Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-345

345 országos ülés április 23. 1884 341 tos dolgokat, melyeket Gaal t. képviselőtársam j elősorolt. Első sorban tehát rendet, fegyelmet, egyetértést akar a törvényjavaslat. Ha azt akarjuk, hogy ily rend- és fegyelemfentartó orgánum alkottassák, hát miért félünk attól ? Hiszen a rend, fegyelem és egyetértés fentartásától csak nem akarunk talán óvakodni ?! Kérdem: kik azok, a kik tulaj donkép nem akarnak ipartestületeket maguk az iparosok körében is? Azon fegyelmetlenkedők, kik nem akarnak soha semmi körülmények közt rendet és fegyelmet; bizony nem a szabadságnak, hanem a rendetlenségnek és fegyelmetlenségnek hivei. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már erről igy vagyunk meggyőződve és én erre tényeket hozhatnék fel, de statisztikával nem akarom igénybe venni a t. képviselőháznak különben is kifárasztott türelmét, de midőn látjuk, hogy épen azon iparos elemeknél, a hol legnagyobb szükség van a társulásra és testület alakítására, a közszellem legkevésbé hiányzik, sőt ellenkezőleg meg van leginkább azon törekvés, hogy rend, fegyelem és egyesülés ne jöjjenek létre, épen ott és épen azért van leginkább helye a testületi kényszernek. Én bátor vagyok Őszintén kimondani ezen szót, nemcsak körülírva, hanem valóságában, a mint arra szükség van. T. képviselőház, miután én meg vagyok győződve arról, hogy ez idő szerint hazánk iparosainak körében a belátás és az akaraterély — ezt tények bizonyítják — még kellő fokig nem fejlett; minélfogva valósággal szükség van arra, hogy az iparosokat önjavuk érdekében a törvény kényszerítse arra, hogy testületekbe álljanak; miután maga a törvényhozás és a kormány meg van győződve arról, hogy ezen ipartestületek fontosak és nélkülözhetlenek egy erőteljes iparos osztály fejlődése érdekében, ezért ezen orgánumot meg kell teremtenünk; s miután látom azt, hogy e szakaszban oly feltételek foglaltatnak, melyek az ipartestületek létrejövetelét valósággal képtelenséggé teszik, ennélfogva bátor vagyok egy módosítványt beterjeszteni, melyben egyúttal módját is igyekszem megjelölni annak, mi módon volnának az iparosok ipartestületek megalakításához kötve hogy ily feltételek fentartása mellett ipartestületek létre nem fognak jöhetni: azért én e feltételeket törlendőknek javaslom és e végből módosítványt bátorkodom benyújtani, melyben egyúttal az ipartestületek megalakításának módját is megjelölöm. Természetes, hogy a törvényben aprólékos részletekig intézkedni nem lehet, de az irányt meg lehet adni. Módosítványoni a következő: „A 122. §. 3-ik sorában „van* szó után kimarad két sor és az 5-ik sorban az „iparhatóság" szavak elé teendő a következő: „az első fokú iparhatóság által körözött íven feliratkozott önálló míves iparosok két harmadának kívánatára" a szakasz többi része marad. (Felkiáltások: Hisz ez ugyanaz!) Nem ugyanaz; fa különbség t. ház, abban van a törvényjavaslat és módosítványom közt, hogy én kihagyandónak javaslom az ipar és kereskedelmi kamara meghallgatását és a törvényhatóság hozzájárulását, továbbá nem az összes iparosok két harmadát, hanem csak az ügy iránt érdeklődők két harmadát, mert a körözött íven feliratkozott iparosok két harmadát javaslom. Én ugyanis ugy képzelem a dolgot, hogy az iparhatóság: t. i. szolgabíró, városi tanács, rendőrkapitány egy körözendő íven, melynek biztos kézhez jutásáról gondoskodik, felszólítja az összes iparosokat, nyilatkozzanak, akarnak-e ipartestületet vagy nem? és az ívre feliratkozottak két harmadának kívánatára minden további forumok meghallgatása nélkül az ipartestületek az iparhatóság által megalakítandók lennének. Ezek után ismételten ajánlom módosítványomat. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módosítványt). Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Már az általános vita alkalmával bátor voltam jelezni, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszát ugy, a mint van, el nem fogadhatom. Mindnyájan tudjuk, hogy az iparosok kívánságai között évek óta az volt a legfontosabb, melyet leginkább sürgettek, hogy nekik a kötelező testületeket adják meg. Annyira ez volt a legfőbb óhajuk, hogy egész bizonyossággal állíthatom, hogy ha negyedfél évvel ezelőtt, midőn az első ipar-enquete megtartatott, a kormány teljesítette volna azt a kívánságot és akkor ennek alapján nyújtott volna be törvényjavaslatot, akkor ennyivel az iparosok nagy zöme beérte volna. És most mit cselekszünk? Elfogadtunk oly intézkedéseket, a melyeknek hosszú időre volt szükségük, hogy odáig érlelődjenek, a hová érlelődtek és nem adjuk meg azt, a mi bárki másnak meg van és a mi kizárólagosan az ő belső dolguk és önkormányzatukhoz tartozik. Én értem azt, hogy lehet vitatkozni a felett, hogy melyik a helyesebb, a szabad társulás-e vagy a kötelező testület; de ha már egyszer elfogadjuk a testületek kötelező voltát, tegyük ezt nyíltan és őszintén és ne vegyük körül oly nehézségekkel, a melyek a lényeget illusoriussá teszik. (Helyeslés. Ugy van! a haloldálon.) Itt annyi mindenféle feltételhez, annyi fórumhoz van kötve a létesülés, hogy bízvást el lehet mondani, hogy alig lesz hely, hol ipartestület létre jöjjön. Ellenzői mindig lesznek a társulásnak, mert hiszen ha ez nem volna, nem volna szükség a kötelező testületekre, mert hiszen társulatokat az eddigi törvény szerint is alapíthattak és épen azért kérik az iparosok a testület kötelező voltát, mert meggyőződtek arról, hogy más módon nem hozhatják magokat egy kalap alá. Én tehát a nélkül, hogy többet mondanék, ha -