Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-342

342. ersíágcs ttléi április 5. 1884­277 Feny vessy Ferencz jegyző (olvassa a módo­süványt). Teleszky István: T.ház! Én lényegben az 50. §-t helyesnek tartom és elfogadom, azonban az abban előforduló egy kifejezés nem szabatos vol­tára vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, a mennyiben itt az mondatik, hogy az iparosok jogo­sítva vannak az ország bármely részén tartott or­szágos vásárokon akár személyesen, akár bizomá­nyos által eladni árúikat. Kétségtelen előttem, hogy itt a bizományos kifejezést nem azon speciális értelemben kívánja a törvény vétetni, mely értel­met a kereskedelmi törvénykönyv tulaj donit e szó­nak, a hol, mint tudjuk, bizományos alatt az érte­tik, a ki másnak rovására, de saját neve alatt esz­közöl kereskedelmi ügyleteket. Hanem itt akarta érteni a közgazdasági bizottság a közönséges meg­bízottak tág körét, melyben esetleg a bizományos mint annak szűkebb alfaja szintén benfoglaltatik. Hogy ebből félreértés ne keletkezzék, szükséges­nek tartom, hogy e szakasz szövegében a „bizo­mányos" szó „megbízott* szóval cseréltessék fel. (Helyeslés.) S minthogy már egy módosítást tettem, bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy ugyanazon szakasz első bekezdésében e szót „mindenütt" nem találom helyesnek, e helyett teendő nézetem szerint: „ bárhol u . Rakovszky István jegyző (olvassa amódo­sítványt). Bessenyey Ernő: T. ház! Tapasztalásból tudom, hogy azon helyeken, hol a f egyen ezek házi ipar készítéssel foglalkoznak, a hetivásárokat ilyen iparczikkékkel egészen elárasztják, különösen ez a háziipar a kosár. Nem ellenzem azt, hogy a fe­gyenczek a kosárfonás mestersége megtanulására szoríttassanak; mert tudom, hogy az országszerte nagy szükségletet fedez, másodszor, mert megtanul­ják azt a háziipart, melynek készítéséből aztán megélhetnek: de azt igazságtalannak tartom, hogy ilyen kosarakkal aztán eláraszszák a hetipiaezokat és igy a legszegényebb embereknek csináljanak versenyt, kik ezzel úgyszólván életszükségletüket fedezik. Ugyanazért én e szakasz második bekezdé­séhez ezen módosítványt ajánlom: Az 50.§. máso­dik bekezdésének ezen szavai után „házi ipar­czikkek, zárjelbe tétessék: a fegyenczek által ké­szített iparczikkek kivételével*. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Bacon József: (Zaj.) T. ház! Az országos vásárok kérdésében nem tehetek indítványt, mert az országos vásár rendezése a jelen tárgyalás, ke­retébe nem foglalható, mindazonáltal Ugron Ákos t. képviselőtársam megjegyzése értelmében nem kerülhettem el azt, hogy a t. háznak és a szak­minister urnak figyelmét e tekintetben fel ne hív­jam. Ugy látszik ugyan, mintha az országos vásá­rok száma előny volna a kézművesekre nézve; de t. ház, köztudomású dolog az, hogy az országnak legalább azon részében, a hol a községek tömöreb­bek, számosabbak, a kézművesek nem ismernek na­gyobb calamitást magukra nézve, mint az úgy­nevezett országos vásárokat, melyek egyfelől nem országosak, másfelől minden egyebek, csak nem vásárok. Nem országosak azért, mert a látogatók száma csakis szűkebb körre terjed, de nem vásá­rok, mert nem a vásárlás végett gyűl össze a nép, hanem azért, hogy mulasson. Czélszerű volna te­hát azt mondani, hogy ezek polgári búcsúk, a hol megjelennek azért, hogy egynehány óráig kedé­lyesen mulassanak és pénzöket fecséreljék. Ezen úgynevezett országos vásárok csak azt eredménye­zik, hogy az illető kézművesek idejüket és pénzö­ket elfecséreljék. Bátran lehet állítani, legalább az ország azon részére nézve, melyre nézve tapasz­talataim vannak, hogy az úgynevezett országos vásárok száma tiz akkora, mint a mennyire szük­ség volna. Ezt természetesen t. ház, itt ennek a törvénynek tárgyalásánál orvosolni nem lehet és ennek az orvoslásnak gátat vetnek a vásárok tar­tására kiadott privilégiumok. Én, t. ház, azon nézet­ben vagyok, hogy ily privilégiumok az illetőkre nézve oly csekély értékkel birnak, hogy ha a tör­vényhozás a privilégiumok lerombolása utján nem is mehetne tovább, de ezeket a privilégiumokat mégis szűkebb körre lehetne szorítani. Megjegy­zésem és kérésem kivált az illető szakministerhez az : méltóztassék, tekintetbe véve, hogy ezeknek az u. n. országos vásároknak szerfelett nagy száma a kézműveseknek nagyobb ártalmára van, mint bármely sok más visszaélés, mielőbb a vásárügy szervezésére nézve a törvényhozás elé törvény­javaslatot előterjeszteni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: T. ház! Az 50. §-ra tett észrevételekre bátor vagyok meg­jegyzéseimet röviden előadni. Ugron Ákos és Bacon képviselő urak az országos vásárokra tettek megjegyzést és mindketten azoknak korlátozását kívánják azon okból, mert a sok vásárok megtar­tása nem hasznos, hanem inkább káros. Tökélete­sen osztom a képviselő urak nézetét és ennélfogva visszautasítom azon vádképen előhozott megjegy­zését Ugron képviselő urnak, hogy az újabb idő­ben minden község vásár engedélyt nyerhet a mi­nisteriumtól, mert a vásár engedélyért beérkezett kérvényeknek legfeljebb 10 — 15-öd része intéz­tetik el a kérvényezők kívánsága szerint és a leg­nagyobb része visszautasittatik; mert csakugyan nekem is és a ministeriumnak is az a nézete, hogy a túlságos vásár engedélyezés ugy az iparosoknak mint a meaei gazdasággal foglalkozóknak inkább

Next

/
Thumbnails
Contents