Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-342
342. ersíágcs ttléi április 5. 1884277 Feny vessy Ferencz jegyző (olvassa a módosüványt). Teleszky István: T.ház! Én lényegben az 50. §-t helyesnek tartom és elfogadom, azonban az abban előforduló egy kifejezés nem szabatos voltára vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, a mennyiben itt az mondatik, hogy az iparosok jogosítva vannak az ország bármely részén tartott országos vásárokon akár személyesen, akár bizományos által eladni árúikat. Kétségtelen előttem, hogy itt a bizományos kifejezést nem azon speciális értelemben kívánja a törvény vétetni, mely értelmet a kereskedelmi törvénykönyv tulaj donit e szónak, a hol, mint tudjuk, bizományos alatt az értetik, a ki másnak rovására, de saját neve alatt eszközöl kereskedelmi ügyleteket. Hanem itt akarta érteni a közgazdasági bizottság a közönséges megbízottak tág körét, melyben esetleg a bizományos mint annak szűkebb alfaja szintén benfoglaltatik. Hogy ebből félreértés ne keletkezzék, szükségesnek tartom, hogy e szakasz szövegében a „bizományos" szó „megbízott* szóval cseréltessék fel. (Helyeslés.) S minthogy már egy módosítást tettem, bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy ugyanazon szakasz első bekezdésében e szót „mindenütt" nem találom helyesnek, e helyett teendő nézetem szerint: „ bárhol u . Rakovszky István jegyző (olvassa amódosítványt). Bessenyey Ernő: T. ház! Tapasztalásból tudom, hogy azon helyeken, hol a f egyen ezek házi ipar készítéssel foglalkoznak, a hetivásárokat ilyen iparczikkékkel egészen elárasztják, különösen ez a háziipar a kosár. Nem ellenzem azt, hogy a fegyenczek a kosárfonás mestersége megtanulására szoríttassanak; mert tudom, hogy az országszerte nagy szükségletet fedez, másodszor, mert megtanulják azt a háziipart, melynek készítéséből aztán megélhetnek: de azt igazságtalannak tartom, hogy ilyen kosarakkal aztán eláraszszák a hetipiaezokat és igy a legszegényebb embereknek csináljanak versenyt, kik ezzel úgyszólván életszükségletüket fedezik. Ugyanazért én e szakasz második bekezdéséhez ezen módosítványt ajánlom: Az 50.§. második bekezdésének ezen szavai után „házi iparczikkek, zárjelbe tétessék: a fegyenczek által készített iparczikkek kivételével*. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Bacon József: (Zaj.) T. ház! Az országos vásárok kérdésében nem tehetek indítványt, mert az országos vásár rendezése a jelen tárgyalás, keretébe nem foglalható, mindazonáltal Ugron Ákos t. képviselőtársam megjegyzése értelmében nem kerülhettem el azt, hogy a t. háznak és a szakminister urnak figyelmét e tekintetben fel ne hívjam. Ugy látszik ugyan, mintha az országos vásárok száma előny volna a kézművesekre nézve; de t. ház, köztudomású dolog az, hogy az országnak legalább azon részében, a hol a községek tömörebbek, számosabbak, a kézművesek nem ismernek nagyobb calamitást magukra nézve, mint az úgynevezett országos vásárokat, melyek egyfelől nem országosak, másfelől minden egyebek, csak nem vásárok. Nem országosak azért, mert a látogatók száma csakis szűkebb körre terjed, de nem vásárok, mert nem a vásárlás végett gyűl össze a nép, hanem azért, hogy mulasson. Czélszerű volna tehát azt mondani, hogy ezek polgári búcsúk, a hol megjelennek azért, hogy egynehány óráig kedélyesen mulassanak és pénzöket fecséreljék. Ezen úgynevezett országos vásárok csak azt eredményezik, hogy az illető kézművesek idejüket és pénzöket elfecséreljék. Bátran lehet állítani, legalább az ország azon részére nézve, melyre nézve tapasztalataim vannak, hogy az úgynevezett országos vásárok száma tiz akkora, mint a mennyire szükség volna. Ezt természetesen t. ház, itt ennek a törvénynek tárgyalásánál orvosolni nem lehet és ennek az orvoslásnak gátat vetnek a vásárok tartására kiadott privilégiumok. Én, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy ily privilégiumok az illetőkre nézve oly csekély értékkel birnak, hogy ha a törvényhozás a privilégiumok lerombolása utján nem is mehetne tovább, de ezeket a privilégiumokat mégis szűkebb körre lehetne szorítani. Megjegyzésem és kérésem kivált az illető szakministerhez az : méltóztassék, tekintetbe véve, hogy ezeknek az u. n. országos vásároknak szerfelett nagy száma a kézműveseknek nagyobb ártalmára van, mint bármely sok más visszaélés, mielőbb a vásárügy szervezésére nézve a törvényhozás elé törvényjavaslatot előterjeszteni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Az 50. §-ra tett észrevételekre bátor vagyok megjegyzéseimet röviden előadni. Ugron Ákos és Bacon képviselő urak az országos vásárokra tettek megjegyzést és mindketten azoknak korlátozását kívánják azon okból, mert a sok vásárok megtartása nem hasznos, hanem inkább káros. Tökéletesen osztom a képviselő urak nézetét és ennélfogva visszautasítom azon vádképen előhozott megjegyzését Ugron képviselő urnak, hogy az újabb időben minden község vásár engedélyt nyerhet a ministeriumtól, mert a vásár engedélyért beérkezett kérvényeknek legfeljebb 10 — 15-öd része intéztetik el a kérvényezők kívánsága szerint és a legnagyobb része visszautasittatik; mert csakugyan nekem is és a ministeriumnak is az a nézete, hogy a túlságos vásár engedélyezés ugy az iparosoknak mint a meaei gazdasággal foglalkozóknak inkább
