Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-341

341. országol üléi április 1. 1884. 255 feniartását és alkalmasását s arra kérem a t. házat: ne méltóztassék mellőzni, ne méltóztassék megszűntnek tekinteni azon nagyfontosságií alapelvet, mely ezen törvényben lefektetve van, mert mentelmi jogunk törvényes alapja jóformán egyedül ezen törvényben fekszik és nagyon kérem az én t. képviselőtársaimat, a kik talán a formára túlságos súlyt fektetnek, óvakodjanak attól, hogy gyermekestül öntsük ki a fürdőt. Én tehát ragaszkodom határozati javaslatomhoz. Azonban elismerem t. ház, hogy az 1723. törvénynek alkalmazása jelentékeny nehézségekkel jár. Megengedem azt is, hogy a 150 év óta közbejöttek folytán ezen törvény magyarázatot is igényel, mindenesetre pedig elismerem czélszeruségét annak, hogy a törvény alkalmazásánál a bírónak állását, a bírónak erkölcsi felelősségét könnyítsük meg az által, hogy irányt vegyen a képviselőháztól magától arra nézve, hogy miként keh ezen törvényt végrehajtania. És mivel mindezt elismerem és mert általában ezen ügyet igen nagyfontosságúnak tartom, melv minden oldalról való kellő érett mefffodtolást igényel, mire a t. háznak legjobb alkalmavan a bizottsági tárgyalásokban, én ezennel magáin bátorkodom arra kérni a képviselőházat, méltóztassék határozati javaslatomat az igazságügyi bizottságnak kiadni, (Helyeslés) azon utasítással, miszerint tegyen sürgős jelentést arról: miként lenne : az 1723 VII. t.-ez. Hermán Ottó képviselő bántalmaztatási esetére alkalmazandó; továbbá mit kellene tenni jövőre nézve az országgyűlési tagok mentelmi jogának világosságba helyezése és biztosítása végett? Bátor vagyok ezt a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani. (Elfogadjuk! a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa as indítványt): „A tárgyalás alatt levő határozati javaslat az igazságügyi bizottságnak adatik ki sürgős jelentéstétel végett az iránt: miként lenne az 1723: VII. t.-ez. a Hermán Ottó képviselő bántalmaztatása esetére alkalmazandó és mit kellene tenni jövőre az országgyűlési tagok mentelmi jogának világosságba helyezése és biztosítása végett". Pauler Tivadar igazságögyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár határozott véleményem, a melyet a ház előtt kijelenteni kötelességem, hogy az 1880: XXXVII. t.-cz., melyabüntető törvénykönyvet életbe léptette, világos szavakkal minden előbbi törvényt, melyek büntetést szabnak, eltörölte, akár intézkedjék azokról a büntető törvénykönyv, akár nem, hacsak az életbe léptetési törvényben világosan kivéve nincsenek, az 1723: VII. t.-cz. pedig ott kivéve nincs, tehát hatályon kivül van helyezve; ámbár meggyőződésem, hogy még azon esetre is, ha erre nem alkalmaztathatnék ezen törvény, a mint pedig kell alkalmaztatnia, előbbi törvényeink mint az, mely a királyi tábla illetékességét megváltoztatta, mint első folyamodása bíróságot megszüntette, mint mely a vérdíjt eltörölte 1871-ben, ezen törvény alkalmazását formaliter lehetetlenné teszik; ámbár meggyőződésem, hogy az actus majoris potentiae többé a mi törvényeinkben jelenleg fent nem áll, annak azon büntetése, hogy valaki fejváltságban, hogy jószága elvesztésében elmarasztassék, a melyeket azonban a commnnis aestimatio szerint visszaváltani lehet, melynél fogva 4 frtra becsültetik egy paraszttelek, a mennyiben pedig az benépesítve nem volna, 2 írtban stb., oly intézkedések, melyek egyáltalában fenn nem állhatnak: ámbár meggyőződésem, hogy miután ezen törvény szerint, még ha fennállana is, az országgyűlés tagjainak diffamatiója 200 frtban, tehát jóval enyhébben büntetnék, mint bárkinek becsületében sértése, mely az érvényben levő törvény szerint 500 frtban van megállapítva; ámbár meg vagyok győződve, hogy ha ezen törvény egész épségében fennállana, ha fennállana a régi rendszer, mely szerint a kir. tábla, a karok és rendek táblájának kiegészítő része harmadnapra a vádlottat megidézhette és Ítéletet mondhatott, ha fennállana is, a képviselőháznak nem volna jogában azt kimondani: elrendeli, hogy azok megbüntettessenek, mert a régi rendszer szerint is csak actió alá vehette és a biró határozta meg azután, hogy megbüntethető-e vagy nem ; ámbár meg vagyok győződve, hogy ha ezen törvény fennállana, akkor itt, a házban, elmondot tak miatt lehetne az illetőt bíróság elé vonni, mert a törvény világosan mondja, hogy „in loeo dietali aut publici consessus calumniatores at diffamatores toties-quoties in poena florenorum ducentorum condemnentur", amint 1832-ben meg is történt, hogy egy káptalani követ azon egyszerű kijelentése miatt, hogy „nem igaz", a mit követtársa mondott, perbe fogatott; tehát mondom, habár meggyőződésem, hogyha ez fenn is állana, alkalmazása nem abban áll, hogy a ház maga határozza el a büntetést, hanem vád alá helyezi az illetőt és a biró mondja ki az ítéletet; ámbár tehát mindezek az én meggyőződésemet képezik, hogy ennélfogva a törvény alakilag hatálytalan, ha fennállana is, azt többé alkalmazni nem lehetne, mert épen a mentelmi jog azon fogalmával ellenkezik, hogy nem lehet a képviselőt azért, a mit a házban mondott, felelősségre vonni, holott ezen törvény szerint ezért is felelősségre vonható: minthogy átlátom, hogy a kérdésnek elvi oldala, a mennyiben a képviselő állását illeti, sok tekintetben megfontolást igényel, részemről nem j ellenzem, hogy az igazságügyi bizottsághoz uta-