Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

2-10 340 erszétoi Ülés április 3. 1881. Ernuszt t. képviselőtársam javasolt, hogy t. i. a rokoniparágak közt az átmenet feltétlenül meg legyen engedve, mert az, a ki ezen iparágak egyikét elsajátította, a többiekre nézve is bír bizonyos fokig szakképzettséggel. A nem rokon iparágakra nézve azonban az átmenet csak különösen figyelemre méltó körülmények közt iparhatósági engedélyivel történjék. Nem állanak e tekintetben azon gyakorlati ellenvetések, a melyeket Hegedűs képviselő ur iparkodott érvényesíteni. Nem áll ugyanis az, hogy a rokon iparágakat megállapítani egyáltalában nem lehet, hogy ez impractieus és nem definiálható fogalom. Szerintem ez lehetséges. Hogy példákat idézzek: a nyerges és szíjgyártó munka, a csizmadia és czipész, a férfi, a női és szíír.ízabó rokon iparágakat tíz. De nem szaporítom a példákat s ezzel is csak azt akartam illustrálni, hogy gyakorlatilag megállapíthatók azon csoportok, a melyek rokon iparágakat képeznek és a melyek közt az átmenet a qualificatió elvének sérelme nélkül megtörténhetik, mert a ki ezen iparágak egyikét elsajátította, szakképzettséggel bir a többiekre nézve is. De miképen állunk a nem rokon természetű iparágakkal? E tekintetben mi egy lépéssel tovább mentünk a korlát felnyitásának útján, mint akár az előttem felszólalt némely t. képviselő társam, akár az osztrák ipartörvény, a mely etupán rokon természetű iparágra — (Felkiáltás a szélső balfelöl: Helyesen!) és ott is csak iparhatósági engedélylyel — engedi az átmenetelt, felfogásom szerint nem helyesen, különösen a mi körülményeink közt, a hol annyi kisebb községben van elszórva ennyi iparos, a kit nehéz ezen megszokott talajából — melyben felnőtt, melylyel összeköttetései vannak, melyben esetleg mellékesen egy kis kerti műveléssel is foglalkozik — átvinni más helyre s kinél könnyen beállhat az az eset, hogy sem a saját, sem a rokon iparágban ott nem boldogulhat. De ezeknek helyzete nem oly tragicus, mint a minőnek Hegedűs t. képviselőtársam itt a humánisEÜUS húrjainak megpendítése végett festeni jónak látta. Először már Zay Adolf t. képviselő ur kiemelte, hogy a tanonezkodásnak újabb megkezdésére való kényszerítésről szó sem lehet. Nem tudom, hogy Zay képviselő ur hivatkozása egészen megállja-e helyét. Hegedüs Sándor: Ez a kérdés! Gr. Apponyi Albert: Nem tudom, sok szól azon felfogás mellett, hogy a 4. §. alapján egyszer megszerzett tanonezbizonyítvány minden iparágra vonatkozik. ^Én ezen értelmezést nem tenném magamévá. Én a tanonezkodást és a tnnonezbizonyítványt csak speciális, azon iparágra vonatkozó képesítést adó okmánynak tekintem, a mennyiben a tanonczkodás végeztetett. De itt van a 6. §., a melyet csak imént fogadtunk el, és a mely a három évi segédkezést is qualifieatiónak tekinti. Arra, hogy egj családapa hajlott korában más valakinek atyai hatalmába legyen kénytelen átmenni, hogy férfi méltóságának sérelmével iskolapadra üljön és teljesíteni kellene mindazt, a mit a tanonezra nézve a törvény megállapít, abból az egész, az idegrendszer meghatására számított képből tulaj donképen semmi sem felel meg ezen törvénynek. De evvel szemben ismétlem, hiszen mi a gyakorlati élet követelményeivel számolni kívánunk a legszélsőbb határig s ezért nyitotta — véleményem szerint igen helyesen — Ernuszt t barátom azt az ajtót a gyakorlati élet ezen követelményének „hogy az iparhatóság figyelemre méltó körülmények közt ezt megengedhesse*. Már most azt mondja t. képviselőtársam, hogy ha az iparhatóságra akarjuk ezt bizni, melyek lesznek ezen figyelemreméltó körülmények ? Hát az iparhatóság határozzon, a melyben concurrenseit találja az illető iparos, a ki más iparágra átmegy? En nem tudom, honnan vette t. barátom azt, hogy az iparhatóságnál, midőn ily kérdés felett intézkedni kell, coneurrenseket fog találni az illető iparos. Az iparhatóság teendői az ipartestületre, tehát az iparosokra, az illető iparosconcurrensekrecsak azon ügyekre nézve vannak ruházva, melyek a jelen javaslat 3. és 4. fejezet a), o), c) pontjai közt foglaltatnak és ezekhez nem tartozik ezen I. fejezetnek semminemu intézkedése, tehát ez sem. Tehát arról, hogy a régi czéhrendszer kinövéseihez hasonlóképen itt is az önálló iparíízhetési jogot a concurrensek eldöntésétől tegyük függővé, arról t. barátom indítványában egyáitaban szó nincs. De mik lesznek azon figyelemreméltó körülmények, melyeket az iparhatóságnak méltányolnia kellend. Lesznek azok, melyekre az indokolásban utaltatik. Lesz az, hogy vájjon csakugyan bizonyos iparágnak előnynyel és a megélhetésre elegendő jövedelmezőséggel való íízhetősége megszünt-e bizonyos környéken? Hogy vájjon az illető iparos nem tartozik-e az ezermesterek kárhozatos fajtájához, kik mindenbe belekapnak és semmiben valamire valót előállítani nem tudnak; hogy igazán szükség, a helyzet kényszere vagy csupán a kapkodás ingere birf-e valakit arra, hogy új iparágra menjen át? Ezek azon fontos körülmények, melyeket az iparhatóság egészen elfogulatlan, annál is elfogulatlanabb, mert hiszen a másodfokú iparhatóság — ha az elsőfokúnál nem is tételezünk fel némely esetben teljes elfogulatlanságot a szolgabirónái, a ki esetleg helyi befolyások alatt áll — a másodfokú iparhatóság az alispán és végre a ministerium, melynél Hegedűs képviselőtársam különösen meg lehet nyugodva, hogy ott nem megszorító, de tágító értelemben fogják magyarázni ezen, a qualificatióra vonatkozó szakaszt,