Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-329
129. or*zAgos ül'i márczlns*217. 1884. i rtíbblenne, ha a t. ház a képviselő ar e beadvány át "véleményes jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasítaná. (Helyeslés.) Tisza Kálmánministerelnök: (Halljuk!) T. ház! Én a magam részéről is teljes készséggel elfogadom a t. elnök ur által indítványozott eljárást, csak mivel a képviselő ur beadványában azon reménynek adatik kifejezés, hogy az illetékes kormányközegek teljes szigorral fognak eljárni: biztosítani kívánom már most a t. házat, hogy bármi legyen a mentelmi bizottság véleménye és az alatt is, mig ez létrejön és ezen véleménye felett a tárgyalások folyni fognak, a kormány részéről a törvény által hatalmába adott minden eszköz alkalmaztatni fog, hogy ezen csendháborítás, rendetlenség, talán bűntény megtoroltassék. (Élénk helyeslés.) Széll György: T. ház! Az Ugron képviselő ur részéről beadott kérvényben az én parányi személyem van különösen vádolva. Én e vádat mindenekelőtt visszautasítom, mert abból reám vonatkozólag egyetlenegy hang, egyetlenegy betű nem igaz. Mindenekelőtt előre óhajtom bocsátani azt, hogy én nem vagyok az az ember, ki a rend és törvény tiszteletét nemcsak itt a házban, de a házon kivül is, ott a hol arra legnagyobb szükség van, ne hangoztatnám, ne érvényesíteném. Hivatkozom multamra, hivatkozom hat évi képviselői magamtartására; történte az én választó kerületemben Makón egyetlenegy tisztviselőnek, történt-e a kormánynak egyetlenegy ministere ellenében valaha szóvali megtámadás, pedig méltán történhetett volna eljárása miatt ? Felszólalásomba:; még ezt sem tettem soha! Hivatkozom Kecskemét várusa első vagyis felső kerületében történt legközelebbi képviselőválasztásra. ISÍem én mondom, mondják sokan és arra nézve a mit mondandó vagyok, különösen a ministerelnök urat, mint belügyministert kérem fel, hogy kérdezze meg Kecskemét város kapitányi hivatalát, van-e igazam az alább csak röviden érintett dologban. A választás alkalmával ugyanis bejön hozzám a szavazatszedő bizottság szobájába, mint Vadnay Andor barátom és képviselőtársam részéről kiküldött bizalmi férfinhoz a város kapitánya s azt mondja: uram rögtön meg lesz zavarva a rend és csend, mert a pártellenfelek egymás irányában nemcsak szóváltásba bo csátkoznak, de már-már tettlegességre is vetemednek. Én erre t. képviselőház, kimegyek a választók közé, leveszem kalapom mellől Vadnay Andor jelvényét, a vörös tollat a zöld levéllel és kezembe tartva azt, ennyit mondtam: T. polgártársak ! Értésemre esett, hogy önök a kormánypárti szavazókkal szóváltásokba bocsátkoztak és csak nem tettlegességre vetemedtek. Kérem önöket arra, hogy mint jó polgárok, értelmes hazafiak a rend- és a törvénytiszteletet tartsák mindenek előtt KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. legfőbb kötelességüknek; s ezzel a csend helyre lett állítva. Ismételve kérem tehát a ministerelnök urat, mint belügyministert, méltóztassék megkérdezni Kecskemét törvényhatóságát, a mely pedig kormánypárti, különösen pedig annak rendőrkapitányát, ha vájjon igazam van-e? Innen tehát csak az eddig felhozattak után feltehető-e az a vád irányomban, mely a beadott kérvényben ellenein felhozva lett. A jelenleg fenforgó esetre vonatkozólag mindenekelőtt előrebocsájtoia, hogy engem Czegléd város függetlenségi pártjának 100-as végrehajtó bizottsága 3-szor kért fel, hogy menjek le hozzájuk és pedig a mult heti és az ezt megelőzött két vasárnapokon; több képviselőtársaim előtt azonban kijelentettem, hogy ez időtájban bokros elfoglaltatásom miatt nem fogadhatom el meghivásukat. Kétszer utasítottam vissza a meghívást. Azonban legközelebb mégis elfogadtam azt, de ismétlem, hogy nemcsak Verhovay ur, hanem a 100-as végrehajtó bizottság meghívásának is engedve. Mindannak daczára, hogy kérdezősködtem, arról nem tudtam, sem én, sem többi társaim nem tudtunk róla, hogy Czeglédre menetelünk estéjén tüntetések lesznek, sőt én az ellenkezőről értesítettem, vagyis arról, hogy csendben megyünk be, mert a ma esti lemenetelünkről nem tud a nép, csak a végrehajtó hizottság, mert minket a másnap reggeli, a mártius 15-iki reggeli vonaton várnak. Ezen hitben és reményben mentem le és mikor Czeglédre érve a vonat megállott, a legnagyobb éljenzésbe tört ki legalább 4—5000 ezer ember a vasúti állomáson, éltetve Verhovayt, a kit felvettek vállukra és ugy vittek magukkal. Én mentem, isten tudja legalább V 4 óra járásnyira, mig társaim közül egynehánynyal ismét találkozhattam. Verhovayt vitte a nép, vitte az ár. Ezek az urak: Ugron (labor és társai ugyanazon kocsiban a harmadik coiipéban ültek mellettünk. Ok láthatták és tapasztalhatták azt a rendkívüli izgatottságot és azt a rendkívüli ragaszkodást Verhovay személye iránt. (Nevetések jobbfelöl.) Igenis ez nem nevetni való, mert igy áll, ez a való tény, mert én annak személyes tanuja vagyok. (Felkiáltások jobbfelöl: Szomorú!) Bevonult a tömeg, mielszállásoltattunk. A hová Verhovay ur elszállásolva lett, ott ő felszólalt a nép előtt, őket csendre, békére és rendre intvén; s kérve, hogy a holnapi nemzeti ünnepélyre a templomban elmegyünk s onnan a Koesuth-térre vonulunk az ünnepély megtartására, legyenek szívesek ez ünnepélyen megjeleni. T. ház! Előrebocsátottam azt, hogy az indóháznál a nép ezrei részéről mily tüntetés volt Verhovay személye mellett. Másnap, márczius 15. reggelén Czegléd városának nemcsak a Kossuthtere, hanem maga a református templom és aKossuth-tér környékén lévő mellékutczák a nép által 4
