Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

335. országos ülés m&resins 28. 18S4. 139 az iparosoki a és különösen a legszegényebbekre komoly bajok nem haramiának és a korlátozást messzebb nem viszszük, mint okvetlenül elkerülhetlenül szükséges, addig én részemről hozzá fogok járulni. És én nem is hiszem, hogy a háznak bölcsesége ezentúl nem fogja megengedni azt fejíesztetni. A mi már most a kényszertársnlást illeti, e tekintetben igen szétágazók azon álláspontok, a melyekből azt követelik. Mert a mig az iparosok főleg a rend és fegyelem s a tanoncz viszonyok szabályozása tekintetében óhajtják, én e mellett azt is remélem, hogy ezek segélyével talán a társulási szellem, a mely, mint látjuk, oly szűk körök közt mozog, talán mégis felébred iparosaink közt. (Helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt azonban szavaim befejezném t. ház, még egyre, a vita folyamában már többször visszatérőleg mondottra kell reflectálnom s ez az, midőn némelyek a qualiíieatio és a kényszertársulás továbbfejlesztéseként az önálló vámterületet rajzolják oda az iparosok elé. Hát t. ház, én megvallom, hogy sok mindenféle jót lehet az önálló vámterületről mondani és én nem is akarok arról most vitatkozni — mert hisz a kérdés nincs napirenden — hogy vájjon Blagyarországnak, mely első sorban mezőgazdasági ország, lehet-e érdekében oly vámpolitikát követni, a mely a mezőgazdasági kivitelt nem tartja szem előtt? (ügy van! jobb felől.) Azonban ettől egészen eltekintve, meglehet, hogy az önálló vámterülettel nagy hasznot érhetünk el igen sok tekintetben. De ha valakinek ártanánk vele t. ház, figyelmeztetnem kell az illető t. képviselő urakat, az egyenesen a kisiparos volna. Mert ugyan mitől szenved ma a kisiparos? Elismertük mindnyájan, hogy szenved a nagy gyárosok, a nagy vállalkozók concurrentiájától. Hát ha szenved attól a concurrentiától, a mely száz meg száz mértföldről jön, akkor majd önök azzal fognak segíteni a kisiparosokon, hogy közvetlenül műhelye mellé építik a gyári kemenczét ? (Éléiik helyeslés jobbfelöl.) T. házi Röviden összefoglalva az elmondottakat, midőn a bizottságban úgy a bizottság, mint a kormány magáévá tette és bizonyos fokig elfogadta ugy a qualiíieatio, mint a kényszertársulás eszméjét, tette ezt, a mint említettem, azonczélból, hogy el ne vágassék az útja annak, hogy iparosaink más úton is keressék boldogulásuk eszméjét. Azon hitben, hogy a ház méltányolja ez álláspontot, ajánlom a törvényjava?latot elfogadásra. [Élénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház PNem szívesen veszem igénybe ez alkalommal a t. ház szives figyelmét, mert tökéletesen helyesen jegyezte meg tegnap gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy fárasztó a házra nézve az olyan vita, mely tulaj donképen nem is vita, miután a felszólalóknak túlnyomó része, sőt mondhatni, egynek kivételével, az összes felszólalók általánosságban elfogadják a szőnyegen levő törvényjavaslatot. De a t. ház meg fogja engedni, hogy némileg tekintettel is azon rendkívüli helyzetben, melyben magamat találom multamnál fogva, erkölcsi kötelességemmé válik ez alkalommal adandó szavazatomat röviden indokolni. (Sálijuk!) Én egészen az utolsó perczig haboztam s utolsó voltam azok közt, kik azon térre léptek, a melyen a jelenlegi törvényjavaslat áll. Én 1872, illetőleg 1871 óta, mikor ezen ipartörvényjavaslat szőnyegre került, egészen a legújabb időkig állhatatosan a teljes iparszabadság mellett küzdöttem, küzdöttem azért, mert hosszú évi tapasztalataim a külföldön arról győztek meg, hogy teljes iparszabadság mellett is — ha különben megvannak a szükséges előfeltételek — fejlődik, izmosodik és versenyképessé válik az ipar. így van ez világszerte. És küzdöttem mellette azért is — ezt is nyíltan megvallom — mert én a szabadságot oly egész, oly egységes valaminek tartom, hogy csak nehéz szívvel tudom magamat elhatározni, hogy annak bármely ágához valaki hozzányúljon, mert tudom az ily működés kezdetét, végét azonban vajmi nehéz előre látni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Óvakodnunk kell tehát minden téren, melyen a szabadság bárminemű korlátozása akar eszközöltetni; és előre kijelentem, hogy én v.z utolsó perezben a bizottságban sem járultam volna a törvényjavaslathoz, ha azon biztosítékot nem nyertem volna a szövegezés által, hogy maga a szabadság ezen törvényjavaslat által végkövetkezményeiben veszélyeztetve nincs. Én nem tartok attól, a mitől György Endre t. képviselőtársam tart, hogy ez tovább és tovább fog vezetni, hogy majd corporatió fog belőle válni. Szerintem a corporatió és a testület közt az a különbség van, hogy itt a testület kötelezőnek mondatik ki az iparosokra nézve, a corporatió főlényege pedig az, hogy ő jelölhesse ki, hogy kit akar felvenni. Ebben van a főkülönbség. Reményiem tehát, hogy épen oly kevéssé fog megvalósulni a t. képviselő ur ezen jóslata, mint megvalósult a pestzimonyi vasútra és a kisbirtokosok hitelintézetére nézve tett jóslata. Én nem hallottam a házban egyetlen képviselőtől sem, a ki megbánta volna, hogy a budapest-zimonyi vasúttal kiegészítettük vasúti hálózatunk legfontosabb részét, valamint azt sem hallottam, hogy valakinek oka lett volna megbánni, hogy a kisbirtokosok hitelintézetét felállítottuk; de még kevésbé lehet oka György Endre képviselő urnak erre, a ki megjósolta, hogy az intézet sohasem lehet azon helyzetben, hogy 12%-on alul kölcsönt adhasson, holott az tény, hogy ma már 77°-en adja a kölcsönt: tehát IS*