Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-336
164 3;>8. országos ülés mártzins 29. 1884. levő ipartörvény alapelvét, mindamellett tekintve hazai közgazdászat! és eulturalis állapotunkat: én mégis e kérdésre, György Endre barátommal ellenkezőleg határozottan igennel felelek. (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni indokaimat. A most hatályban levő és a munka szabadság elvén alapuló törvényünk bizonyította azt, hogy az még nálunk nem honosulhat meg, mert hiányoznak ahhoz a szükséges előfeltételek. Hiszen ínég nincsen valóságos iparunk sem, nincsen olyan iparunk, a mely kifejlett és maga lábán álló volna. Iparosaink nagy része nem bir azzal a képzettséggel, hogy a szabadipar által nyújtott előnyöket a maga javára felhasználni tudná. Nincs meg iparosainkban a társulási hajlam; már pedig az tagadhatlan, hogy ha a gyáriparral és a tökepénz hatalmával szemben az egyes iparos többé meg nem állhat, az iparosok egyesült ereje veheti fel csak ezen hatalmakkal szemben a harczot. (Közbeszólások szélső balról: Miért tiporja el a gyáripar?) Eltiporja azért a kisebb iparost, mert a nagyobb erő letiporhatja a kisebbet, a nagy hal elnyeli a kis halat. Igaz, hogy a kis hal is elnyelné a czethalat, de nem bírja. (Derültség a szélső baloldalon.) A hol az iparszabadsághoz az előfeltételek hiányoznak, mint nálunk, ott az iparszabadság — mint 12 évi tapasztalataink igazolják — iparszabadossággá fajul és az iparnak technikai, közgazdasági és erkölcsi sülyedését idézi elő. Az iparszabadosságban a tanoncz, mihelyt egy kis felületes ismeretet szerzett, felszabadittatik és segéd lesz; ebben a minőségében a helyett hogy felkeresné a nagy városok ipar műhelyeit, otthon marad és az esetleg özvegygyé lett mesternét nőül veszi, az ilyen egyén tökéletlen ismeretekkel űzi tovább iparát. Megkárosítja a fogyasztó közönséget és mert a rossz munkát olcsóbban adja, megkárosítja azoni páros társait is, a kik nála tökéletesebb műveket állítanak elé. A most hatályban levő törvény mindezen hiányoknak orvoslására nem nyújt segédeszközöket. A törvényhozásnak az eszélyesség azt parancsolja, hogy a mint Montesquieu régen mondta, mielőtt valamely ország népe számára valaki törvényt alkotna, vizsgálja meg ama nép szokásait, éghajlatát, erkölcsét és azután alkosson számára törvényt. Ha pedig mégis a törvény meghozatalakor ezt elmulasztotta, vagy pedig a törvényhozás is, mint emberekből álló testület, megtévedett, akkor nincs egyéb kötelessége, mint visszatérni a helyes útra és meghozni az illető nép viszonyainak megfelelő törvényt. Ezen helyzetben van a mi törvényhozásunk. Belátjuk ugyan, hogy az 1872-ki törvény helyes alapon nyugszik és a legműveltebb népek törvényeivel egyenlő színvonalon áll. De azt is belátjuk, hogy ez még nekünk korai és viszonyaink mellett meghonosulni nem képes. Ez ok| ból tartom előnyösebbnek a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a most érvényben lévő törvénynél. De előnyösebbnek tartom azért is, mert mig egy részről az ipar tízeséhez megkívánja a képesítést, más részről a mester, segéd és tanoncz közt sokkal jobban szabályozza a viszonyt, mint a most érvényben lévő törvény. Nagy súlyt fektet e javaslat a tanonczok oktatására, már mások is említették, de én is kijelentem, hogy leginkább e szempontból üdvözlöm a törvényjavaslatot és ha egyéb ok nem volna, ez egy okért is hajlandó volnék azt elfogadni, meri azon meggyőződésben élek, hogy ha egyszer meghonosul iparosainknál az általános műveltség, maguk fogják kérni a törvényhozást, hogy alkossa meg számukra a teljes iparszabadság elvén nyugvó törvényt. Én az oktatástól várok igen sokat, mert fogalmilag az ipar nem egyéb, mint azon keresetmód, melyben a fődolgot a személyi tőke képezi. A személy bizonyos fejlettsege nélkül maga az ipar sem fejlődhetik. Az iparszabadság elvén nyugvó jelen törvényünk nem tartotta szükségesnek azt, hogy az iparosokat a testületbe lépésre kényszerítse, mert elvével ellentétben állt, miután az iparszabadság az egyéni szabadságon alapul, az egyéni szabadsággal pedig nem egyeztethető össze, hogy valakit oly testületbe lépésre kényszerítsünk, melybe belépni nincs kedve. De ha már eltérünk az iparszabadság elvétől; ha elfogadtuk a képesítést: akkor el kell fogadnunk a testületi kényszert is, ez azzal szoros összeköttetésben áll. Hiszen azért volt a mostani törvényünk sikertelen, mert nem volt meg iparosainkban a társulási hajlam. Ha egyszer meg vagyunk győződve arról, hogy iparosaink elszigetelten, a gyáriparral és a tőkepénz hatalmával szemben többé megállani nem képesek, hogy vagy tönkremennek, vagy a tőkepénzesek rabszolgáivá válnak : akkor nincs egyéb hátra, mint hogy ne kérdezzük, akarnak-e testületbe lépni vagy nem, hanem saját javukra rendeljük meg törvény által, hogy tartoznak belépni. Meg vagyok győződve, hogy törvénynyel ipart felvirágoztatni nem lehet, mert ahhoz sok más tényező közrehatása szükséges; de mivel a törvényjavaslat az iparosok közé nagyobb rendet behozni és az iparosok műveltségi fokát emelni s ez által közvetve iparunkat jobb és kedvezőbb helyzetbe hozni alkalmas, én a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. ház ! Debreczen város III. kerülete t. képviselőjének, ki előttem szólott, alapelveire, hogy én észrevételeimet meg nem tehetem, azt be fogja látni maga t. képviselőtársam. Miután azon magasröptű, magas szárnyalású elvek mellett, melyekkel György képviselő urat utóiérni iparkodott, ellenkezőleg szavazván I s a körülmények és czélszerűség tekintetéből a
