Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-338

Í98 3S8. országos ülés április 1. 18S4. séget látni, de én a szőnyegen forgó kérdést nem tartom olyan gordiusi csomónak, a minőnek azt, némely nagycaliberü szónokok előttem feltüntetni akarták. Nagy és felesleges munkába fognék, ha reflectálni akarnék a javaslat azon bírálóinak enuntiatióira, kik elfogadták ugyan a javaslatot, de feltételekhez kötötték azt, vagy messze kalandoztak attól egészen a New-Yorkban megjelenő „Dynamit" czímü lapig, melynek a jelen kérdésseri connexusát feltalálni képes alig vagyok. A kérdés az, vájjon az alapelvek, melyekre a javaslat fektetve van, megegyeznek-e az iparosok jogos kivánalmaival ? S vájjon amennyiben a tényleg fennálló iparszabadság korlátozását ezélozzák a javaslatban foglalt intézkedések, nem haladják-e meg azon mértéket, melyen túl azok íiz ipar akadálytalan fejlődése és prosperálásának szolgálnának gátjaiul? Én azt hiszem, t. ház, hogy ez eset nem forog fenn s hogy azon aggodalmak, melyeknek György Endre t. képviselőtársam kifejezést adott, alappal nem birnak. Meggyőződésem e kérdésben az övével merőben ellenkezik, mert én mindazon intézkedéseket, melyeket e javaslat az 1872. évi VIII. t.-cz.-től eltérőségeiben tartalmaz, a jelen viszonyok között nagyon is indokoltaknak tartom s másrészt — meglehet az iparügybeni igenis szűk látköröm miatt — az ezen intézkedésekben foglalt tendentiákat veszélyeseknek fel nem ismerhetem. (Igaz ! jobbfelöl.) A tapasztalás igazolta, hogy a hatályban levő ipartörvény hézagos. A hézagokat betölteni, a hiányokat orvosolni kellett. S a mint a javaslat előttünk fekszik, azt én, hivatkozva a kérdési objective megítélt tekintélyekre, kiknek nem áll érdekökben az iparosok szerszámait kortesfegyverekül használni, mint practicus tapasztalatok eredményét megnyugtatónak tartom, mely az iparosok jelenlegi helyzetén mint minden irányban hasznos és helyes alkotás javítani lesz hivatva. Mikor az 1872 : VIII. t.-cz. életre hivatott, a czéhrendszerrel szakítva egyszerre mentünk át a legszabadabb iparra. Készben e hirtelen, átmenet nélküli változás teremtette meg azon egészségtelen viszonyokat, melyek nyomása alatt iparosaink tömegesen kérvényezték a törvény revisióját. A kormány eleget tett óhajtásuknak s a mennyiben a javaslat két irányban t. i. a qualificatió és a eorporativ szervezet tekintetében az érvényben levő törvénynyel szemben két oly beható változtatást léptet életbe, melyekből üdvös eredmény várható, megfelelt a hozzá intézett jogos kívánalmaknak is. (Igaz! jogbblélöl.) S ha a javaslat — miről megvagyok győződve — törvénynyé lesz, az iparosokon fog állani azt felhasználni s a törvényt, mely nekik eddigi bajaikkal szemben elegendő segélyt nyújt, magukra nézve áldásossá tenni. S mert meggyőződésem ez, én nem hihetek a sötét képnek, melyet elénk tárt György Endre t. barátom, (Iga?! lóbbfelöl) kinek különben fényes beszédét inkább theoretieus akadémiai dissertatiónak, mintsem practicus tapasztalatokon alapuló nyilatkozatnak tartom, a mely osztatlan a megérdemelt figyelemben részesült ugyan, de úgy hiszem, keveseket győzött meg az abból levont conseqiientiák alaposságáról. 0, ugy látszik nekem, a tudományosság magaslatáról s nem a gyakorlati élet szempontjából ítélte meg a kérdést s beszéde arról győzött meg, hogy ha költőnek születik vala, egy kevéssé szép leányhoz is igen szép költeményt irt volna. (Derültség.) A theoriák t. ház, akkor is csalhatnak, ha azok oly modorban contempláltatnak, mint azt György Endre tette. Épen azért ott találtam én beszédét leggyöngébbnek, a hol ő esetleg legerősebbnek hitte: conclusiájában! T. barátom reactiót látott a javaslatban s utalni látszott az osztály elkerekítésekrőí szólva, azon sporadice jelentkező, magában véve jelentéktelen mozgalomra, mely más irányban csakugyan a reactió csápjait mutogatja. Én azonban e reactiótól nem félek, mert meg vagyok győződve, hogy az Magyarországon hosszú időkön át legalább, diadalra jutni nem fog. Óvszerünk van ez ellen, mert meg vannak garantiáink a kőzszabadságban, alaptörvényeinkben s különösen az erősen kifejlett alkotmányos szabadelvű közérzületben és a közvéleményben, melynek a párt, melyhez tartozom, hü kifejezője. (Tetszés jobhfelol.) Midőn bocsánatot kérnék, hogy eddig is igénybe venni bátorkodom a t. ház szives türelmét, még csak egy megjegyzést kívánok tenni azoknak, kik ez ügy gyei kapcsolatban az önálló vámterület kérdését is érintették. (Halljuk!) Sajnálom, hogy tudva azt, miszerint e kérdésben érvényes szerződés által vagyunk kötve, mégis praeocupálták az időt, midőn azon változtathatni lesz módunkban s a szőnyegen forgó javaslat sorsát attól óhajtották függővé tenni vagy jobban mondva azzal együttesen kívánták megoldani, holott ezen javaslat sürgős szükségnek teszen eleget s mielőbbi hatályba lépte óhajtandó ugy a mint előttünk fekszik. Amaz, t. i. az önálló vagy közös vámterületi kérdés későbbi discussió tárgyát képezendi s hiszem, hogy annak idején a jelenlegi kormány aegise alatt az is ép oly megnyugtató megoldásra találand mint találtak egyéb fontos kérdések. (Helyeslés jőbbfeUl.) Befejezem beszédemet azzal, hogy a tárgyalás alatt álló javaslatot, mint a mely lendít az iparügyön és segít az iparosok helyzetén, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el-