Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-338
338. országos iil<Sí követelik, ez segítette leginkább előidézni iparunknak mai beteg állapotát. íme itt van a törvényjavaslat, a várva várt gyógyszer, melytől a kormány javulást igér, melytől a közgazdasági bizottság tagjai s a ház nagy többsége is javulást remélnek. Mindannyian örömmel constatálják, hogy a bizottság által átdolgozott javaslat a korszellemnek, az iparszabadságnak is megfelel s azontúl az iparosok vágyait is lehetőleg teljesíti. Én, sajnálva, hogy nálam hivatottabbak nem vállalkoznak rá, tartozom meggyőződésemnek azzal a kijelentéssel, hogy ej avaslatot, a mostani átdolgozott alakjában is, leszámítva a vásár-, tanonczügyre stb. vonatkozó* lényegtelen intézkedéseit, teljesen haszontalan, semmi sikertnemigérőelaboratnmnak tekintem, melynek egyedüli czéljaiparososztályunk fel-felzúduló panaszait egy csalóka reménysugárral hallgattatni el, elhallgattatni mindaddig, mig a baj egyik főoka, az Ausztriával vámközösség egy ujabb cyclusra meg lesz hosszabbítva. Nem hallgathatom el azt sem, hogy e törvényjavaslat és vele kapcsolatban a kormány eljárása, a mennyire nélkülözik a komoly megfontolásnak, ép oly mértékben viselik magukon a tétovázás és ide-oda kapkodásnak minden jelenségét. Az eredeti javaslat az iparszabadság teljes és feltétlen fenntartását követeié, korántsem azért vagy azzal indokolva, hogy akár a nemzeti érdek, akár az iparos osztály érdeke kívánja ugy, hanem — hogy a minister ur szavait idézzem — „mert mindenkinek veleszületett természetes joga van ahhoz, hogy képességeit és tehetségét az ipar terén akadálytalanul kifejthesse". Nem akarok Ítéletet mondani a felett, hogy egy nemzeti állam kormányának ott, a hol a gazdasági és politikai tekinteteknek kellene irányadóknak lenniök, mennyiben helyes és szabad elvont eszméktől vezettetve, „korszellem" és más e féle sokszor érthetetlen phrázisokkal indokolni intézkedéseit vagy javaslatait. Erre, ugy hiszem, egy Széchényivel szemben szükség nincs. De nem-e meglepő és különös dolog, hogy a minister ur, ki ugy van meggyőződve, hogy mindenkinek veleszületett jogában áll tetszésazerinti iparűzést gyakorolni, elvi álláspontját hirtelen és váratlanul feladva, egész egykedvűen, mondhatni unalommal hozzájárul ahhoz, hogy az iparűzés qualifieatiótól tétessék függővé, hogy a kényszertársulás elve — igaz, hogy csak irott malasztképen — a törvényben kifejezésre jusson. Ám tudja ő, mit cselekszik ezzel. Tudja és rajta is van, hogy ugy tűnj ék fel ez által mint az iparososztály második megváltója, aminthogy az első megváltó gr. Zichy Jenő képviselő ur alól el is rántotta ez által a talajt, (Derültség) kinek ezután nem maradt más hátra (Derültség a szélső halon) mint a kormánypárt kötelékében keresni mindig menedéket vagy vigaszt. Legyenek egymással ugy megelégedve mint most vannak. (Élénk derültség.) április 1. 18S4. 203 Én ezen törvényjavaslatban nem találok intézkedéseket, melyek keresztülvitelétől joggal remélhetném ipar és közgazdasági viszonyainknak egészséges irányba fejlesztését. Mert tisztán áll előttem, hogy fejletlen iparunkat Ausztriának mint előrehaladt iparüző államnak protegált versenyével szemben felemelni lehetetlen. A nemzetünket emésztő azon társadalmi processuson pedig, melynél fogva elfogyó polgári osztályunk helyét egyfelől csupa tőkepénzes zsidók, másfelől csupa napszámosok kezdik elfoglalni, a jelen javaslat, ha törvényé lesz is, változtatni nem fog. Bőven lesz alkalmuk a manchesterieknek jövőre is demonstrálni a világnak azt, hogy egyedül a pénztőke urai azok, kiknek szabad verseny mellett még az Ínséges idő is használ, mert a munkabért, valahányszor az élelmiszerek drágulnak, tehát a munkás élete, a munka előállítása többe jön, mindannyiszor leszállítani sikerül, a mi a legégrekiáltóbb igazságtalanság. Néhány összetartó zsidó speculánsnak, szövetségben az osztrák gyárosokkal és a köznyomorral, jövőre is tetszésétől fog függeni, hogy a zsebjükbe került, tönkretett kézművesek százait, kik különben is nem egyebek többé.mint az élettelen árúraktárak formájában megjelenő pénztőkének élő tartozékai, koldussá tegyék, kivándorlásra kényszerítsék. A törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, de fentartom azért magamnak, hogy az esetben, ha a ház többsége elfogadja, a részletes tárgyalásnál hozzászóljak, valamint kötelességemnek fogom tartani azt is, hogy annak idején akár mint képviselő szóval, akár mint honpolgár kérvénynyel az önálló vámterületet hazámnak követeljem. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincs felírva, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Gr. Bethlen Ödön előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az öt napon át folytatott vita arról győzött meg engem, hogy a t. ház tagjai majdnem egyhangúlag elfogadják általánosságban a törvényjavaslatot, miért is fejtegetéseimben igen rövid lehetek és hogyha egyáltalában élni óhajtok zárszói jogommal, teszem ezt azért, mert nem hagyhatom szó nélkül azon kifogásokat, melyek a törvényjavaslat ellen két egészen ellentétes szempontból felhozva lettek. Pulszky Ágoston és György Endre t. barátaim a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadják el, még pedig azon oknál fogva, mivel az meggyőződésük szerint több tekintetben szükségtelen, sőt magára az iparra nézve kártékony megszorításokat tartalmaz. Másrészt a t. ház ezen oldaláról felszólalt képviselő urak a javaslatot csak azon feltevésben fogadják el, hogyha azon a részletes vita alkalmával lényegesebb módosítások fognak eszközöltetni. Megvallom, hogy sokkal nehezebb dolognak
