Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-342

3!2 orszífros ül ós április 5. 1884. £8 „Interpellatió a nagyméltóságú közlekedési | minister úrhoz! j Miután a zaladraga-bucearii vasúti szárnyvonal kiépítése már 14 év óta a Buccari város küldöttségének a magyar királyi kormány részéről megígértetett és ennek következtében ezen út már is tragiroztatott, kérdem a nagyméltóságú magyar királyi közlekedési minister urat: Mikor szándékozik ezen zaladraga-bucearii szárnyvonalat kiépíteni, hogy Buccari város és kikötője a végpusztulástól megóvassék?" Ezen interpellatióra nem kaptam feleletet. Egy hosszabb idő után akartam a tett interpellatiómra a választ szorgalmazni, de mielőtt hozzá fogtam volna, jónak láttam az akkori közlekedési ministerrel gróf Zichy Józseffel, a dolgot megbeszélni, a nemes gróf nekem azt tanácsolta, hogy a szorgalmazás nem volna akkor időszerű és hozzátéve, hogy a károly város fiumei fővonal forgalmi fentartása nagy áldozatokba kerül. Figyelembe vévén ezen kijelentését, nem szorgalmaztam az ügyet, annál inkább is, mert emlékezetembe jutott Bécsben tartott delegatión egy delegátus állítása, hogy a károly város-fiumei vasúton minden egyes utazó az államnak több mint 40 forintjába kerül. De most hála az istennek a körülmények jobbra fordultak, miután az alföld-fiumei vasút szárny- és mellékvonalai kiépültek, ugy hogy a kiviteli, kereskedelmi forgalom oly nagyszerű lendületet nyert, hogy a fiumei kikötőnek közeli terrainuma majdnem szűk lett. Véleményem szerint eljött az idő, hogy a magas kormány által annyiszor igért, már is, ha jól tudora traep'rozott zaladraga-buecari" szárnyvonal valahára kiépítossék. Ezek után nem maradna más hátra, mint ezen reményben az igen t. elnök ur és képviselőház engedelmével egy táviratot német nyelven felolvasni. 1870. február 7 én Batagliarini és Pinterics Budapestről Srica Mátyás, Buccari volt polgármesterének ezt telegraphirozták: „Herrn Mathias Srica in Buccari Ministerialbeschluss Umlegung unmöglich, Flügelbahn gleichzeitig mit Hauptlinie bestimmt, allsogleiche Traeirung und Inarticulirung angenommen". Ezeknél fogva bátor vagyok a nagyméltóságú magyar kir. közlekedési ministerhez e következő interpellatiót intézni: „Interpellatió a nagyméltóságú közlekedési minister úrhoz. Miután a Zaladraga-Buccari vasúti szárnyvonal kiépítése már 14 év óta a Buccari város küldöttségének a magyar királyi kormány részéről megígértetett és ennek következtében ezen at már is tranciroztatott, kérdeni a nagyméltóságú magyar királyi közlekedési minister urat: Mikor szándékozik ezen Zaladraga-bucarii szárnyvonalat kiépíteni, hogy Bucari város és kikötője a végpusztulástól megóvassék ?" Elnök: Közöltetni fog az interpellatió a közmunka és közlekedési minister úrral. Következik Fenyvessy Ferencz képviselő ur interpellatiája. Fenyvessy Ferencz: T. ház! Az igen t. pénzügyminister úrhoz vagyok bátor egy interpellatiót intézni ; nagyon sajnálom, hogy nincs jelen. A tárgy, melyről szólani kívánok, csak nem régen, mikor a földadó-katasteri munkálatok elleni felszólalásokról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, melynél sajnálom, hogy nem lehettem jelen, ugy a képviselőházban, mint a felsőházban szóba került és nem is veszprémmegyei képviselő volt az, a ki daczára, hogy e megyével semmi érdeksolidarításban nem áll, mégis mint az egész Dunántúl egy — nem mondom közbotrány — de mint közfélelmet és egy rémpéldának ismert tényt constatálta, hogy a veszprémmegyei pápa-devecseri járásban a nagybirtokos, mint a közép- és kisbirtokos adóját 140—1507o-kal emelték fel, mely borzasztó aránytalanságon a reclamatio utján teendő eljárás sem lesz képes segíteni, mert ott oly mérvű visszaélések és hibák fordultak elő, a melyek, ha fentartatnak és azon igazságtalan és lelkiismeretlen becslések új szakértői vizsgálat és becslések utján meg nem változtatnak, akkor az említett birtokosokat a végpusztulástól semmi sem leend képes megmenteni. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy az egész Dunántúl, de ma már az egész ország többi részeiben is, mint egy rémpéldát idézik a Veszprénunegye pápa-devecseri járást az új kataster folytán ért borzasztó igazságtalanságot, melyen, szerintem legalább, a különben is szűk korlátok közé szorított reclamatio nem segít. T. ház! 240,000 katastrális holdon élő 20,000 magyar földbirtokos érdekéről van itt szó, oly érdekéről, a mely bizonyára megérdemli és azt hiszem, már is megérdemelte, hogy az ige n t. pénzügyminister ur legyen kegyes bizonyos intézkedésre magát elszánni. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, részint a ház iránti tekintetből, részint pedig, mert voltaképen az nem lenne itt helyén. Épen azért nem akarom itt vitatni, hogy pl. mennyiben volt helyes Pápa vidékének a három első osztályba sorozása, mit én nagy hibának tartok. Nem akarom vitatni azt sem, mert hiszen a ház nem felső katastrális fórum, hogy mennyiben zavarta meg az arányt ezen első osztályú vidék felállítása a vidék egyéb becslőj árasaival szemben, mit nem indokolt sem a földrajzi helyzet, sem a ' forgalmi érdek, annál kevésbbé a talajkülönbség.