Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-339
339. országos ülés ápri is 2. 1884. 213 szemben azon indítványnyal, melyet a t. elnök ur tett, hogy a javaslat egyszerűen kinyomassák és holnap vagy holnapután napirendre tűzessék, én a magam részéről tekintve a dolog rendkívül nagy fontosságát, a mely a lehető legnyugodtabb, leghiggadtabb tárgyalását követeli meg, bátor vagyok azt indítványozni, hogy a határozati javaslat adassék ki a mentelmi bizottságnak, hogy ez megvitatva a dolgot és a teendőket, tegyen jelentést a háznak. (Ellenmondás jobbfelől és felkiáltások: Nincs rá szükség!) A mi a dolog azon részét illeti, a melyet a ministerelnök ur jónak látott most ez incidensből felhozni, engedelmet kérek, hogy arra egy pár megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Hogy ki a bűnös abban, hogy ily állapotok vannak ma Magyarországon: én határozottan nem akarom azt állítani, hogy ennek kizárólagos oka a kormány. (Mozgás és derültség jóbbfelöl. Fölkiáltások : Tehát határozatlanul mondja ?) HegedÜS Sándor: Jól kezdi a tárgyilagosságot. Helfy Ignácz: Nem értem, miért veszik zokon tőlem a t. képviselő urak, hogy nem okolom a kormányt. Azt mondom, hogy nem állítom azt. (Közbekiáltások: De azt mondta: Nem kizárólag!) Azt mondtam, hogy nem állítom. (Zaj a jobboldalon^) Ismeretes Saint-Just azon mondása, hogy mikor az ország szerencsétlen, mindenki bűnös. Én ezt a mondást, habár sokszor idéztetik, mindig túlzottnak tartottam, mert lehetnek és vannak is oly országos szerencsétlenségek, a melyeket csak egyes csoportok, néha egyes emberek okoznak; de az már igaz, hogy midőn az egész országban annyira sülyedt a közérzület, a korszellem, mint — fájdalom — mi nálunk, (Felkiáltások jóbbfelöl: Kik süly esz-ették,?) akkor csakugyan azt mondom, hogy verje mindenki a mellét és valljuk be, hogy mindnyájan bűnösek vagyunk. Tehát én nem hibáztatok egyeseket. De minthogy már a t. ministerelnök ur ezt a dolgot felhozta, engedelmet kérek, hanem én egészen olyan ártatlannak ezekben az állapotokban a t. kormányt általánosságban el nem fogadhatom. (Zaj jóbbfelöl. Igaz! TJgy van! a szélsőbalon.) Megmondom miért? mindnyájan tudjuk, nem titok, hogy ezek a dolgok az antisemitismussal egyidejűleg fejlődtek. Szalay Imre: Előbb voltak már! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek : egyidejűleg fejlődtek vele. Az pedig tény, a mit eltagadni nem lehet, hogy az antisemitismus ott az önök soraiból keletkezett. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Nem áll! Igaz! TJgy van! a szélsőbalon. Nagy zaj.) Csanády Sándor: Világos! Helfy Ignácz: Ha akkor mikor a kormánypártnak akkori tagja legelőször felszólalt még pedig felszólalt oly hangon, hogy nyiltan kikelt ezen országnak egy egész felekezete ellen, azt a legimpossibilisebb sértő kifejezésekkel illette, — mondom — ha akkor a t. ministerelnök ur feláll és tiltakozik ellene, (Felkiáltások jóbbfelöl: Fel is állt! Tiltakozott is!) ha kijelenti, hogy a jogegyenlőség elvénél fogva ezt nem tűrheti és nem tűri: nem fejlődtek volna a dolgok idáig. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Tudnék én erre más példát is idézni. (Zaj jóbbfelöl.) Nem tudom tényleg igy volt-e, de nagyon általánossá lett és az egész közönség alaposnak vette azon látszatot, mintha a kormány igenis bizonyos dolgokat elnézne, bizonyos dolgok előtt szemet hunyna csak azért, mert látta, hogy véletlenül ez idő szerint ezen dolgok különösen egy pártnak ártanak, különösen az egyik ellenzéki pártnak. (Igaz! TJgy van! a szélsőbalon. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) És ez az, a mit én szerencsétlenségnek tartok. Már akkor, mikor megindult a harcz és pedig megindult itt a házban egy felekezet ellen, kimondottam, hogy a dolog nem fog itt megállani, hanem kezdődik ma az egyik felekezeten és nem fog beletelni néhány év és Magyarországon ismét látni fogjuk felébredni a felekezeti viszálkodásokat, ha nem is harczokat —• mert reménylem nem fog idáig menni a dolog — de igenis, fel fognak ébredni a felekezeti rokon és ellenszenvek. És fájdalom, a mit jósoltam, tapasztaljuk már ma is mindenütt, nemcsak a zsidókra, hanem más felekezetekre nézve is. Épen azon módon egyes pártra nézve is történtek dolgok és mi fájlaljuk azokat leginkább, a melyek szerencsétlenségnek mondhatók; de ha a t. képviselőház nem jár el e tekintetben a legszigorúbban, méltóztassanak elhinni, hogy azok a vakmerők, a kik e térre lépnek, nem fognak különbséget tenni pártok és pártok között, (Igaz! TJgy van! a szélső balon) és ennek a következménye az lesz, hogy nem egyes emberek, nem egyes párt veszít tekintélyéből, de az egész képviselőház és hogy sülyed majd egyáltalán a köztisztesség érzete. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Ezen szempontból óhajtom én felfogni a dolgot és ismételem, nem akarom ezen állapotokért sem egyes pártokra, sem a kormányra áthárítani a felelősséget. Sajnálom, hogy a ministerelnök ur kényszerített arra, hogy ezen néhány megjegyzést is koczkáztassam; ismétlem csak azon kérését Mocsáry t. képviselőtársamnak, hogy méltóztassanak megfontolni, hogy itt nem a Hermán esetéről van szó, (Felkiáltás jóbbfelöl: Tudjuk!) ámbár ez egy maga is megérdemli a komoly megfontolást, de szó van a magyar törvényhozás becsületének, reputatiójának megóvásáról. Ezt vagyok bátor megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A