Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-336
\QQ 336. országos ülés márczins 29. 1884. 1845. és 1848-iki korszakot, a melyhez nem csatlakozott az egész eonservativ sereg, nem találtam soha, hogy Magyarországnak a magyar törvényekben lefektetett állami fenségét, a vér és pénz iránti önrendelkezését a nemzetnek valaha feladni hajlandó lett volna. A liberális, a szabad áramlat, a haladási áramlat 1848-ban azokat még inkább körül kívánta sánezolni az alkotmány biztosítékaival, sőt még Magyarországon addig nem létezett önálló magyar felelős ministeri kormányzattal. Tehát én nem tudom, hogy hol vette t. barátom eszméjét, hogy a magyar állami politika vezér iránya inkább volt a conservativismus, mint a liheralismus. Mert azt nem tagadhatja, csak nézze végig a törvényeket, hogy nagy küzdelmet folytattak a szabadság és haladás emberei a eonservativ kormány hatalommal és Becsesei szemközt századok óta, de nyomról nyomra, lassan az igaz, de fokozatosan haladt e nemzet. És ha az 1 848-iki külön események közbe nem jönnek, én ugy hiszem, alkotmányos békés úton ma már tovább volnánk a haladás terén, mint voltunk 1847/48 utolján és semmi esetre sem volnánk ott, a hol ma vagyunk, midőn a magát szabadelvűnek nevező kormány Magyarország önálló kizárólagos rendelkezését, a vér és pénz feletti rendelkezést, nem többé e törvényhozásban, hanem egy idegen, egy közös úgynevezett delegatióval, az igaz a képviselőház és főrendiház delegatiójával együtt gyakorolja, de nem gyakorolja a nemzet azt, mint nemzeti íonségjogot. Ezen szabadelvű magyar állami kormánynak politikája tehát, hogy conservatistieus volna, vagy liberális volna, bocsásson meg t. képviselőtársain, egy állítását sem tekinthetem komolynak. Kevés mondani valóm van t. képviselőtársamnak, csak általánosságban kibánok mozogni. Csak a legnevezetesebbekre szorítkozom. Azt mondjk veszedelmes ez az irányelv, a magyar állameszme nem engedi meg a törvénynek ezen irányzatát, mert itt az osztályérdekek hivatnak harezra s hogy ezek ellen az államnak keresztényi szeretettei kell védeni a gyöngébbeket az erősebbek ellen. No hát nekem van egy megjegyzésem a keresztényszeretet ilyen kifejezésére. Osztályokról beszél az én t. barátom. Ne feledkezzék meg, hogj^ a. üdveit Európa összes államaiban s a világ nagy részében léteznek emberek, a kik sokaknak sajnálkozására, de az ő benső meggyőződésük szerint ezzel a keresztényszeretettel nem engedik felcseréitetni az emberszeretetet. És én azt vélem, hogy a ki az osztályok ellen beszél az ily szeretet emlegetésével, önmaga rakja be az alapot a felekezetek között felmerülhető egyenetlenségekre. Igen, én az emberszeretet alapján állok, csak becsületes ember és jó magyar hazafi legyen valaki, megadom igenis a gyengébbnek azon gyámolt, a me| lyet ő csakis keresztényszereteí melegével akar megadni. Azt is mondja t. képviselőtársam: ne ringassuk illusiókba a nemzetet, mert ennek osztályai hajlandók magukat illusiókban ringatni. Valószínűleg az jutott eszébe t. képviselőtársamnak, hogy íme van itt e háznak ezen oldalán az úgynevezett szélsőbalon 48-ki, függetlenségi, ha mgy tetszik radicalis párt. Fenyvessy Ferencz: Antisemita! Madarász József: Ezek ő szerinte illusiókban ringatják magukat és a nemzetet"? Igen! de megmondották azt már ez oldalról előttem szólott t. barátim, hogy az iparosok e törvénypivaslat által megkísérthetik életképességüket öntevékenységük mellett. De ne higyjék ám, hogy ezen törvényjavaslat megadja jóiétökre, felvirágzásukra a kellő biztosítékot; mert bármit tesz a magyar iparos, éjjel ét-nappalát vesződje át, mig önálló külön vámterülete nincs ez országnak, (Élénk helyeslés a szélső báloldalon) elözönlik ezt az OsztrákMagyarországot az oly kedvesen ápolt bécsi és morva és cseh és még isten tudja miféle idegen készítmények. (Ugy van a szélső baloldalon.) Hát lehetetlen volt, hogy eszembe ne jusson, hogy az én t. barátom igen szépen és sokak szerint okosan mondott mézes beszédében majdnem minden tétel egy nemzetölő mérget rejt. Gondolt talán azon illusiókra, hogy a nemzet nemcsak az önálló vámterületet kívánhatja még, de kívánhat egy önálló, egyedül Magyarországtól függő pénzintézetet, egy önálló magyar hadsereget s egy önálló Magyarországot, mely önmaga törvényhozásában minden idegen érdekek közbeszólása nélkül intézkednék vére és vagyona felől. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen szép szavakba kell burkolni azon szándékokat, melyek ennek útját akarják vágni, mert a magyar nemzet, higyjék meg önök, értelmes, jóra hajló és szabadságszerető. Félrevezettethetnék bormámor, vesztegetés, hivatalos nyomás által; mindezek néhány hétre, néhány hónapra megtántoríthatják. De az igazi magyar állam iránti szabadságszeretetet, azon alkotmányos szabadságszeretetet, melyet majdnem ezer éve, hogy leraktak őseink törvénykönyveinkbe, t. i. rogy „semmi más idegen hatalomnak és idegen országnak még csak formájára se kormányoztassák ez, a nemzet" ; e nemzettestbői ki nem írthatja semmi. Ebben egyet értene, ebben egyet vallana, ha bor, mámor, vesztegetés és hivatalos nyomás félre nem vezetnék. (Igaz! a zsélső baloldalon.) Ezekre kellett György Endre képviselőtársamnak és ezekre nézve kellett azoknak válaszolnom, kiket az isten az ész tehetségével megáldott, de szivük melegét a magyar nemzet helyett meg[ osztják az osztrák-magyar nemzet közt, mert ezek-