zichy Jenő módosításához nemcsak hozzájárulok, hanem még tovább megyek és bátor leszek egy módosítványt beadni, melyben kimondatni kérem, hogy hol ötven önálló iparos van az iparhatóság által, ott ipartestület által alakítandó annyival is inkább, mert már a rómaiaknál megvolt az a mondat, hogy a trés faciunt eollegium" hárman képeznek társulatot. (Derültség.) Eltekintve ettől, be lehet látni, hogy hol ötven képzett iparos van, egy erős testületi működést lehet kifejleszteni. Éles Henrik: Legyen három! GöndÖCS Benedek: Csak azért emiitettem a „trés faeiunt"-ot, hogy kimutassam, hogy kevesebb szám is elég a társulásra. Én tehát nem mint t. képviselőtársam akarja háromnál, hanem ötvennél akarom megkezdeni. Azt hiszem, a hol 50 képzett iparos, a kiben jóakarat van. egyesül, mindenesetre elő fogja mozdítani az iparos ügyet, s az iparosok javát; legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ha mindaz, a mi az ipartörvényjavaslatban foglaltatik, teljesítve lesz, az a polgárokat nem rosszabbakká, hanem jobbakká fogja tenni. És azon meggyőződésben vagyok, hogy a középiparos osztály a nemzetnek legjava; ha tehát azon leszünk, hogy ők társulván jogaikat védjék, a visszaéléseket meggátolják, ha azon leszünk, hogy ők ez utón az uzsorásoktól megszabaduljanak, már engedjen meg azon képviselőtársam, a ki beszédemet félbeszakította, hogy azt valósággal nem egészen helyesen tette, annyival inkább nem, mert ha jót akar ő, én is jót akarok mindenüit, a hol arra képesség, erő van. Óhajtom, hogy társaság legyen s a társulás által minél több jót élvezzenek azon iparosok, a kiknek sorsa ma legnyomorúságosabb, legsúlyosabb. (Éljenzés a szélső baloldalon) i Én t, ház, midőn gr. Zichy Jenő módosítvá; április 25. ä;í34. S nyát elfogadom, egyszersmind egy szót kívánok azon változtatni, t. i, „száz" helyett „ötven" szót kívánok tenni. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt): A 122. §. ekkép módosítandó: A második sorban „melyekben legalább száz" szavak helyett „melyekben legalább ötven" szavak teendők és igy lenne szövegezendő: „a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban, továbbá oly községekben, melyekben legalább ötven képesítéshez kötött mesterséggel (4. §.) foglalkozó önálló iparos van, az iparhatóság által ipartestületek alakítandók. * Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és a minister urat. (Felkiáltások jobbfelől •' Eláll! Derültség.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Azért, hogy a nem a ministernek szóló ,Eláll* hangoztatásának a mennyire lehet megfeleljek, (Halljuk !) a lehető legrövidebben fogok szólani. Bátor vagyok, t. ház, constatálni azt, hogy a befejezett vita alatt a felszólalásokból kivehető két irány az volt, mintha a kormány a kényszertestületeket nem óhajtaná egyrészről, másrészről pedig csakis a kényszertestületek képeznék az óhajt. És ezen két ellentét adott talán alkalmat arra, hogy oly hosszasan tartott a vita ezen fejezetnél. A dolog azonban nem ugy áll, mintha a kormány nem akarná a kényszertestületeket, hanem a különbség tisztán abban fekszik, hogy nemcsak hogy a kormány szintén oly előterjesztést tett, melynél fogva a kényszertestületek megalakulhatnak, de én magam is kifejeztem azon óhajomat, hogy mennél több helyen legyenek kényszertestületek (Helyeslés) és épen ezért tettem oly előterjesztést, mely szerint az ily kény szertestületek megalakítása a lehetőségek közé tartozik. Tehát nem oly nagy a különbség a két nézet között, mint a hogy a vitából levonható volna. A vita alatt felhozottak engem csakugyan nem győztek meg arról, hogy az én álláspontom és e szerint az előterjesztés nem a legigazságosabb megoldása a kérdésnek, sőt ellenkezőleg meggyőztek mindinkább az előterjesztés helyességéről, mert mindazokkal szemben, a kik azt állítják, hogy általános óhajtása az iparosoknak a kény szertestületek alakítása, azt válaszolom, hogy ha csakugyan olyan általános ez a kívánság, akkor semmi nincs ellene, hogy azok megalakuljanak; (Ugy van!) azok pedig, a kik azt állítják, hogy az értelmesebb része kívánja ugyan, de a kevésbé értelmesek nem kívánják, ezek ellenében azt mondhatom, hogy az értelmes ' része az iparosoknak mindenesetre nehezebben