Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-342

282 34i orízá<ros ülés április 5- 1884. abban a mértékben és ágon értelemben, melyben azt az arra vonatkozó törvények szabályozzák, az állategészségügyi szempont bizonyos óvintézkedéseket a vám- és kereskedelmi szövetség mellett is igazol. Igen ám, de arra az szükséges, hogy ily állategészségügyi szempontok csakugyan tényleg fenforogjanak." Az 1880-dik évben kelt osztrák állategészségügyi törvény e tekintetben egészen loyalisan és világosan intézkedik, a mennyiben ezen törvény 5. §-a azt mondja, hogy ka valamely szomszéd országban ragályos betegség az állatok közt és pedig egy, a belföldi állományra nézve veszélyes mértékben tört ki és annak átvitelétől a belföldre tartani lehetne, abban az esetben joga van a kormánynak vagy teljesen elzárni a határt, vagy a bevitelt bizonyos területre szorítni. Tehát csak azon esetekben, a melyekben ily ragály tényleg létezik. Már most ugy tudom, egész Magyarország területén, de különösen azon megyében, a melyre ezen intézkedés kizárólag tartozik, a keleti marha vésznek ez idő szerint egyáltalában nyoma nincs. Hozzá teszi még az idézett osztrák törvényhez kiadott végrehajtási rendelet az 5. §-hoz vonatkozólag szóról szóra a következőket: „Bei Anordnixng dieser Beschränkung ist es gegenwärtig zu haltén, dass der Verkehr nicht mehr gehemmt werde, als durch die Natúr der Sache und die obwaltenden Verhältnisse überhaupt gerechtfertigt erscheint". Tehát tekintettel kivan lenni arra, hogy a forgalomra nagyobb mérvben ne súlyosodjék és nehezedjék, mint a mely mérvben azt a ragály viszonyok egyáltalában indokolják. Már most t. ház, nem merő guny-e és jó hiszemüségnek nem nevezhető kijátszás az, erre a törvényre hivatkozni, midőn bizonyos rendszabályok alkottatnak, melyek egyenesen csak arra czéloznak, hogy a forgalom megnehezittessék, még pedig oly időben, midőn ragályról egész Magyarországon és különösen az érintett megyében szó sincs? {Igás! Ugy van! hal-és szélső haloldalon.) Ez az eljárás különben átvihető volna más térre is, a mire nézve legyen szabad példát mondanom. (Halljuk!) A mi egészségügyi törvényünk, az 1876: XX. t.-cz. 83. §-a, azt mondja, hogy ha valamely szomszéd országban ragályos betegségek léteznek, akkor a vesztegzár ugy a személy, mint az áru szállításokra nézve a kormány által elrendelhető. Már most egészen hasonló eljárást követne a mi kormányunk ahhoz, a mi az idézett rendeletben osztrák részről megkísértetik, ha azt mondaná, hogy Magyarországnak a Morva és Csehországban uralkodó kolera és ázsiai pestisnek áthozatalától kellvén félni, ezen szempontból a brünni és gleichenbergi posztó csak akkor hozható be, hogyha a határszéli állomásokon a desinfectióra a kellő inézkedések megtörténtek, addig pedig kitiltandó. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon. Elénk tetszés halfelöl.) Mert ez esetben is azt lehetne mondani, hogy a vám és kereskedelmi szövetség nincsen megsértve, mert nem létező ragálynak ürügye alatt, az egészségügyi törvény alapján történik az intézkedés. (Helyedés.) De Ausztriával fenálló vám és kereskedelmi szerződésünk még azon szabályt is tartalmazza 14. czikkében, hogy az egyik terület lakosai a vásári forgalomra nézve a másik terület lakosaival tökéletes egyenjogúságot élveznek. Már most az interpellatióm tárgyát képező rendeletben az van mondva, hogy minden Pozsony környékéről Bécsbe szállított szarvasmarha csakis az úgynevezett Szt,Marx-i vására vihető és sehol másutt eladás alá nem jöhet. A rendeletnek ezen pontja flagraus megsértése a vám és kereskedelmi szövetségnek az általam idézett 14. czikkelynek nem csak annak szelleme, de betűje szerint is. (Igaz! Ugy van!) Itt tehát t. ház, nem csak oly intézkedéssel állunk szemben, mely közgazdasági viszonyainkra igen káros kihatással lehet; mert utóvégre, ha ilyenek a törvény és szerződés megállapított czikkeinek korlátai közt mozognak, mi azokat sajnálhatjuk, de panaszt ellenük nem emelhetünk; hanem szemben állunk egy igen flagrans szerződés sértéssel. (Altalános helyeslés.) És ez képezi szerintem a a helyzetnek komoly voltát és ez az oka, miért intézem interpellatiomat nem csupán a földmívelési ministerhez, hanem az összes ministeriumhoz. Mi, t. ház, a vám és kereskedelmi szövetség fennállásának úgyis nagy áldozatokat hozunk ugy pénzügyi, mint ipari fejlődésünk szempontjából. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon.) Már most t. ház, nem akarok a külön vám terület kérdéséről ez alkalommal értekezni; de arra nézve gondolom, mindenki egyet fog velem érteni, hogy az egyetlen föltétel, mely mellett a vám közösség egyáltalán fentartható az, hogy legalább a mi mezőgazdasági terményeinkre nézve az Ausztriai piaczokon ugyan azon előnyöket élvezzük, melyeket mi az Ausztriai iparczikkeknek nyújtunk. (Általános helyeslés.) Én nem hiszem, hogy találkozni fogna államférfi vagy párt, mely ezen kölcsönösség nem létében a vám szövetséghez járulni, vagy azt javaslatba hozni hajlandó volna. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel interpellatiómnak két első pontját indokoltam. Annak 3. pontjára, a mely igy hangzik: „minő intézkedéseket vél helyesnek azon esetben, ha annak hatályon kivül helyezése el nem éretnék?" ezen pontra nézve kimondom mindjárt most, hogy a kormánytól választ ma sem nem kívánok, sem nem várok; mert még az ügy ma abban a stádiumban van, hogy remélni lehet a békés kiegyenlítést. Először ugyanis nem tudjuk, mily mértékig identificálja magát az osztrák kormány egy alatta álló közegnek, az alsó-ausztriai