Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-346

34S. országos ül is április 24. 188-1. 355 mások is. Ezt elfogadom érvnek, de nem döntő j érvnek. Nekem a kötelező testületek mellett egy főérvem van — és azt hiszem, hogy a ministerelnök ur is egyet fog érteni velem ebben. — Ez az érv a következő: (Halljuk !) Mily intézményről van itt szó? Azon agitatio közben, melylyel ezen kérdés érdeme oly gyakran elhoroályosittatott, nézetem szerint egy neme az eszmezavarnak állott ezen intézmény t. i. a kötelező testület intézményének természetére nézve elő. Miről van itt szó? Arról, hogy az iparosok körében alakittassék egy oly önkormányzati testület, melynek első és főhivatása volna, mert egyedül csak ez kötelező hivatása, ezen törvény végrehajtásával a hatósági functiók egy részét átvenni és a hatósági functiókban az iparhatóságoknak segítségére, helyettesítésére lenni. És ez annyira fontos az intézmény alapgondolatában, hogy —hivatkozom akár kire, méltóztassanak megnézni, a testillet többi teendői facultativek, melyekre nézve a kezdeményezést megteheti, de a főczéi, a miért az intézmény megalkottatott, a fennebb említett. Már most a kérdés minden önkormányzati intézmény alkotásánál nem az hogy az érdeklett többség óhajtja-e vagy sem, hanem az; vájjon a törvény végrehajtása helyesebben, pontosabban, megnyugtatóbban az önkormányzati functiók átruházásával várható-e vagy sem; az állam érdeke, a közérdek ezen intézmény által jobban megóvható-e vagy sem? A hol a törvényhozás azt találja, hogy leghelyesebben hajtható végre a törvény az által, ha önkormányzati intézmény alkottatik, ha nem állami hatóságok, hanem az érdeklettek köréből alakult közegekre bízatnak bizonyos hatósági íüetiók, akkor másodrendű kérdés az, vájjon a többség mit óhajt, de elsőrangú kérdés az, hogy helyes, czélszerű és szükséges-e a törvény végrehajtása szempontjából: és ha ugy találjuk, hogy igen, lehet mellékes érv az iparosok óhajtása, de a főérv a közérdek lesz és a közérdek, az állami érdek alapján kell határozni Ha ezt tartjuk elvi felfogásnak és nézetem szerint csak ez az elvi felfogás, megvallom tévúton járónak tartom a vitát, ha azon sarkpont körül akar forogni, hogy az iparosok többségének hullámzó vélekedése ilyen-e vagy amolyan. Mert ha ezen testületeket ugy fogjuk fel, mint a melyeket minden egyes községben és városban az iparosok többségének akarata terem meg, akkor azokra hatósági íünctiókat ruházni nem lehet, mert azok ingatagokká, olyanokká válnak, mik ma alakulnak, holnap felbomlanak s reájok a hatósági szervezetben építeni nem lehet, mert valamint az egyes városokban vagy községekben letelepedett iparosok akarata teremti meg és a többség akaratában látjuk azok keletkezésének jogi alapját: akkor el kell ismernünk, hogy a vélemények meg- j változásával azok feloszlása ugyan ily módon teljesen jogos. Akkor el kellene fogadnunk, hogy itt-ott fennállanak — másutt nem, némely helyeken feloszlanak másokon femuaradnak, koronként megszűnnek, vagy újólag felelevenittetnek, ugy a mint a koronként alakuló többségek kívánják. Másban kell tehát keresni ezen intézmény létesítésének alapját, keresnünk és találnunk kell abban, hogy szükség van-e ezen intézményre, vagy nincs azon előnyökben, melyeket tőle valószínűséggel várunk a kézműipar erősödésére, kifejlésére. És hogy e részben üdvös hatást várunk minden oldalról, hivatkozom egész röviden magára a kormány javaslatára, mert ki akarom zárni e vitából azon pontokat, melyekben ugy is egyetértünk. Ha én a t. kormány eredeti javaslatát elolvasom, ha elolvasom azon indokokat, melyek mellett a bizottság előadója beterjesztette a törvényjavaslatot, akkor azon cardinális tételt találom benne, hogy azok, mely a testületek javaslatba hozására a kormányt és annak adoptálására a bizottságot bírta, kettőben áll: az egyik az, mert ugy voltak meggyőződve, hogy ezen törvény helyes és pontos végrehajtása nagyban van biztosítva, ha az iparosoknak önkormányzati működése a hatóságok mellé járul. Mert a testületi összetartozás érzetét felgerjeszteni, az önsegély utján üdvös intézmények alkotását előmozdítani legjobban hitték a testületek megalakítása által. Ha ez nem történik, akkor tartani lehet, hogy sarkalatos dolgokban, nem fejlődik ki a jelen törvény üdvös hatálya, mint irott malaszt maradt az 1873-iki törvény számos üdvös rendelkezése; — ilyenek, hogy mást ne mondjak, a tanonezokra vonatkozó összes intézkedések, ilyen másodszor, a segédek viszonyaira vonatkozólag a törvénynek végrehajtása. És n?gyon sokat vár a kormány és maga a bizottság is azon békéltető hatóságtól, mely szabatosan és helyesen lett a bizottsági javaslatban körülírva. Ha már ennek szükségét elismerik, a mint elismerik, akkor azt kérdem, van-e más szempont, melyből a társulás kötelező voltát megtagadni lehet, mint azon egyetlen egy szempont, hogy oly helyeken ne állittassék fel kötelező testület, a hol az az ott megtelepedett iparosok csekélyszáma, míveltséghiány, szegénység vagy más okokból manifeste nem képesek azon functiók teljesítésére, melyeket a testületre a törvény kikerülhetetlenül reáró ? Ezt tartom egyedül helyes álláspontnak és ha higgadtan tekintjük a dolgot, ha a napi véleményáramlatok zavarából megtisztítjuk az intézményt, akkor azt fogják mondani, hogy csak egyetlen egy eset van, a midőn a kötelező testület intézményt meg kell tagadni: ha nem várható, hogy azon czél, melyért főleg életbe léptettetik a hatósági functiók teljesítése^ azon, hely testülete által kellően elvégeztetnek. És őszintén megvallom, ha 45*