Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-329

129. or*zAgos ül'i márczlns*217. 1884. i rtíbblenne, ha a t. ház a képviselő ar e beadvá­ny át "véleményes jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasítaná. (Helyeslés.) Tisza Kálmánministerelnök: (Halljuk!) T. ház! Én a magam részéről is teljes készséggel elfogadom a t. elnök ur által indítványozott el­járást, csak mivel a képviselő ur beadványában azon reménynek adatik kifejezés, hogy az illetékes kormányközegek teljes szigorral fognak eljárni: biztosítani kívánom már most a t. házat, hogy bármi legyen a mentelmi bizottság véleménye és az alatt is, mig ez létrejön és ezen véleménye felett a tárgyalások folyni fognak, a kormány részéről a törvény által hatalmába adott minden eszköz alkalmaztatni fog, hogy ezen csendháborí­tás, rendetlenség, talán bűntény megtoroltassék. (Élénk helyeslés.) Széll György: T. ház! Az Ugron képviselő ur részéről beadott kérvényben az én parányi személyem van különösen vádolva. Én e vádat mindenekelőtt visszautasítom, mert abból reám vonatkozólag egyetlenegy hang, egyetlenegy betű nem igaz. Mindenekelőtt előre óhajtom bocsátani azt, hogy én nem vagyok az az ember, ki a rend és törvény tiszteletét nemcsak itt a házban, de a házon kivül is, ott a hol arra legnagyobb szükség van, ne hangoztatnám, ne érvényesíteném. Hivat­kozom multamra, hivatkozom hat évi képviselői magamtartására; történte az én választó kerüle­temben Makón egyetlenegy tisztviselőnek, történt-e a kormánynak egyetlenegy ministere ellenében valaha szóvali megtámadás, pedig méltán történhe­tett volna eljárása miatt ? Felszólalásomba:; még ezt sem tettem soha! Hivatkozom Kecskemét várusa első vagyis felső kerületében történt legközelebbi képviselőválasztásra. ISÍem én mondom, mondják sokan és arra nézve a mit mondandó vagyok, kü­lönösen a ministerelnök urat, mint belügyministert kérem fel, hogy kérdezze meg Kecskemét város kapitányi hivatalát, van-e igazam az alább csak röviden érintett dologban. A választás alkalmával ugyanis bejön hozzám a szavazatszedő bizottság szobájába, mint Vadnay Andor barátom és kép­viselőtársam részéről kiküldött bizalmi férfinhoz a város kapitánya s azt mondja: uram rögtön meg lesz zavarva a rend és csend, mert a pártellen­felek egymás irányában nemcsak szóváltásba bo csátkoznak, de már-már tettlegességre is vetemed­nek. Én erre t. képviselőház, kimegyek a válasz­tók közé, leveszem kalapom mellől Vadnay Andor jelvényét, a vörös tollat a zöld levéllel és ke­zembe tartva azt, ennyit mondtam: T. polgártár­sak ! Értésemre esett, hogy önök a kormánypárti szavazókkal szóváltásokba bocsátkoztak és csak nem tettlegességre vetemedtek. Kérem önöket arra, hogy mint jó polgárok, értelmes hazafiak a rend- és a törvénytiszteletet tartsák mindenek előtt KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. legfőbb kötelességüknek; s ezzel a csend helyre lett állítva. Ismételve kérem tehát a ministerelnök urat, mint belügyministert, méltóztassék megkérdezni Kecskemét törvényhatóságát, a mely pedig kor­mánypárti, különösen pedig annak rendőrkapitá­nyát, ha vájjon igazam van-e? Innen tehát csak az eddig felhozattak után feltehető-e az a vád irá­nyomban, mely a beadott kérvényben ellenein fel­hozva lett. A jelenleg fenforgó esetre vonatkozólag min­denekelőtt előrebocsájtoia, hogy engem Czegléd város függetlenségi pártjának 100-as végrehajtó bizottsága 3-szor kért fel, hogy menjek le hozzá­juk és pedig a mult heti és az ezt megelőzött két vasárnapokon; több képviselőtársaim előtt azonban kijelentettem, hogy ez időtájban bokros elfoglal­tatásom miatt nem fogadhatom el meghivásukat. Kétszer utasítottam vissza a meghívást. Azonban legközelebb mégis elfogadtam azt, de ismétlem, hogy nemcsak Verhovay ur, hanem a 100-as végrehajtó bizottság meghívásának is engedve. Mindannak daczára, hogy kérdezősködtem, arról nem tudtam, sem én, sem többi társaim nem tudtunk róla, hogy Czeglédre menetelünk estéjén tünteté­sek lesznek, sőt én az ellenkezőről értesítet­tem, vagyis arról, hogy csendben megyünk be, mert a ma esti lemenetelünkről nem tud a nép, csak a végrehajtó hizottság, mert minket a másnap reggeli, a mártius 15-iki reggeli vonaton várnak. Ezen hitben és reményben mentem le és mikor Czeglédre érve a vonat megállott, a legnagyobb éljenzésbe tört ki legalább 4—5000 ezer ember a vasúti állomáson, éltetve Verhovayt, a kit felvettek vállukra és ugy vittek magukkal. Én mentem, isten tudja legalább V 4 óra járásnyira, mig tár­saim közül egynehánynyal ismét találkozhattam. Verhovayt vitte a nép, vitte az ár. Ezek az urak: Ugron (labor és társai ugyanazon kocsiban a har­madik coiipéban ültek mellettünk. Ok láthatták és tapasztalhatták azt a rendkívüli izgatottságot és azt a rendkívüli ragaszkodást Verhovay személye iránt. (Nevetések jobbfelöl.) Igenis ez nem nevetni való, mert igy áll, ez a való tény, mert én annak személyes tanuja vagyok. (Felkiáltások jobbfelöl: Szomorú!) Bevonult a tömeg, mielszállásoltattunk. A hová Verhovay ur elszállásolva lett, ott ő fel­szólalt a nép előtt, őket csendre, békére és rendre intvén; s kérve, hogy a holnapi nemzeti ünne­pélyre a templomban elmegyünk s onnan a Koe­suth-térre vonulunk az ünnepély megtartására, legyenek szívesek ez ünnepélyen megjeleni. T. ház! Előrebocsátottam azt, hogy az indó­háznál a nép ezrei részéről mily tüntetés volt Verhovay személye mellett. Másnap, márczius 15. reggelén Czegléd városának nemcsak a Kossuth­tere, hanem maga a református templom és aKos­suth-tér környékén lévő mellékutczák a nép által 4

Next

/
Thumbnails
Contents