Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

Í2 P>28- országos ölés márceiís 14- 1884 vaslatához nem járulhatok, azon okokból, melyeket az igen t. minister ur kifejtett, de még azért sem, mert részemről annak, hogy a belebbezések oly nagy arányban ejtessenek meg, a mint az talán egyszer czéloztatott, nem volnék pártolója. Méltóztatik ugyanis tudni, hogy az eszközölt felvételek és műszaki vélemények szerint ezen nagyarányú belebbezés, a mely százezrekbe, esetleg milliókba kerülne, alig fogna eredményezni egyebet, mint néhány milliméternyi vizszínsülyesztést. No már egy pár milliméternyi vizszínsülyesztés miatt ily költségbe belemenni, azt hiszem nem volna helyén. Ez nem zárja ki, hogy ott, ahol legszükségesebb, a hol evidens szorulat van, a kormány által intézkedések történjenek. De a másik határozati javaslathoz sem járulhatok, melyet Hermán képviselő ur adott be; még pedig azért nem, mert mint az igent, közlekedésügyi minister ur kijelentette, hogy tekintve a sövényházi-szegedi társulat rendkívüli viszonyait és különösen az abnormis védekezési viszonyokat, külön fog előterjesztést tenni. Én azt hiszem, hogy e részben meg lehet nyugodni a minister ur nyilatkozatában ; semmi szükség arra, hogy a kormány külön határozati javaslattal erre utasittassék. És ezek után csak egy-két észrevételt leszek bátor még tenni. Hermán képviselő ur azt mondja, hogy a törvénynek az a czélja, hogy ugy mint addig ezentúl is deputatiók járjanak ide, hogy a kormány befolyását jobbra vagy balra adományozhassa és érvényesíthesse. (Felkiáltás a szélső balról: Igaza van abban!) No már abban nincs igaza és nincs igaza azért, mért eddig történt az, eddig panaszolhatta volna a képviselő ur, hogy esetről esetre intézkedik a kormány, esetről esetre tesz leírást, de most, mikor épen ennek elkerülése czéljából azért, hogy ilyen versengés a társulatok közt ne lehessen, egy fix maximalis százalék állapittatik meg, a mely minden társulatra nézve egyaránt irányadó, azt hiszem, ez a vád semmi alappal nem bir. Én csak szerencsét kívánhatok a kormánynak azon fokozott bizalomhoz, melyet Hermán t. képviselő ur irányában nyilvánított, midőn az állami befolyásnak nagyobb tért kivan. De én azt tartom, hogy ilyen vállalatoknál, minő a Tiszaszabályozás, a mely főleg gazdasági vállalat, nem volna helyes a „zu viel regieren" elvére térni és nem volna helyes ez által az államra nagyobb terheket hárítani. Még csak egyet kívántam megjegyezni. Az sem áll, a mire Tors Kálmán t. képviselő ur egész érvelését alapította, hogy t. i. a törvényjavaslat az u. n. fensikterületek megterheltetését czélozza. Hivatkozom e részben báró Bánhidy Béla képviselő urnak egy alkalommal tartott beszédére, a mikor ő igen szépen kifejtette, hogy tekintet nélkül az 1881: LII. t.-czikkre s annak területén kivid is az árvizek elleni hozzájáruláshoz az u. n. fensíkterületeket is mindenhol, a hol akarták bevonták és megterhelték. Már most mit tesz e törvényjavaslat szemben a jelenlegi helyzettel, midőn a fensíkterületeknek, azok majorizálását és megterhelését illetőleg nem volt semmi oltalmuk? Most védelmet, oltalmat nyújt nekik az által, hogy egy egészen érdektelen félre, t. i. a közmunka és közlekedésügyi ministerre bizza, a vizszinek és a vizszinek közti arányok megállapítását és oltalmat nyújt a törvényjavaslat az által is, hogy 60%-al szemben ezen területek maximális hozzájárulását 20'A-ban állapítja meg. Már bocsánatot kérek, azt hiszem, mindenkinek szivén fekszik a Tiszavölgy érdeke, de e kérdést csupán a Tiszavölgy szempontjából nem lehet elbírálni, azt az állam szempontjából kell elbírálni és tekintettel kell lenni az ország többi vidékeinek is jogos érdekeire : azt nem lehet megengedni, hogy a fensík területek, a melyeket kétségtelenül védnek a töltések, azok ne fizessenek, hanem fizessenek helyettök, p. o. a hegyi vidékek, melyek árvizet sohasem látnak. (Helyeslés.) Azt hiszem, mikor a bizottság ezen törvényjavaslatot szövegezte, akkor a kérdés pénzügyi részét illetőleg nemcsak egy vidék, hanem az ország minden vidékeire egyenlő tekintettel kellett lennie; ilyen értelemben vagyok azt bátor elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Hermán Ottó képviselő ur kivan szólni. Herman Ottó: T. ház! Minthogy a t. közlekedési minister ur az én határozati javaslatomra nézve úgy nyilatkozott, hogy annak minden állítása valóban reális és megígérte a maga részéről a megoldást itt a ház színe előtt ünnepélyesen: határozati javaslatomat ezennel visszaveszem. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A törvényjavaslat ellenében most már csak a Széll György képviselő ur határozati javaslata áll fenn. Hogy ha a törvényjavaslat elfogadtatik, akkor a határozati javaslat elesett, ellenkező esetben, ha a törvényjavaslat nem fogadtatik el, akkor a határozati javaslat fog szavazás alá bocsáttatni. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassék meghallgatni a határozati javaslatot. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa): Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a napirenden levő és a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról, ezen folyók völgyeinek ármentesítésérő], úgyszintén a vizszabályozó és ármentesítő társulatok igazgatási szervezéséről szóló törvényjavaslatot a közlekedési bizottság szövegezése szerint általánosságban arészletestárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség