Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-343

543. orsiásros ülés ápriíu 21. 1884. 293 kik távollétük által tündököltek, a munkások voltak. Engedje meg a t. ház, hogy azon két lapnak némely legjellemzőbb helyeit idézzem: (Halljuk! Bálijuk!) „Főtörekvésünk a bérmunka megszüntetése és a szabad társasmunka behozatala, productiv társulatok életbeléptetése államsegély útján s a társadalmi demokratia". A társadalmi demokratia alatt „munkásállamot" ért s azon ellenvetésre, hogy ez tehát eommunismus igy kiált fel: Wenn man durchaus will, dass wir Communisten sind, nun in 33,000 Teufels Namen so sind wir Communisten". „ Általános munkásállamot akarunk, nem pedig olyat, mint a minő most létezik, s a melyben rablás, gyilkolás és lopás a kiváltságos osztályrészéről szent dolognak tartatik." És tovább: „Ezen alaptétel a kiinduló pont az általános osztályharcz élesztésére, vagyis azon harcznak gerj esztésére, melyet az elnyomott munkásosztálynak az állam és társadalom által mindenben szabadalmazott kizsákmányoló osztály ellen kivívnia kell." Azután: „Czélunk a nemzetközi munkás-szövetségnek erős támaszt szerezni Magyarországon s rajta leszünk, hogy ezen szavainkat tettleges megerősítés kövesse (871. febr. 26-án, a párisi commune huxza alatt). Megtudván, hogy három tagja a munkás egyletnek népgyűlést hivott össze s a franczia nemzet érdekében kérvényt fogadott el a képviselőházhoz dipl. közbenjárás végett: a bizottmány kinyilatkoztatja, hogy kérdőre fogja vonni, miután a tervezett kérvény nemzetiségi, tehát a socialdemokrata elvvel ellenkező szellemben van szerkesztve. Tehát a commune mellett szabad volt tüntetni, de a legyőzött franczia nemzet mellett az országgyűléshez kérvényezni, az apostasia. A fővárosi nagy napilapok egyszerűen tudomásul vették a felolvasást, a nélkül, hogy a veszélyre figyelmesekké tétetvén, igyekeztek volna annak elhárítására is valamit tenni, sőt ellenkezőleg, azóta is untalan azt hajtogatták, hogy nekünk nincs mitől tartanunk, nálunk a soeialismusnak és communismusnak nincs talaja, miután a munkáskéz szűken van, a munkabér ellenben drága, hasonlítván ekképen a strucz-madárhoz, melyről az utasok azt beszélik, hogy veszély láttára fejét a homokba dugja. így terjedt és terjed mai napig a métely, a nélkül, hogy a királyi ügyészségeknek és bíróságoknak időről időre történt fellépésén kivül bármiként is gát vettetett volna ezen áramlatnak. És hogy az aknamunka ma is foly, azt a legújabb munkáslapokból megtudhatjuk. Itt van pl. a márczius 15-én megjelent „Népaka- , rat". Ez többek közt igy szól: Majláth György gyilkosainak kivégzése után pedig igy okoskodik: „A nép kezdi már mégis belátni, hogy vele mily rút játékot űznek és e miatti gyűlöletének kifejezést is adott az által, hogy éltette az elitélteket s szidta a bíróságot és urakat, kik oka mindennek. — Ebből a socialisták azt láthatják, hogy a népréteg is kezd már látni, melyet az uri osztálynak sikerült teljesen barommá sülyeszteni gonoszságával. — Az uri osztály maga pedig ebből azt láthatná, hogy ezen általa teremtett társadalmi viszonyok között senkinek se biztos az élete, — még ssját kreatúrái között sem, legyen bár országbíró, vagy muszka ezár." A „Wochenchronik" német lap pedig márczius 23-án a többi közt igy ir: „Es stinkt inderFechtschule allerorts und es scheint, als ob sich in der Gesellschaft eine grosse Explosion vorbereitet. Nun, mag es kommen, wie es will, die Proletarier habén nichts zu verlieren, als ihre Ketten ..." És végre meg egy idézés: „Wir Arbeiter habén nur eine Nationalität, das ist die Menschheit; ein Vaterland, das ist die Erde; eine Morál, das ist die Arbeit; eine Religion, das ist die Liebe zum Streben in der edeisten Menschenbildung das höchste Glück zu erreichen." Ily tanokat hirdetnek Magyarországon, igy bujtogatják a munkásosztályt a munkaadók és általában a birtokos osztály, mondhatni az egész állami és társadalmi rend ellen. És ne higyje senki, hogy ez csak néhány rajongónak a nézete. Ezerén és ezerén vannak immár, nemcsak a fővárosban, hanem az ország különböző vidékein is, a kik ezen irányt követik; ámbár, s ezt örömmel jegyzem meg, sokkal nagyobb, határtalanul nagyobb azon munkások száma, — ezt magok ezen lapok szerkesztői is elismerik — a kik még józanul gondolkodnak és megmételyezve nincsenek. De ne feledjük uraim, hogy más országokban is eleintén kevés híveket talált a socialismus és eommunismus rendszere, idővel azonban sok százezerre szaporodtak, meg-megingatva a békét és rémületbe ejtve a társadalmat. Ugyanazért az okosság azt parancsolja, hogy mielőtt még inkább elterjedne és aggasztóbb alakot öltöne a kór, gondoskodni kell az ellenszerekről. T. ház! Két út vezet a czélra, mely szemünk előtt kell hogy lebegjen: az egyik a megtorlás, a másik a felvilágosítás és az igazságos kívánalmak teljesítése. Az első egymagában nem elegendő, bizonyítja Német-, de különösen Francziaország példája. Parisban 1848. júliusban háromnapi véres harezban, a melyben mindkét részről ezerén és ezerén estek el és 6 tábornok vesztette életét, leveretett a munkások felkelése és ime már 1871-ben még borzasztóbb alakban, a commune neve alatt ütötte fel fejét ugyanazon eszme; és daczára az iszonyú, mond-