Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-344
316 344. országos ülés április 22. 1884. szóval nem történik, óhajtom, hogy Polónyi képviselő ur módosítványa elfogadtassék. Teleszky István: Részemről fölöslegesnek tartom Polónyi képviselő ur indítványát, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy a bejelentés ha írásban történik is, a fennálló törvények és szabályok szerint illeték alá nem esik. Bélyegilleték alá esnek jogügyletek, okiratok, de oly bejelentések pl. akár miféle törvényben, vagy szabályrendeletben előszabott bejelentés, lakváltozás, stb., azok egyáltalán nem bélyegköteles ügyletek, vagy okiratok s ennélfogva én azt tökéletesen feleslegesnek tartom, mert azt hiszem, hogy ezen bejelentés minden körülmények között bélyegmentes lesz. Krisztinkovich Ede : Én nem osztozhatom Teleszky t. képviselő ur előadásában, miután a bélyegszabályzat határozottan megszabja, hogy ott, a hol kivétel nincs, minden néven nevezendő beadvány bélyegköteles — igy hogy ha táviratilag méltóztatik valamit bejelenteni, azért az 50 kr. bélyeget megveszi a távirdai hivatal. És miután ez a hatósághoz benyújtandó beadvány, ha nincs kitéve, hogy nem bélyegköteles, megveszi rajta a bélyeget minden hatóság. Azért én Polónyi t. képviselőtársain indítványát pártolom. Csanády Sándor: T. ház! Én azt hiszem, hogy feladata, sőt kötelessége a törvényhozásnak oly törvényeket alkotni, melyeket mindenki megérthessen. Mindazon törvényeket, melyek homályosak, félremagyarázhatok, én csak oknak tartom arra nézve, hogy azok ép oly irányban magyaráztassanak, melyek az egyes emberekre nézve kártékonyak. E szempontból kiindulva, én részemről Polónyi képviselőtársam indítványát elfogadom. Elnök: A vita be lévén zárva, következik a szavazás. A 79. §. szövegében nem támadtatván meg, az elfogadtatott. Polónyi képviselő ur új bekezdésül indítványozza a következőt:• „ezen bejelentések bélyegmentesek". Méltóztassanak azok, kik ezen új bekezdést elfogadják, felálíani. (Megtörténik.) Méltóztassanak azok felálíani, a kik nem fogadják el Polónyi képviselő ur módosítványát. {Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a b) alezímet). Gr. Bethlen Ödön előadó: T. ház! A ezímre nézve stylaris módosítványt vagyok bátor ajánlani. A megelőző alczíin szól a tanonczokról, a következő szól a „segédekről", itt pedig egyszerűen ezen kifejezés használtatik „tanoncziskolák". Ugy hiszem, már analógiái tekintetéből itt „tanoncziskolákról" lenne teendő. {Helyeslés.) Elnök: Az előadó ur azon módosítása, hogy ezen b) alczím ekként hangozzék „A tanoncziskolákról", elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 80., 81. §§-at, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 8.2. §-t). Zay Adolf: E szakasz helyesen állapítja meg a tanonez tankötelezettségének idejét, kimondván, hogy az addig tart, mint tanideje az iparosnál. De én azt hiszem, hogy itt kivételeket kell tenni azokra nézve, a kik nem szorulnak azon oktatásra, melyet a tanoncziskola ad, kik mikor tanonezoknak állanak be, már egy ipar-, polgári-, reáliskolát, egyáltalában oly tanfolyamot végeztek, mely magában foglalja azon értelmi és műveltségi képzettséget, melyet a tanoncziskola akar adni. Én tehát azt kívánom indítványozni, hogy azon tanonezok, kik már polgári vagy alsóbb fokú iskolát végeztek, mentessenek fel, ha ugy kívánják a tanoncziskolák látogatásától. Módosítványom igy hangzik: „Aki polgári iskolát, vagy hasonfokú tanfolyamot végzett, ezen kötelezettség alól felmentendő." Kérem módosítványom elfogadását. Steinacker Ödön: T. ház! Én elfogadom Zay képviselőtársam módosítványát; azon esetre azonban, ha az nem fogadtatnék el, egy némi részben enyhébb indítványt volnék bátor ugyanezen irányban beadni. T. ház! Sajnos, hogy tanonczaink csaknem kivétel nélkül, vagy legalább igen csekély kivétellel a legalsóbb osztályokból vétetnek s ennek megfelelőieg az illetők iskolai képzettsége rendesen igen csekély, oly csekély, hogy a most már létező tanoncziskolákban is az idő legnagyobb részét a legelemibb tárgyakra, az olvasás, irás tanítására kell fordítani. Igen természetes tehát, hogy ezen tanoncziskoláknak alkalmazkodni kell a tanonezok nagy többségének képzettségi niveaujához. Én, t. ház, óhajtanám, hogy a mennyire csak lehet, emeljük ezen niveaut s azért minden rendszabály mellett leszek, mely ezen iskolák látogatását szigorítja; mert mindenesetre igen kívánatos az, hogy miveltebb osztályok gyermekei is lépjenek az iparos pályára és különösen, hogy bizonyos iparágak atyáról menjenek át fiúra. A nyugoti országokban nagyrészt ez teremtette meg a nagy iparos czégeket. Ha tehát az ilyen iparos fiát az iparra akarja adni, azonban mielőtt fia a gyakorlati ipar terére lépve tanonez lesz, hogy minél magasabb képzettséget sajátítson el a gyakorlati iparban, ez mindenesetre óhajtandó, de akkor nincs annak értelme, hogj^ oly fiatal embert kényszerítsünk oly iskolába járni, melynek niveauja fölött ő messze magasan áll. Hiszen másutt is az intelligentiának, a magasabb képzettségnek megadatik egy bizonyos praemium. Igy utalok csak az egyévi önkéntesi intézményre. Bár teljes szivemből helyeslem a czélt, a mit e szakasz maga elé tűz, mégis szükségesnek
