Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-339

339. erssságo. ülés ápríüs 2. 1884. o?eq 3 év pedig kivétel. Miután pedig nem létezik nemzetközi szerződés, mely az államot arra kötelezné, hogy a saját alattvalóira, a belföldiekre alkotott kivételeket applieálja a külföldiekre, nem hiszem, hogy helyesen járnánk el, ha szemben a beözönlő iparosokkal, mi azoknak előnyt adunk. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én mindenekelőtt a magam részéről is, mint a ki e szakasz intézkedéseit szintén fontosnak tartom, kijelenteni kívánom azt, hogy a gróf Apponyi Albert által beterjesztett módosítványt egész terjedelmében elfogadom, annyival inkább, mert az, még az eredeti szövegnél is közelebb áll egy fontos tekintetben az én nézetemhez, a melynek a bizottságban is kifejezést adtam, azon nézetemhez t. i., hogy a műhelyben működés is egyfokúnak tekintessék a gyárban működéssel. Ha szót kérek — mert hiszen ha elfogadok valamit, ezért még nem szükséges szólni — ezt ezt csakis azért teszem, hogy a külföldiekre vonatkozólag hallottakat rectificáljam. Igen jól jegyezte meg Apponyi Albert t. képviselő ur— és ezt az előttem szólt t. képviselő ur is elismeri — hogy egyforma eljárás biztosíttatik a szerződésekben. Már most a külföldiekre nézve minő eljárás alapittatik meg?A4-ik és 6-ik szakasz combinative azt mondja, hogy vagy 3 évi tanonezságot kell igazolni és két évi gyakorlatot, vagy a módosítás szerint, ha valaki egy bizonyos kort elért, elég igazolnia három évi gyakorlatot. Már most méltóztassék kissé tovább menni. Az az első alternatíva, hogy vagy három évi tanonezságot és két évi gyakorlatot kell kimutatni, a legtöbb külföldire nem alkalmazható, mert a legtöbb külföldi államban nincs behozva a tanonczrendszer. Ha tehát egyformásításról van szó, csakis olyan intézkedéssel eszközölhetjük ezt, a mi possibilis, különben már nincs meg az egyformaság. Ha a külföldire nézve azt mondjuk, hogy három évi tanonczság és két évi gyakorlat a feltétel, de 21 éves kort határozunk meg, akkor ez nem egyforma eljárás azon eljárással, melyet a magunk honosaival szemben követünk, mert akkor különbséget teszünk, a mi nem egyeznék meg a külfölddel kötött szerződésekkel. A képviselő ur azonban úgy látom, hogy főleg a bécsi viszonyokra helyezi a súlyt. (Halljuk! szélső balon.) Már én azt gondolom t. ház, hogy szabad ugyan — bár némi tekintetben a vám és kereskedelmi szövetségnek speciális intézkedései is vannak — a bécsieket is ép ugy külföldieknek tekinteni, mint másokat, de csak is annyira, mint másokat. Ha most oly •distinctio hozatnék be, mely más külföldit nem sért, csak az ausztriait sérti, ez ismét nem egyeznék meg az igazsággal, pedig ha a képviselő ur okoskodása érvényesülne, az vagy oda vezetne, hogy a külföldiek határozottan kizáratnának, vagy pedig hogy különbséget kellene a kettő között | tenni De még tovább megyek. Ha mind a két alternatívát elfogadjuk, a mit jeleztem, hogy a törvény felállít az ipar önálló tízesére, akkor talán némely részről még megkönnyítenők a bejövetelt, mert hiszen akkor nem lehet azt mondani, hogy a törvény annyi tanonczidőt kivan, de nagyobb kort, mert ismétlem, akkor nincs meg az egyenlőség, akkor megadjuk a lehetőséget 18 éves korban is, a mi pedig a képviselő ur intentiójávaí ellenkeznék. Én általában azt hiszem, hogy ezen tekintetben a leghelyesebb az, a mit gr. Apponyi t. képviselő ur indítványozott. Csak egyet kívánok még megjegyezni és ez az, hogy nemcsak külföldiekre vonatkozólag szólt e szakasz eredetileg, hanem a külföldről jövő honosokra nézve is. Azt pedig tán nem méltóztatnak tagadni, hogy számtalan magyar iparos kezdi pályáját akár Francziaországban, akár — és még sokkal nagyobb számban, mert ezekre megy az ott levő magyar iparosok száma — Ausztriában. Már most ezeknek hazatérhetését és szt, hogy hazájukban érvényesítsék másuttszerzett tapasztalataikat, meg akarjuk nehezíteni? Azt tartom, hogy ez nem volna helyes; pedig ismétlem, ez a szakasz azon honosainkról is szól, kik oly helyen tanultak, a hol tanonezbizonyítványt nem kaphattak, mert sok helyen — Bécsben kaphatnak — nincs is tanonczbizonyítvány. Nem szabad ezekre nézve a hazatérést megnehezíteni, a mi nem válnék az iparnak sem hasznára. Én tehát ismétlem, mert itt külföldről jövő honosainkról is van szó és mert a külföldiekkel szemben, mint gr. Apponyi helyesen mondta, a nemzetközi szerződések meghatározzák az egyforma elbánást, e tekintetben különbséget tenni nem lehet és mert azon módosítvány, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő ur beadott, a törvényes követelményeknek megfelel és minden különbségtől eltekint, azt elfogadom. (Helyeslés jobbfelől) Láng Lajos: Én, Polónyi Géza képviselőtársam indítványával szemben gróf Apponyi képviselőtársam indítványát fogadom el, engedje meg azonban a t. ház, hogy általánosságban mégis az ezen szakasz iránya ellen emelt vádra, melyet Polónyi t. képviselő ur hangoztatott, igazolni megkísértsem azt, miért tettünk a 6. § nál egyáltalában kivételeket a 4. §. általános elvei alól. Ismétlem nem az volt szándéka a bizottságnak, hogy a qualificatiónak elvét, melyet felállított az 5. § ban, illusoriussá tegye a hatodikban, hanem az, hogy a mennyiben a gyakorlati élet követelményei azt ugy hozzák magukkal, ennek szigorúságát bizonyos mértékig enyhítsük. És micsoda szempontok közt kívánatos ezen enyhítés; erre vonatkozólag akarom csak pár rövid szóval álláspontomat jelezni. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a