Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

335. országos ülés márczius28. 1884. 141 Súlyt helyezek erre t. ház, mert azt tapasztaltam más országokban, hogy az iparososztály tulajdonképen az, mély leginkább járul a nagy országok felvirágoztatásához. Anglia, Franeziaország, Belgium, Svájcz igazi erejét az ő iparos osztályának folytonos izmosodásában látom. Már ezen oknál fogva is igyekezzünk Magyarországon ily tényezőt teremteni, annálinkább, mert az anyag megvan. De van nálunk erre különösen egy fontos ok. Nem lehet tagadni, hogy a 48-ki események, melyek mindenesetre igen üdvös irányban változtatták meg a társadalom alapjait hazánkban, egyúttal egy hézagot idéztek elő. A középnemességnek addig vitt szerepe megszűnt és helyébe még nem jött oly compact valami, a mi azt pótolná. De ez nem is lehet egy-két év feladata; az évtizedek feladata. De az anyag megteremtéséhez hozzá kell fogni és azért minél előbb kell hozzáfogni. Az iparososztály Magyarországon hivatva van kipótolni ezt a hézagot és remélem, hogy épen a törvényhozásnak azon engedékenységéből, melyet ez alkalommal az iparosok irányában tanúsít, ők buzdítást fognak meríteni a jövőre, hogy emelkedjenek a míveltség és szakképzettség azon színvonalára, melyen az iparosok a többi államokban állnak és hogy ezenkívül tekintettel épen az általam említett rendkívüli körülményre, érezni fogjak, hogy az ő feladatuk nem csak az, hogy önmagukat, t. i. az iparososztályt tartsák fenn, hanem hogy egy állam fentartó missiójuk van: hogy nekik mindenekfelett magyaroknak kell lenniök és magyar nemzeti iparosoknak. (Helyeslés.) Ezek azon indokok, a melyek engem abban vezéreltek, a mint elhatároztam magamat, hogy a bizottság által szövegezett törvényjavaslathoz hozzájáruljak a bizottságban, valamint hozzájárulandok itt is szavazatommal. Nem állítom azt, hogy ezen törvényjavaslat valami lényeges változtatást lesz képes előidézni az iparosok életében, de hogy valamit segíteni fog, az kétséget nem szenved. Segíteni fog első sorban az oktatás, ha az a kormány által végrehaj tátik, a mint tervezve van és segíteni fog nagy részben a testületi élet is, ha ez kellőleg keresztülhajtatik. S azért, midőn magamat annak elfogadására elhatároztam, mint rendesen mindent az életben loyalisan szoktam tenni, erre nézve is azt mondom, hogy ha adok valakinek valamit, adnom kell azt nyíltan és őszintén, minden utógondolat nélkül. (Helyeslés.) Nem fogok hozzájárulni semmi oly módosítványhoz, mely kevesbíteni akarja azt, a mit adtunk, valamint nem fogok elősegíteni olymódo^ sítványt, mely ezen túl akar menni s még sokkal többet akar. De oly módosítványokhoz, melyek tényleg biztosítják azt, hogy a teendő intézkedések illusoriussá ne váljanak, hozzáfogok járulni, mert nem lehet tagadni, hogy ha azt határozzuk a testületekre nézve, a mi a bizottságban az utolsó perczben elfogadtatott, nem mondom, hogy okvetlenül illusoriussá válnak, de nem lehet tagadni, hogy meg van adva a lehetőség arra nézve, hogy az ország nagy részében még nyomát sem fogjuk találni a testületeknek. S valamint a bizottság tárgyalásai alatt tapasztaltam, ezt itt őszintén kijelentem, hogy egyik oldalról sem tárgyaltatott ezen kérdés pártszempontbói s tapasztaltam azt, hogy maga a kormány is, daczára annak, hogy a jelenlegi törvényjavaslat lényegesen eltér, sőt bizonyos tekintetben ellentétes az általa beterjesztett javaslattól, mégis minden módosítványhoz, melynek szükséges, vagy czélszerü voltáról meggyőződött, szívesen hozzájárult, én azon reményemnek adok kifezést, hogy a mily készséget tapasztaltunk részéről a bizottság tárgyalásainál, fog tanúsítani ugyanoly készséget azon módosítványokkal szemben is, a melyeket tegnapi beszédjükben Apponyi és Hoitsy képviselő társaink jeleztek. Kötelességemnek tartom ezt most felhozni egy különös körülménynél fogva s ez az, a mi most már nyilvános dolog, hogy tegnap egy küldöttség járt itt a ministeriumnál, mely felkérte a t. kormányt, (Halljuk!) épen az általam is jelzett két pont megváltoztatására s tapasztaltam ez alkalommal oly dolgot, mely ritka a parlamentáris életben. Tapasztaltam azt, hogy az igen t. ministerelnök ur hiven azon eljáráshoz, melyet követett a bizottságban, itt is ez alkalommal és a küldöttség előtt teljes készségét nyilvánította az iránt, aogy a mennyire csak lehet, tekintetbe fogja venni ezen módosításokat, az ő collegája a kereskedelmi minister úr ellenkezőleg erre semmi kilátást nem nyújtott. (Derültség a szélső balon) Hát én arra vagyok bátor felkérni a minister urakat, legyenek szívesek egymásközt valahogy kiegyenlíteni ezen eltérést és oda hatni, hogy a mint békésen és együttes jóakarattal egyezségre bírtunk jutni a bizottságban, oly jóakarattal fogadtassák majd a törvényjavaslat a ház nyilvános tárgyalása alkalmával. (Helyeslés.) Újból kijelentem, hogy általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot. (Él'-nk heyeslés a szélső balfelöl.) Tischler Vincze: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mint egy nagy részében iparosokból álló kerület képviselője, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben, nézetemet lehelő rövidséggel nyilvánítsam. Évek óta nem tárgyalt a ház e javaslatnál fontosabbat. Fontos pedig t. ház, a javaslat nem csak azért, mert egy oly osztály érdekeiről intézkedik, mely nemzetünk termelő népességének igen jelentékeny részét képezi, de fontos főleg azért, mert e törvényjavaslat czélja épen ezen termelői minőségénél fogva oly annyira jelentékeny, oly annyira fontos osztály