Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

335. országos ülés márczius28. 1884. 141 Súlyt helyezek erre t. ház, mert azt tapasz­taltam más országokban, hogy az iparososztály tulajdonképen az, mély leginkább járul a nagy országok felvirágoztatásához. Anglia, Franezia­ország, Belgium, Svájcz igazi erejét az ő iparos osztályának folytonos izmosodásában látom. Már ezen oknál fogva is igyekezzünk Magyarországon ily tényezőt teremteni, annálinkább, mert az anyag megvan. De van nálunk erre különösen egy fontos ok. Nem lehet tagadni, hogy a 48-ki események, melyek mindenesetre igen üdvös irányban változ­tatták meg a társadalom alapjait hazánkban, egy­úttal egy hézagot idéztek elő. A középnemesség­nek addig vitt szerepe megszűnt és helyébe még nem jött oly compact valami, a mi azt pótolná. De ez nem is lehet egy-két év feladata; az év­tizedek feladata. De az anyag megteremtéséhez hozzá kell fogni és azért minél előbb kell hozzá­fogni. Az iparososztály Magyarországon hivatva van kipótolni ezt a hézagot és remélem, hogy épen a törvényhozásnak azon engedékenységéből, melyet ez alkalommal az iparosok irányában tanú­sít, ők buzdítást fognak meríteni a jövőre, hogy emelkedjenek a míveltség és szakképzettség azon színvonalára, melyen az iparosok a többi államok­ban állnak és hogy ezenkívül tekintettel épen az általam említett rendkívüli körülményre, érezni fogjak, hogy az ő feladatuk nem csak az, hogy önmagukat, t. i. az iparososztályt tartsák fenn, hanem hogy egy állam fentartó missiójuk van: hogy nekik mindenekfelett magyaroknak kell len­niök és magyar nemzeti iparosoknak. (Helyeslés.) Ezek azon indokok, a melyek engem abban vezéreltek, a mint elhatároztam magamat, hogy a bizottság által szövegezett törvényjavaslathoz hozzájáruljak a bizottságban, valamint hozzájáru­landok itt is szavazatommal. Nem állítom azt, hogy ezen törvényjavaslat valami lényeges változtatást lesz képes előidézni az iparosok életében, de hogy valamit segíteni fog, az kétséget nem szenved. Segíteni fog első sorban az oktatás, ha az a kormány által végrehaj tátik, a mint tervezve van és segíteni fog nagy részben a testületi élet is, ha ez kellőleg keresztülhajtatik. S azért, midőn magamat annak elfogadására elha­tároztam, mint rendesen mindent az életben loya­lisan szoktam tenni, erre nézve is azt mondom, hogy ha adok valakinek valamit, adnom kell azt nyíltan és őszintén, minden utógondolat nélkül. (Helyeslés.) Nem fogok hozzájárulni semmi oly módosít­ványhoz, mely kevesbíteni akarja azt, a mit adtunk, valamint nem fogok elősegíteni olymódo^ sítványt, mely ezen túl akar menni s még sokkal többet akar. De oly módosítványokhoz, melyek tényleg biztosítják azt, hogy a teendő intézke­dések illusoriussá ne váljanak, hozzáfogok járulni, mert nem lehet tagadni, hogy ha azt határozzuk a testületekre nézve, a mi a bizottságban az utolsó perczben elfogadtatott, nem mondom, hogy okvet­lenül illusoriussá válnak, de nem lehet tagadni, hogy meg van adva a lehetőség arra nézve, hogy az ország nagy részében még nyomát sem fogjuk találni a testületeknek. S valamint a bizottság tárgyalásai alatt ta­pasztaltam, ezt itt őszintén kijelentem, hogy egyik oldalról sem tárgyaltatott ezen kérdés pártszem­pontbói s tapasztaltam azt, hogy maga a kormány is, daczára annak, hogy a jelenlegi törvényjavas­lat lényegesen eltér, sőt bizonyos tekintetben el­lentétes az általa beterjesztett javaslattól, mégis minden módosítványhoz, melynek szükséges, vagy czélszerü voltáról meggyőződött, szívesen hozzá­járult, én azon reményemnek adok kifezést, hogy a mily készséget tapasztaltunk részéről a bizottság tárgyalásainál, fog tanúsítani ugyanoly készséget azon módosítványokkal szemben is, a melyeket tegnapi beszédjükben Apponyi és Hoitsy képviselő társaink jeleztek. Kötelességemnek tartom ezt most felhozni egy különös körülménynél fogva s ez az, a mi most már nyilvános dolog, hogy teg­nap egy küldöttség járt itt a ministeriumnál, mely felkérte a t. kormányt, (Halljuk!) épen az általam is jelzett két pont megváltoztatására s tapasztal­tam ez alkalommal oly dolgot, mely ritka a par­lamentáris életben. Tapasztaltam azt, hogy az igen t. ministerelnök ur hiven azon eljáráshoz, melyet követett a bizottságban, itt is ez alkalom­mal és a küldöttség előtt teljes készségét nyilvá­nította az iránt, aogy a mennyire csak lehet, tekintetbe fogja venni ezen módosításokat, az ő collegája a kereskedelmi minister úr ellenkezőleg erre semmi kilátást nem nyújtott. (Derültség a szélső balon) Hát én arra vagyok bátor felkérni a minis­ter urakat, legyenek szívesek egymásközt vala­hogy kiegyenlíteni ezen eltérést és oda hatni, hogy a mint békésen és együttes jóakarattal egyezségre bírtunk jutni a bizottságban, oly jó­akarattal fogadtassák majd a törvényjavaslat a ház nyilvános tárgyalása alkalmával. (Helyeslés.) Újból kijelentem, hogy általánosságban elfo­gadom a törvényjavaslatot. (Él'-nk heyeslés a szélső balfelöl.) Tischler Vincze: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mint egy nagy részében iparo­sokból álló kerület képviselője, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben, nézetemet lehelő rövidséggel nyilvánítsam. Évek óta nem tárgyalt a ház e javaslatnál fontosabbat. Fontos pedig t. ház, a javaslat nem csak azért, mert egy oly osz­tály érdekeiről intézkedik, mely nemzetünk ter­melő népességének igen jelentékeny részét ké­pezi, de fontos főleg azért, mert e törvényjavaslat czélja épen ezen termelői minőségénél fogva oly annyira jelentékeny, oly annyira fontos osztály

Next

/
Thumbnails
Contents