Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-336
336 or.-tzágos ülés márezins 28. 1S84. 16! érdekével szembe állítható, ezen kérdéseket a bizottság az iparososztályra nézve valóban a legnagyobb méltányossággal oldotta meg: mind e körülmények, nézetem szerint, felette alkalmasak arra, hogy az iparososztály önbecsérzetét, önbizalmát fokozzák és meggyőzzék a felől, hogy az ország törvényhozása és kormánya át van hatva az iparosérdekek fontosságának tudatától és el van határozva ezen érdekek előmozdítására mindent megtenni. Növelni fogja az iparososztály socialis súlyát nézetem szerint a rend és fegyelem is, a melyet e javaslat intézkedésének fog köszönhetni. Ezen intézkedések az iparososztályt valószínűleg néhány oda nem való tisztátalan elemtől meg fogják tisztítani, a nélkül, hogy a fejlődést gátolnák. Még nagyobb socialis jelentőséggel fog birni az ipartestületek intézménye és az iparhatóságok kiegészítése önkormányzati közegekkel; korunkban, midőn minden érdekkör szervezkedése, a fontos ipari érdekek igazgatásának nagy részben autonóm közegekre való bizása, sőt megfelelő ellenőrzés gyakorlása mellett hatósági joggal felruházása, valóban a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az iparososztály ne csak önerejéből anyagilag, hanem ezen működése által erkölcsileg és szellemileg is emelkedjék ésgyakoroljamindazonpolgári erényeket,amely által a socialis téren az őt megillető helyet elfoglalhatja. (Helyeslés jobbról.) És ez a pont az, a melyre nézve a tegnapi napon szólott gr. Andrássy Tivadar képviselőtársammal, a kinek felfogása különben az enyimhez igen közel áll, egyet nem értek. O az iparostestülettől jót nem vár azért, mert nézete szerint abban a nagyipar és kisipar ellentétes érdeke kényszerítve össze fog gyúratni. Nézetem szerint az ipartestületek ezen ellentétes érdekek mérkőzésének színhelyéül egyáltalán nem szolgálhatnak; és ha igaz, a mit épen ő állít, hogy az ipartársulatokból eddig rendesen a jobbmódú és vagyonos iparosok vonják ki magukat, annak oka alig lesz más, mint hogy ezek kevésbé szorulván a társulati támogatásra, mint a szegényebbek, szeretnének a társulat terheitől is menekülni ; már pedig ha valami, ez képez okot arra, hogy az illetők ily esetben a közös érdek javára a hozzájárulásra köteleztessenek. És végül, a mire az ipartestületeknél még nagyobb súlyt fektetek, az az iparos oktatás-ügye; én örömmel üdvözlöm azon újításokat, melyek erre nézve a javaslatban foglaltatnak és meg vagyok győződve, hogy százszor inkább, mint minden a szabadipar rovására kívánható rendszabály, fogja az iparososztály sorsát nagyobb műveltsége, képzettsége javítani. Ezt a munkát pedig úgy, mint a javaslat helyesen teszi, a legalsóbb fokon, aziparostanonczok oktatásánál kell kezdeni. A ministeri indokolás és a bizottsági jelentés is kiemelik, de a vallás- és közoktatási minister ur által éven- J KÉPVH. NAPLÓ. 1881 —84. XVI. KÖTET. ként benyújtani szokott jelentésből is meggyőződhetünk róla, hogy az iparos-tanonczoktatás terén a valóság mily távol marad még azon szerény követelménytől is, melyet az 1872-ki ipartörvény e tekintetben elő'ir. Csodálni lehet-e, ha a fejlődő iparos már pálya elején nélkülözvén a legáltalánosabb polgári és emberi képzést, elzüllik, vagy legalább is nem lesz oly tagjává az iparososztálynak, ki ennek és az egész társadalomnak becsületére válhatnék 1 Ebben a kérdésben tehát új törvényhozási intézkedésre vau szükség s e tekintetben sem oszthatom György Endre t. képviselőtársam azon állítását, hogy a törvény megvan, csak végrehajtása hiányos, új törvényt alkotni fölösleges. Magában a törvényben vannak t. ház, hézagok; ezeknek pótlására kell, még pedig két irányban intézkedni. Először is lehetőséget kell nyújtani arra, hogy az iparostanonezok számára a megfelelő tanfolyamok mindenütt létesüljenek, mert erről a népoktatás keretében gondoskodni nem lehet. Másodszor biztosítani kell azt, hogy az iparostanonczra nézve a szükséges iskolai szorgalmi idő meg legyen adva és ő az iskola látogatásában nemcsak hogy ne akndályoztassék, de szigorú és pontos ellenőrzésnek legyen alávetve. Mindkét irányban czélszerűen intézkedik a javaslat és én meg nem foghatom, hogy valaki, a ki az iparos- érdekeket őszintén szivén viseli, hogyan kifogásolhatja azon áldozatokat, melyek e ezélra esetleg a községektől is kívántatni fognak, a mint kifogásolta Lits t. képviselőtársam. Ha a czélt akarjuk, akarnunk kell az eszközöket is, ezeket pedig a jelen esetben annál nyugodtabb lélekkel szavazhatjuk meg,mert a törvénybeletett módja a végrehajtásnak biztosít a felől, hogy ezek az eszközök, a hozott áldozatok gyümölcsözni fognak. Én legalább az iparhatósági megbízottak és az ipartestületek közvetlen ellenőrködését, felügyeletét az iparostanonezok oktatása felett oly eszköznek tartom, mely a törvény intentiójának elérését kellően biztosítja. Ha az így kifejlendő iparosoktatás mellett az ipari szakoktatás, mely nálunk már is szépen indult meg, a törvényhozásnak és kormánynak változatlan, sőt fokozott érdeklődésében és pártfogásában fog részesülni; ha e mellett az ipartestületek intézménye kifejtendi az iparososztályban az associatió iránti érzéket és buzgalmat: akkor hiszem, hogy ez intézmények által egy új, jobb jövő fog az iparososztályra ugy mint egész társadalmunkra nézve megnyílni. (Tetszésjobbfelöl.) Természetes, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatása is főkép attól függ: lesz-e iparosiunkban elég akarat és erő a nyújtott segély megragadására és felhasználására? E tekintetben buzdító intésül szolgálhat az az egyetértés, inelylyel a t. ház minden pártkülönbség nélkül hozzájárul e javaslat alapelveihez. Én legalább szeretem hinni, 21
