Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

3B6. országos öles T6IH i\ t. képviselő urakat, hogy mindazt, a mit a legjobbhiszemíí seggel mondottam, ne méltóztassanak félreérteni és ugy méltóztassanak azt magyarázni, a mint mondottam és értettem. (Helyeslés jobbfelöl.) Berzeviczy Albert: T. ház / (Halljuk i) Én elismerem, hogy némileg különös és magyarázatra szoruló jelenség az, hogy egy oly törvényjavaslat általános tárgyalásánál, a melyet majdnem mondhatni az egész ház elfogad, a szónokok egész sora jelentkezik szólásra, (Egy hang jobb felöl: Haza beszélnek!) S a midőn én magam is — különben haza beszélési szándék nélkül — e szónokok számát szaporítom, mindenekelőtt arra kell utalnom, hogy ott, a hol egy törvényjavaslat, mint a jelenlegi, conpromissum utján jön létre, a hol majdnem mindenki abban a helyzetben van, hogy a maga elveinek és nézeteinek egy részét kénytelen elejteni, azért hogy egy más részét érvényre emelje, ez a helyzet szólásra készteti az embert és arra indítja, hogy megmagyarázza álláspontját és védekezzék a félreértetés ellen. Ez indított engem is a felszólalásra, a melyben különben nem szándékozom a javaslatnak szorosan vett közgazdasági oldalát fejtegetni, miután ezt szívesen bizom nálam hivatottabbakra, hanem ki akarok terjeszkedni inkább annak politikai és socialis momentumaira. (Halljuk! Halljuk!) Mert teljesen egyet értek abban Hoitsy Pál t. képviselőtársammal, hogy a javaslat általános fontosságú politikai és socialis momentumokat tartalmaz, habár azokat nem keresem abban, a miről ő szólt. A mi a politikai momentumot, e javaslatnak politikai irányát illeti, az első sorban már abban a lényeges különbségben találja kifejezését, amely a szabad ipar elvével szemben a jelenleg érvényben lévő törvény és ezen törvényjavaslat között mutatkozik. A szabadságot én is ugy, mint Helfy t. képviselőtársam, egy oszthatlan, teljes egésznek tartom. Oly éltető eleme ez az összes állami és társadalmi életnek, a mely az élet minden körében különféle alakban nyilvánul, de azért mégis forrására nézve mindenütt egy és ugyanaz; és valamint tagadhatatlan az, hogy a szabadság követelményeit mindezekben az életkörökben egy és ugyanaz a politikai irányzat, t. i. a liberális irány valósította meg: ugy én nem tagadhatom meg jogosultságát azon felfogásnak sem, mely a szabadságnak korlátozását egy speciális életkörben, a szabadságnak mindenütt solidaris, közös érdeke szempontjából mérlegeli és ily képen igyekszik helyreállítani az egyensúlyt az elvi és az opportunitási követelmények közt. Szóval a kérdés, mely mindenekelőtt előttem lebeg, az, hogy vájjon azon elvek, a melyek az előttem fekvő javaslatban vannak letéve és a melyek tagadhatlanul az iparszabadság nálunk fennmárezius 29. 1884. \ 59 álló mértékének korlátozását tartalmazzák, ebben a korlátozásban túlmennek-e azon határon, a melyen túl azt a liberális irányt, a mely hazánk politikai életét alkotmányunk visszaállítása óta mindeddig vezette, egyenesen megtagadnunk kellene -, vájjon ezen korlátozás megakasztja-e az erők ama szabad fejlődését, melytől — bármit mondjanak bizonyos divatossá vált nézetek — mint közállapotainknak egyáltalában, ugy iparunknak felvirágozását is egyedül várom. (Helyeslés.) És mert én, e javaslatnak általános politikai irányára vonatkozó e kérdésre magamra nézve megnyugtatóan tudok felelni, mert én ezen javaslat tendentiáját oly veszélyesnek, a minőnek azt György Endre t. képviselőtársam feltüntette,el nem ismerhetem: készséggel adok helyet azon érveknek, a melyek ezen javaslatnak elfogadását ajánlják. (Helyeslés jobbról.) Röviden indokolom nézetemet. Egyik korlátozása a szabad ipar elvének, mely a javaslatban foglaltatik, az iparilletékekben áll, de ezen intézkedés coereitiv jellegét nézetem szerint elveszti ezélja által, a mennyiben az czélja folytán nem egyéb, mint az iparosok megadóztatása maguknak az iparosoknak javára, magának az ipar érdekeinek előmozdítása végett. Az, hogy a jelenleg fennálló törvény által bizonyos gyakorlási szabályokhoz kötött iparágakra nézve az új törvényjavaslat az administrativ coneessio rendszerét lépteti életbe és megengedi az iparhatóságnak az illető egyén megbízhatóságának megvizsgálását, sőt az illető iparüzők számának meghatározását is, az ezen különben is igen csekély számú iparágaknak természete által és az ezzel összefüggő fontos közérdekek által teljesen igazoltnak látszik. Á qualificatió azon mértéke, mely a javaslatban foglaltatik és még inkább a végrehajtásnak az a módja, melyet e tekintetben a javaslat előir és a mely minden, a ezekekre emlékeztető szűkkeblűséget, önkényt és exclusivitást kizár, azt hiszem, a gyakorlatban csakis oly elemeket fog távol tartani az ipartól, melyek annak javára ugy sem szolgálnának és saját boldogulásukat az ipar terén meg nem találnák. Egyébiránt azt hiszem, hogy a jelen állapot a qualifieatiónak itt megszabott mértékét sokkal inkább megközelíti mintsem azok hiszik, a kik a qualiticatiót mint panaceát bajaik ellen sürgetik. Csak a legfontosabbakra kívánok szorítkozni. A tanoncz és munkásrendtartásra vonatkozó intézkedések, ide értve a munkakönyveket is, nem tartalmaznak egyebet, mint azt, a mit a rend és fegyelem a valódi szabadság sérelme nélkül megkívánhatnak. A mi az ipartestületeket illeti, ezekre nézve előrebocsátom, hogy azok kötelezővé tételében egy tapodtat sem mennék tovább, mint a mennyire a javaslat megy; ugy azonban, a mint azt a javaslat contemplálja, én az ipartestületeket,